A fekete vakolattal borított épület körök, háromszögek és négyzetek egymáshoz illesztett elemeinek kompozíciója.  A boltba  érkezés egy nyitott folyosón keresztül történik, amely a kávézó és az udvar között halad, és a kocka felé vezet, amelyben a Juun.J női ruházat kínálata található a földszinten, a férfi ruházaté pedig az emeleten. Az ég felé mutató ék alatt elhelyezkedő kávézó teteje megszakítás nélkül átfolyik a negyedkörrel határolt udvar fölé.

A földszinti női ruházat a legvilágosabb és legnyitottabb terület az üzletben, fehér felületekkel, magasfényű padlóval és falakkal, amelynek célja, hogy a sötétséget még  jobban kiemeljék. A próbafülkéket és a ruhaállványokat sötét beugrókban alakították ki. A hatás fokozása érdekében olyan szobrászati elemeket vezettek be, mint például egy fekete, texturált mestergerenda stílusú ruhaakasztó a tér közepén, egy elliptikus, fekete kövekkel teli gödör fölé függesztve. A próbafülkéket fekete függönnyel borították, ezzel egy újabb fekete felületet hozva a térbe. A kávézó megvilágítását egy a tetőgerinc közelébe helyezett rés és a fogyasztópult előtt végigfutó ablak biztosítja, visszafogott szórt fényt engedve a térbe. A kávézó előtti udvar felett egy fa lebeg gyökerestül, mintegy kiszakítva a földből. Az udvar kerületén végigfutó üvegfal bepillantást enged az utcáról a nap járásával változó fényjátékra és az üzletbe.

A WGNB építészei Tanizaki Junichiro japán esztétikáról és azok finomságáról szóló, Az árnyék dicsérete (In Praise of Shadows) című esszéjéből vett gondolatora építettek, amikor megfogalmazták a koncepciót. Az esszé a hagyományos japán esztétikát állítja szembe a változásokkal, a fény és a sötétség összehasonlítását használva a nyugati és az ázsiai kultúrák közötti különbségek bemutatására. A nyugati kultúra a haladás iránti törekvésben folyamatosan fényt és világosságot keres, míg a keleti művészet és irodalom finom és visszafogott formái Tanizaki szerint az árnyék és a szellem jelentőségét képviselik, szorosan kapcsolódva a hagyományos japán koncepcióhoz, a wabi-sabi-hoz. A világos és sötét kontraszt mellett a Tanizaki kiemeli a különféle árnyékok rétegelt tónusát és azon képességét, mellyel tükrözni tud kevésbé fényes anyagokat, mint például az arany hímzés, a patina vagy a felhős kristályok. Ezenkívül különbséget tesz fénylés és a ragyogás között.

"Bár a saját házam felépítésekor modern WC kagylót telepítettem, a csempézést sikerült elkerülnöm, a padlót pedig kámforfából készítették. Ezzel megpróbáltam japán hangulatot kelteni, de végül csalódott voltam a WC miatt. Mint mindenki tudja, a vízöblítéses WC-k tiszta fehér porcelánból készülnek, és csillogó fém fogantyúval rendelkeznek. Ha képesek lennék rá, minden berendezési tárgynak fából kellene készülnie. A csillogó fekete lakkal kezelt fa a legjobb; de még a befejezetlen fa is, mivel elsötétül, és az évek során egyre finomabbá válik a felülete, megmagyarázhatatlan módon elérheti a megnyugvás és megállapodottság érzetét.
A legjobb, természetesen, egy fából készült "morning glory" (hajnalka) piszoár lenne, cédruságakkal töltve, mely szép, és elnyeli a hangokat. Nem engedhettem meg magamnak ilyen extravagáns megoldást. Azt reméltem, hogy legalább a külső szerelvényeket elkészíttethetem a saját ízlésemnek megfelelően, adaptálva ezeket a szokásos öblítőmechanikákhoz. De az egyéni munka oly sokba került volna, hogy nem volt más választásom, mint hogy feladjam az ötletet. Nem arról volt szó, hogy kifogásoltam volna a modern civilizáció legfontosabb kényelmi elemeit, legyen az elektromos világítás, fűtés vagy WC, pusztán azon tűnődtem, miért nem lehet őket úgy alakítani, hogy kissé jobban figyelembe vegyék a saját szokásainkat és ízlésünket." – írja Tanizaki Junichiro  "Az árnyék dicséreté"-ben.