Nincs még egy szakma, amelyik (ha dolgozik), olyan mélyreható társadalmi hatással lenne mindenapjainkra, mint az építészet egésze. A legtöbb iparág a felgyorsult világunkban egy-két, maximum tíz évre tervez. Elég az elektronikai, a jármű, a háztartási gép, ruházat stb. iparágakra gondolni. Az épületek, mint esztétikai élmény, városkép ötven, száz, kétszáz évre meghatározzák környezetünket. A területrendezés, utak, parkok, közlekedés meghatározzák mindennapi életünket. Az épületek szerkezeti rendszere biztonságunkat, az épületek szigetelése, nyílászárók műszaki színvonala, a beépített elektromos fogyasztók, vízellátás filozófiája meghatározza a rezsiköltségünket.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy az építészek jó, vagy kevésbé jó munkája a társadalom egészére komoly hatást gyakorol. Még sincs kormányzati szinten ennek megfelelő képviselete.

Az állami támogatásokról írtam 2013 áprilisában egy cikket, ami meglepően jó fogadtatásra talált a szakma részéről. Akkor határoztam el, hogy tovább kell ezt folytatni, és talán újrafogalmazni az építészet, az építőipar társadalmi szerepét, megértetni a politikusokkal ennek a mechanizmusát, jelentőségét. Úgy tűnik, a szakma zöme elutasítja az állami támogatások rendszerét. Ez igaz a közgazdászok többségére is.
Először kezdjük a probléma leírásával:
- Az építőipar a II. világháborús mélypontján van az épített épületek számát tekintve.
- Szinte teljesen megszűnt a magyar építőanyagipar.
- Szinte teljesen megszűnt az építőipari kutatás, fejlesztés, épp az előzőek miatt.
- Az állam az építőiparban jelentkező problémákra rövidtávú politikai haszon reményében ad politikai válaszokat, állami támogatásokkal, vagy szakmailag értelmezhetetlen rezsicsökkentéssel.
- A jelentős szellemi potenciával rendelkező építész, gépész, elektromos szakma parlagon hever, vagy külföldön keres megélhetést, sokszor nem is a szakmájában.

KERESSÜNK EGYÜTT MEGOLDÁST!
Kedves kolléga! Te hogy látod, mit tehetne az állam, és Te mit tennél? Hogyan tudnál együttműködni az állami célok megvalósításában és mire lenne ehhez szükséged? Egyáltalán helyesek az állami célok? Te milyen célokat határoznál meg? Jó-e az, hogy a téglától a betonig, a villanykapcsolótól a fűtésszerelési anyagig, a hőszivattyútól az épületdiagnosztikáig minden külföldi termék? A magyar vidék nemhogy Európától, de a fővárostól is egyre messzebb kerül, tudnál-e tenni ez ellen?
Vitaindítási célzattal megírom, hogy fő vonalakban, én hogy látom a jelen helyzetet és a kilábolást.
Nem hiszem, hogy az államtól lehetne és kellene várni az építőipar fellendítését, a megbízásokat, anyaggyártásra, tervezésre, kivitelezésre. Van viszont egy speciálisan magyar helyzet, ami eltér a klasszikus piacgazdasági viszonyoktól. A törvényi kiszámíthatatlanság következtében, vagy a vállalkozói kultúra hiánya miatt, a meggazdagodott vállalkozók tudtommal nem fektetnek be (legalábbis eleget) fejlesztésekbe. Az anyagipar teljesen megszűnt, helyét külföldi anyagipar vette át, elsősorban a természetes anyagok olcsósága miatt. Ha egy gazdasági szakembergárda elemzéseket végezne és fontosnak tartaná, hogy a magyar hozzáadott érték növekedjen az iparágban, akkor olyan kormányprogramban igenis lehetne bízni, ami időlegesen 20-50 évre (legalábbis) átvenné a fejlesztések, kutatások felelősségét és költségét. Megtehetné ezt akár úgy is, hogy a beruházási költség 0,5-1 %-át erre az alapra be kellene fizetni. Márciusban részt vettem az Energiaklub és a BME Gépészmérnöki Kara szervezésében Siófokon egy nagyon színvonalas konferencián, ahova meghívták a pártok szakpolitikusait is. Elsősorban az ipar energetikai, környezetvédelmi kérdései voltak témái a tanácskozásnak. Egyedül a szocialista párt képviseltette magát korábbi környezetvédelmi minisztere révén. Sok olyan témát érintettek, amit kormányzati szinten kezelni kellene. Pl. elöregszik az energetikus szakma, nincs utánpótlás, nincs rá igény, mert mint mondják, a „könnyen elérhető gyümölcsöket már leszedték a képzeletbeli hatékonysági fáról”, a többi már macerás. Pont az Audi energetikai vezetője cáfolta ezt a szemléletet, mert a német központ keményen és főképpen komplexen számon kéri ezeket az energetikai követelményeket. Biztosan állíthatom, hogy az egész energetikai, környezetvédelmi, fenntarthatósági komplex gondolkodásnak nincs kormányzati fóruma. Ha bele gondolok, hogy a lakossági energiafogyasztás a teljes energiafelhasználás 40 %-a körüli értéket képvisel, akkor ennek is nagy jelentősége van.
