Az európai kultúra stílusai egymásból alakultak ki és egymással vannak összekötődve. Az antik világban a rómaiak állították a legtöbb emlékművet, építették a legtöbb templomot, középületet. Ezt a kort római kornak nevezzük. Angolul: roman period. Románul: timpurile romane.

Régebben minden iskola a saját művészeti és művészettörténeti elméleteit tanította. A legmarkánsabb eltéréseket a szocializmus-kapitalizmus idején találjuk. Művészetelméleti és művészettörténeti különbségek a megítélésben vagy elnevezésben ma is vannak. Magyarország sem kivétel.
1824-ben Caumont francia művészettörténész javaslatára a római és a gótikus építészet (művészet) addigi elméletét átszervezték és megpróbálták globalizálni. Kis-Ázsiában és a Balkán egy részén a római építészet után a IV. és a XV. sz. közötti periódusban a bizánci építészet következik, míg Európában a római építészetből a IV. századdal kezdődően ókeresztény építészet alakul ki. A gótikáról leválasztották az Árpád-korral megegyező periódust. Ezt a Kárpátoktól nyugatra található átmeneti stílust, amely a helyi népek nemzeti vonásait tükröző eltéréseket mutat, a franciák romanesque-nek nevezték. Angliában norman stílusnak nevezik. A germán területeken és a Magyarországot körülvevő országokban romanik a neve. A Kárpát-medencében egy egységes, helyileg sajátságos, rendkívül szép átmeneti stílust találunk, amelyet nyugodtan lehet ómagyarnak ítélni, hiszen ez az a stílus, amelyben határozottan fel lehet ismerni a magyar sajátosságokat. Ezt a stílust régebben Magyarországon félköríves vagy romanikus stílusnak nevezték, az időperiódust pedig Árpád-kornak. Újabban már csak román stílus és román kor szerepel, teljesen kiszűrve az Árpád-kor vagy romanika időmeghatározást, vagy a félköríves stílus megnevezést.
Én még valamikor úgy tanultam Romániában, magyar nyelven, hogy a gótika az a periódus (idő), amikor a gótikus (csúcsíves) építészet és társművészetei voltak az uralkodók, míg a romanika az a periódus (idő vagy kor), amikor a romanikus stílus volt az uralkodó, de magyarul helyesebb korai középkorról beszélni, mint ahogy más országokban is teszik, a stílust pedig félkörívesnek nevezni .
Ha az interneten az Árpád-kor építészete után kutatunk, észrevesszük, hogy aránylag kevesen használják az Árpád-kor kifejezést, még kevesebben a romanikát, és ezeket a terminusokat főleg olyan oldalakon olvashatjuk, amelyeket valahonnét a környező országokból töltöttek fel az internetre. Ennek a stílusnak romanik megnevezése a magyarba feltételezhetően az annak idején Bécsben megjelenő Archeológiai közleményeken, vagy más német közlönyön keresztül juthatott el, és talán ide vezethető vissza, hogy a romanikus stilus megnevezés még mindig elterjedt a magyar nyelvterületen. A 2002-ben Budapesten kiadott Magyar Nagylexikon 15. kötetében (582-586 old.) az egész korszak tárgyalása a romanika szócikk alatt történik.
Időközben a magyar szaknyelvben, a romanikus helyett a román templomok, román szobrok, román kor elnevezések mintha a német nyelv és a bécsi udvarral való szembenállást tükrözték volna, anélkül, hogy azok, akik ezeket a szakkifejezéseket elterjesztették, észrevették volna, hogy a vlah nyelvet beszélők már rég románoknak hívták magukat, és beadványokat is készítettek nemcsak a budapesti országgyűlésnek, de a bécsi udvarnak, francia és angol hatóságoknak is, hogy bizonyos ”román templomok” tönkretételéért kimondottan a magyarok a felelősek, és a ”román templom” alatt nem egy építészeti stílust, hanem a pap és a hívők által beszélt nyelvet értették (románul a stílus: romanic, míg a nép meg a nyelv a ”românesc”).
