Makovecz Imre hitt az angyalok létezésében. E minket óvó lények végig kísérnek minket, halandókat teljes földi utunkon – fényen, félhomályon és sötétségen át újra vissza a fénybe. Makovecz épületei is olyanok, mint az angyalok: menedéket nyújtanak, miközben az ihlet szárnyain összekötnek minket és a földet, amelyen állunk, az égbolttal, amely felettünk van – és az ezeken túli dimenziókkal is. Makovecz „épületlényei” mindig meglepnek és a középpontba állítanak bennünket – és egyúttal felemelőek is.

Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója felidézte, hogy jó négy évtizeden át tanulhatott Makovecz Imrétől építészeti és világlátást. "Makovecz Imre imponáló bátorsággal, intellektussal és energiákkal szállt szembe az 1960-as, '70-es és '80-as években regnáló, a magyar identitást és a magyar falut felszámoló politikai hatalommal és annak kulturális főáramával" - fogalmazott. Makovecz építészetének környezetszemlélete, gondolkodása és hite világszerte érvényes példa, hiszen az építész egyike volt azoknak, akik a magyar nemzeti, a patrióta lokalitásért és identitásért a legtöbbet tettek. "Jonathan Glancey kurátor és Makovecz Pál, a Makovecz Alapítvány elnöke olyan kiállítást álmodtak meg, amely immerzív, a befogadás építő eszközével, a néző elmélyülő részvételével operál" - fűzte hozzá az igazgató.

Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke. „Makovecz Imre házai az élő közösség lenyomatai lettek” - mondta a kiállítás megnyitó, üdvözlő beszédében.

Kiemelte, hogy mindaz, ami a tárlaton látható, a Makovecz Alapítvány több mint egy évtizedes rendszerező munkájának köszönhető, de ennél jóval több is történt az építész hagyatékával, hiszen a halála után néhány évvel kiadott kormányhatározatnak köszönhetően csaknem húsz Makovecz-épület újult meg, és a költségvetési forrás több mint tíz új házának megépítésére is lehetőséget adott.

Hozzátette: mára számos, az építész által tervezett épület műemléki védettséget élvez.

"A mester munkássága arra kötelez bennünket, hogy a hagyatékát nemzeti örökséggé emeljük"

Jonathan Glancey felidézte, hogy negyven évvel ezelőtt ismerte meg Makovecz Imrét, akinek munkásságáról elsőként publikálhatott a vasfüggönyön túl. A kurátor úgy fogalmazott: az építész a természet szolgálatában, a magyar falvakért, közösségekért dolgozott. "Szerette a fákat, és látta az angyalokat" - mondta, hozzátéve, hogy Makovecz Imre víziói nagyon hasonlók voltak William Blake világához, akinek nagyszabású kiállítása épp a Műcsarnokkal szemben, a Szépművészeti Múzeumban látható. "William Blake-hez hasonlóan a menny és a föld összekapcsolását tűzte ki célul, erre is utal a tárlat Angyalok és építészet címe" - fűzte hozzá. Elmondta „Makovecz épületei valóban „élő lények”. Segítettek visszaadni Magyarországnak és a magyar építészetnek a spirituális tartalmat ott, ahol azt az eltűnés veszélye fenyegette. Vitatott-e e munka megítélése? Talán, ám mégis Makoveczék voltak Magyarország építész-angyalai. Jonathan Glancey, kurátor

Jonathan Glancey kurátori munkáját abban a reményben végezte, hogy talán „szárnyra kap” Makovecz Imre utolsó nagy művének megvalósulása is, azaz megépül a Feltámadás temploma, amelyet Makovecz Imre Szent Mihály arkangyal templomaként is említett.

A kiállítás szervezője és megbízója a Makovecz Imre Alapítvány. A tárlat célja, hogy bemutassa Makovecz Imre építészetének szellemiségét és felidézze az építész érzelmi és gondolati világát.

A kiállítás november 21-től 2026. február 1-ig tekinthető meg a Műcsarnokban. A megnyitót követő első kísérőprogram a kurátori tárlatvezetés lesz, amelyet november 22-én délután tartanak angol nyelven, magyar tolmácsolással.