A ma legdivatosabb kérdés a rezsicsökkentés. Valós társadalmi igény van a rezsiköltségek csökkentésére úgy hazai viszonylatban, de nemzetközi egyezmények is köteleznek bennünket áttételesen, a klímavédelmi előírásokkal erre, hiszen az épületek hőszigetelése 2018 után a falak esetében csak 0,24 W/m²k és a födémeknél 0,17 W/m²k értékűek lehetnek. Már elmaradásban volt a kormányzat, mert időarányosan nem írta elő a vállalt fokozatosságot új épületek esetében. A napokban pótolta ezt. Az átlagos értékek a meglévő épületállománynál jóval 1,0 W/m² k fölött vannak, nem beszélve a nyílászárók sokszor katasztrofális állapotáról. Szigetelni lenne szükséges. Nem tartom elfogadhatónak azt a kormányzati oda nem figyelést, hogy késve hozzák meg a jogszabályt a szigetelés minőségére vonatkozóan, ha pedig eleve tudom, hogy 6 év múlva elavul, ami ma még éppen jó, akkor mi értelme van a mai előírásnak megfelelően beruházni? Tudjuk, hogy ez a legdrágább, még annyi szavatosságot sem ér meg, mint egy jobb gépkocsi. Azt gondolom, hogy kiszámíthatóságot kellene biztosítani több magyar érdekeltségű szigetelőanyag gyártónak, legalább 10 évre. Ugyanez vonatkozik a nyílászárók gyártóira is. Keresni kellene olyan olcsó megoldásokat, amivel az elfogadható állapotú nyílászárók feljavíthatók. Lehetségesek ilyenek. A javítás nyilván jelentős élőmunka ráfordítást igényel, ami a jelen foglalkoztatási helyzetben kifejezetten fontos is lenne. Nem vagyok híve az állami támogatásoknak, mint az előző cikkemben is kifejtettem, de tudomásul kell venni a lakosság katasztrofális anyagi helyzetét a gazdasági válságok és egyéb okok miatt, így azzal kellene támogatást adni, hogy kamatmentes hitelt kellene biztosítani. A visszafizetés pedig a rászoruló lakosság részéről úgy történne, hogy a szigetelés előtti rezsiköltséget fizeti, amíg a beruházási költséget meg nem téríti. Tíz évre elhúzva ezt a hatalmas nemzeti programot, alig okozna többletterhet az államnak.
Valós probléma az, hogy egy-egy hatalmas tömbházban van, aki 18-20 C fokon érzi jól magát, de olyan is van, aki hozzászokott a 23-24 C fokhoz. Ezt a legegyszerűbben ablaknyitással szabályozzák. Biztosan lenne olyan épületdiagnosztikai rendszer és ehhez kapcsolódó szellőztetőrendszer, ami nem az utcát fűtené, hanem átkonvertálná egyik helyiségből a másikba a felesleges hőt és a fizetés a valós hőmérséklet, a valós fogyasztás alapján történne. (Egy 3D modellezés eredményeként kimutatták, hogy az építési hibák és az ablakon át szellőzés 80-90%-kal is növeli a fűtésköltséget.) Erre a problémára kellene szakmai választ adni, ha kell, állami támogatást nyújtania a fejlesztésre. Több nagyszerű műhelymunka folyik az országban elszigetelten, vagy kicsit nyilvánosan, azaz csak a szakma tud róla. Nem kellene-e összegyűjteni ezeket a kezdeményezéseket, összefogni és központilag „megtámogatni”?