Az Akadémia gondozásában 1923-ban Budapesten megjelent Bossányi József Építészeti alaktan c. tankönyvében ezt olvashatjuk: ”A középkor szigorú vallásossága mellett jött létre az ókeresztény, román és csúcsíves stílus. (…) A román és germán népek a X. században a román stílust teremtik meg.” Fejezetcím: ROMÁN ÉPÍTÉS. Használt kifejezések: román építés, román bazilika, román templom, román stílus, román oszlop és pillér, román lábazat stb. Hóman Bálint is hasonlókat ír: ”A román kor nagy rendszerező munkája (…) a külső forma még román, de a lélek, ami élteti, az új.” És ez pontosan így is van. A mai román embereket román lélek élteti, és ezért csak becsülni lehet őket, de az is igaz, hogy Hóman Bálint a magyar sajátosság megjelenésére utalt. A felsorolást folytathatnám a mai magyarországi egyetemeken tanított művészettörténettel. Az Akadémiai Kiadó Budapesten megjelent Magyar értelmező kéziszótárában (1972) a ”román” szónak három értelmét irja le: 1) A Romániában élő, újlatin nyelvű nép (és minden ami vele kapcsolatos); 2) Művészeti stílus; 3) Regény.
Feltevődik a kérdés: ha a gótikus stílust csúcsívesnek is szokták hívni, és még véletlenül se mondják gótnak, a romanikus stílust a mai szaknyelv miért mondja románnak, és miért nem használja a romanikus, vagy a régebbi magyar kifejezést, hogy félköríves?
Régebbi és újabb román tudományos dolgozatok szólnak amellett, hogy különböző Árpád-kori templomok, amelyek a Kárpát-medencében épültek, a helyi román lakosság kifinomult ízlését és magas fokú technikai tudását bizonyitják. (2010-ben a densusi templomról megjelent 1-es melléklet világosan és érthetően leírja, hogy az egykor magyarok által használt protestáns templom a dák, illetve a mai román lakosság folytonosságának az UNESCO által is elismert bizonyítéka.) (Az egykori kálvinista templom 1948-tól tartozik a román ortodox egyház fennhatósága alá. Az 1950-es években le akarták bontani, mivel sem a belső tér, sem a tájolás nem felelt meg a román-ortodox előirásoknak, de magyarországi közbelépésre a templom megmenekült.) Az effajta tanulmányoknak egy részére régebben reagáltak a magyar szakemberek, például: Lyka Károly 1908-ban, vagy H. Balogh és Balogh Ilona többször is az 1930-as, 40-es években. A világ szakemberei is reagáltak, sőt a politika is (például Trianon). Sok magyarországi szakember egységben a román szakemberekkel a magyarországi ”román templomokat” bizonyítéknak tekintik, hogy Pannónia területén a románok voltak a magyarok előtt, anélkül, hogy tudatosak lennének, hogy mi a különbség a római és a román között. Több helyen olvashatjuk, hogy Csíkszeredában az első templom egy ”román templom” volt. Az interneten van egy turisztikai lap, amin azt olvashatjuk, hogy a csíksomlyói kegytemplom helyén is valamikor ”román templom” állott. A magyar médiában egyre több építészeti emlékekkel foglalkozó TV-riport, újságcikk és internet-oldal jelenik meg, melyek felidézik a Szent Jobbnak a román templomokban történt rejtésétől a Szent István-király feleségének a román textíliájáig az egykori ”román kor” román templomait, miközben rohamosan fogy a magyar lakosság határokon kívül és belül. Szent Istvánról pedig olyan tanulmány is készült, hogy tulajdonképpen ő is helyi ortodox román volt, amíg átnem tért. A Vajk (Voicu) ma is használatos román név. A magyaroknak pedig csak a XIII. sz-tól sikerült beolvasztani a román, szlovák és más népesség egy részét. (Universitatea „1 Decembrie 1918” Albaiulia Secţia Teologie-Pastorală , Încreştinarea ungurilor , Lucrare de seminar la disciplina, Istoria Bisericii Ortodoxe Române, Coordonator: Arhid Lect Univ DR Alin Albu, Susţinător:George Soare Alba Iulia 2007 14-23 oldal)