A WC-k használata viszi el a teljes ivóvízfogyasztás felét. Értelemszerűen ez a szennyvízkezelést is kétszeres munkára készteti, kétszeres költséggel. Ki kellene dolgozni olyan megoldást, hogy a WC-k lehúzásához csak úgynevezett szürke vizet használjunk. Ez egy műszaki probléma, amire műszaki megoldást lehet és kell adni. Furcsa dolog, hogy a környezetterhelési jogszabályok épp most jutottak el oda, hogy ahol van városi, vagy falusi csatornázás, kötelező a szennyvíz bekötés, ellenkező esetben akár fél- egy milliós büntetés is kiróható. Vajon a falvakban, kertvárosokban szükséges-e mindenhova csatornázás? Épp Országh György professzor bizonyítja, hogy van más, sokkal olcsóbb, energiatakarékosabb, környezetet kevésbé terhelő megoldás, mint a jelen törvényekkel, rendeletekkel szabályozott.
Jönnek az új LED-ek 2 év múlva, amik felváltják a fénycsöveket is, jelentősen kisebb energiafelhasználásukkal és jobb fényerejükkel. Ugyancsak jönnek az új napelemek olcsóbban és a nagyteljesítményű akkumulátorok, amik jelentősen csökkenthetik az elektromos energiafelhasználást és együttesen lehetőséget adnak akár az önellátásra is. Az elektromos energiát fogyasztó szolgáltatóipar hatalmas átalakuláson fog keresztülmenni egy-két éven belül. Nem lenne-e érdemes „felülni erre a hullámra” és nem sodortatni magunkat? Vajon a régi, méltán világhírű Tungsram és nagyszerű szakember gárdája miért nincs a piacon sokkal láthatóbb módon? Lehet, hogy csak kiszámíthatóság és a fejlesztéshez némi állami támogatás kellene a jövő energiaiparának újraélesztéséhez? Ha figyelemmel kísérem a fejlődésről beszámoló híreket, akkor megkérdőjeleződik az új atomerőmű építésének szükségessége is. Azt a pénzt, amit annak előkészítésére költenek, talán új technológiák kifejlesztésére, megvásárlására, az iparág felélesztésére kellene fordítani.

Az építésztársadalom átformálása az új kihívásokhoz átgondolt ösztönzést igényelne. Azt gondolom, hogy a 90-es évek felszabadult, vagy inkább elszabadult formalizmusa után a mai minimal-art nem az egyetlen út. Látom a passzívnak hívott házak végletekig leegyszerűsített formáit és zavarban vagyok, hogy szeretnék-e ilyen házban élni, bármilyen jó energiafelhasználás terén. Meg kell és meg lehet találni azt a formavilágot, ami más, a korábbiakhoz képest, de nem silányítja le környezetünket 100-200 évre. A legjobb példáknak széles nyilvánosságot kellene adni.
A magyar építőanyag ipar egy jelentős elemet (majdnem azt írtam bővülhetne, de hát...) fejleszthetne ki, a szalma, mint építőanyag felhasználása terén. Nyilván nem a szalmabála házakra gondolok, hanem korszerű jó hőszigetelő képességű építőanyag kifejlesztésére. Tavaly bontottam el egy tanyát, ahol a 200 évesnél öregebb viklik olyanok voltak, mintha pár éve készültek volna. Hol van olyan fejlesztő kapacitás, ahol ezt a projektet meg lehetne csinálni? Valaha az alföldön, talán Szarvason gyártottak olyan téglaszerű elemet, amivel lehetett falazni. Újra kellene ezt gondolni a mai igényeknek, az azóta történt fejlesztéseknek megfelelően. Ki lehetne próbálni több szalmaszerű növényt is erre a célra.
Az állami és önkormányzati épületek fűtéskorszerűsítésénél számításba kellene venni az ország termőterületének, egyes becslések szerint 30%-át kitevő parlagterületek növényzetének esetleges átalakítását, átformálását, vagy csak betakarítását, a terület feljavítását bioenergia céljából. (Például az autópályamérnökségek azonnal igen jó terepül szolgálhatnának.) Két speciálisan magyar sajátosság van. Az első, itt bármi megterem, teremhetne akár energiafű, energianád, vagy hasonló, aminek a felhasználására kiskapacitású, olcsó mini erőművekkel, fűtőművekkel biztosíthatnák ezeknek az épületeknek (és másoknak is) a hő-, esetleg elektromos áram szükségletét. A fejlesztés pénzbe kerülne, de bőven megtérülne szinte pár év alatt, ha figyelembe vesszük, hogy a parlagterületen is kell pl. parlagfűirtást, karbantartást végezni. Figyelemmel kellene lenni a levegőtisztaságra is, és olyan technológia felé kereskedni, ami a legkisebb környezetszennyező gázkibocsájtással járna. Sok kezdeményezésről tudok, amik mikro-méretű szigetekként szinte behálózzák az országot. Nem kellene-e ezeket összegyűjteni, leülni az agrártárcával, a környezetvédelmi hatósággal, a civil szervezetekkel és keresni megoldást, elindítani a fejlesztést? Példaként említem, az un. finn kályha sztorit. Ott a műszaki egyetem fejlesztette ki a nagyon jó hatásfokkal és lényegesen kisseb környezetszennyezéssel működő „tömegkályhát”. Amennyiben működnek ezek a fejlesztések, a lakosság is átveszi nagyon hamar.