Az 1960-as évektől az Országos Műemléki Felügyelőség minden kora-középkori (Árpád-kori) műemlék falára kiíratta, hogy ”román kori”. Alaposan áttanulmányoztam a külföldi szakirodalmat, de egyelőre sehol nem találtam olyan szakkifejezést, hogy román kor vagy román kori, helyette Magyarország mai határain kívül a középkor vagy korai középkori időbe helyezik ezt a művészetet, esetleg hozzákötik a helyi uralkodó viszonyokhoz, mint például a németek használják az Otto-kori művészet megjelölést is. ”Als Romanik bezeichnet man die Epoche der mittelalterlichen europäischen Kunst zwischen der ersten Jahrtausendwende und der Gotik. ” Az angoloknál ”Normans in the various lands under their dominion or influence in the 11th and 12th centuries”. A felvilágosodás kora egy világosan érthető kifejezés, de az a magyar állítás, hogy ”román kor” nem mutat európai kapcsolatot, viszont szentesíti azokat a román történelmi tanulmányokat, melyek szerint ”a Duna jobb és bal partján a román lakosság visszahúzódva élte át a vándor népek (… magyarok) barbár uralkodását, de érvényesíteni tudták szokásaikat és architektúrájukat” (Arhitect Grigore Ionescu- Istoria Arhitecturii Romanesti din cele mai vechi timpuri pina la 1900 prefata de d-l prof. N IORGA- ”cartea románeasca” – Bucuresti- MCMXXXVII- 12. oldal). A magyar Műemlékvédő Felügyelőség részéről minden kora középkori, magyar vonatkozásban Árpád-kori műemlékre , román kori műemléket írni , helytörténeti múltunk ismertetésének tükrében igen megtisztelő román szomszédaink számára.

A magyarországi szakemberek jelentős része szerint elég elolvasni egy pár szakkönyvet, mint pld: Marosi Ernő: A középkor művészete, I-II. k. Budapest, 1997.; Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Bp., 1972;  Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építőművészetben- M K Budapest 1965 stb., és akkor világossá válik, hogy a magyar szaknyelvben a kárpát-medencei műemlékek tekintetében a mai helyes szóhasználat : román kor, román művészet és román stílus.
Ez a kétértelmű, és bármikor történelem-alakítható szóhasználat ösztönzött arra, hogy egy kis internetes kutatást végezzek. A fent említett könyvekből ollóztam ki a mondatokat, amiket egymás mellé helyeztem, és több mint 1500 példányt szétküldtem a világba, hogy fordítsák le különböző nyelvekre. 642 vissza is érkezett. 14-en reklamáltak, hogy értelmetlen a szöveg. 31 a román stílust értelmezte a fordításában, a többiek mind a mai román nemzethez kötötték a templomokat és a teljes szöveget (2-es melléklet). Ezt a kis próbálkozást nem lehet tudományos kutatásnak tekinteni, de lehet, felkelti a figyelmet, hogy érdemes volna etimológiailag is foglakozni a szakmának evvel a kérdéssel. Legelőször egy komoly tanulmányt kéne végezni, hogy hogyan is forgatható és értelmezhető a világ nyelvei és az ember értelme szerint ez a magyar ”román” szóhasználat. Továbbá egy konferenciát kéne tartani, ahol a világ különböző pontjain élő magyar és nem magyar szakemberek elmondhatnák véleményüket, és talán a magyarországi műemlékvédelem a hivatalosan kifüggesztett ”románkori templom” feliratok mellett magyarul is kiírathatná, hogy ”ÁRPÁD-KORI MŰEMLÉK”.

Dr. Zoltán Thurman architect SAR/MSA