A másik magyar sajátosság, a felszín közeli talajvizek hőjének hasznosítása. Az ország területének több mint fele olyan területen helyezkedik el, ahol a felszínhez nagyon közel komoly mennyiségű talajvíz található. Olyan speciálisan a magyar viszonyokra adaptált hőszivattyú és talajszonda rendszert kellene kifejleszteni, ami takarékosan hasznosítaná ezt a megújuló energiaforrást. A külföldi fejlesztések nyilván az ő saját problémáikra adnak jó választ. A 80-100 méter mély talajszondák drágák. A hatalmas szintkülönbség leküzdése szintén csak nagyobb energia bevitellel oldható meg. A talajvíz kiemelése szükségtelen. Valószínűleg lenne olyan megoldás, amivel nem kellene kiemelni a talajvizet a földből, csupán egy zárt rendszerben felhozni a föld, illetve a talajvíz hőjét olcsón. A termálvíz hasznosításának valószínűleg teljesen befellegezett a jogszabályokban előírt visszasajtolási kötelezettség miatt. Valaha volt magyar hűtőgépgyár kiváló szakember gárdával, használni kellene a tudásukat. Kiszámíthatóság mellett, feladat meghatározást és megbízást lehetne elvárni a kormányzattól.
Aki az utóbbi időben olyan szerencsés volt, hogy munkája adódott, és megpróbált valamilyen engedélyt beszerezni, annak ugyancsak meggyűlt a baja a város, a járás, a 23 hatóság még az időjárás is csak a baját szaporította. Érthetetlen, hogy miért volt szükség szétrúgni az egész hatósági munkát. Akinek meggyűlt a baja a hatósági munka anomáliái miatt, írja meg!

Kedves kollégák! Próbáljunk tenni a szakmánkért, a szakmánk becsületéért. Bárki, akinek használható, vagy csak jónak tűnő ötlete van, a magyar építőipar sanyarú helyzetének megváltoztatására, tegye meg ezen az oldalon, vagy ha nem vállalja a nyilvánosságot, megteheti ezt a szerzőnek küldött levélben. Ígérem saját nevemben és a szerkesztőség szintén vállalja, hogy aki nem akarja, neve nem kerül nyilvánosságra. Egy-két hónap múlva összesítjük a beérkezett levelek alapján a véleményeket és egy „semleges” helyen személyesen is megvitatjuk azokat. Választások jönnek rövidesen, most inkább figyelnek a véleményünkre, de ha nem, akkor is eljut a döntéshozók tudatáig valami. A jelenlegi kormányzatnak nincs mérnök tagja. Jogászok, közgazdászok, humán szakemberek döntenek műszaki kérdésekben. Látjuk hogyan.
Gondoljunk bele: csak az épületszigetelés teljes vertikuma több mint százezer új munkahelyet teremtene. A technikai fejlesztések révén szintén százezres számban jöhetne létre új munkahely, nem beszélve arról, hogy nektek, nekünk lenne munkánk, árbevételünk, mert ezek a munkák, tervezések, ellenőrzések a műszaki és mérnöktársadalomnak is értelmes hasznos munkát jelentene.
Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy nincs jobb és baloldali építészet. Tudomásul kell venni, hogy az építészet csak akkor képes hivatását betölteni, ha kellően liberális mások gondolatainak elfogadásában, hiszen ha nem így lenne, soha nem tudott volna egy időben alkotni sok nagyszerű építész, akik kilógtak a „trendi” sorból, de maradandót alkottak. Próbáljunk stílusoktól, habitusoktól elvonatkoztatni és globálisan nézni az építőipar és a társadalom viszonyát, hiszen az építészet a globális gondolkodás művészete.

Szekszárd
Rácz Zoltán
Építész vezető tervező