A téma felvezetéseként elhangzott, hogy az ipari örökséggel foglalkozók ma talán nehezebb helyzetben vannak, mint 10-15 évvel ezelőtt, hiszen az akkor még egy szervezetbe tartozó műemlék- majd örökségvédelem keretein belül számos kezdeményezés indult el, ami néhány év múlva megrekedt és azt követően csak szórványosan esik szó az ipari együttesekről és azok távlati hasznosításáról.
Első előadóként Németh Györgyi történész, a TICCIH/Icomos MNB Ipari Örökség Szakbizottság elnöke „Az ipari kulturális örökség: elmélet és gyakorlat” című előadásában (pdf változat) ismertette a 2011-ben elfogadott „Dublini elvek” nemzetközi karta legfontosabb téziseit. Elöljáróban szó volt az újabb karta szükségességéről, ugyanis az utóbbi évtizedek bebizonyították, hogy az ipari örökség talán az egyik legsérülékenyebb emlékfajta és sokszínűsége körültekintő vizsgálatot kíván. Az összetettségre jellemző, hogy a puszta épületeken kívül az ipari táj kérdése és főként a termelésre jellemző gépek és ipari folyamatok megőrzése is részei a védendő elemeknek, amin keresztül már rögtön társadalmi és szociológiai kérdések is felvetődnek. A karta legfontosabb témakörei az alábbiak: tanulmányozni és megérteni az ipari tájakat, térségeket, építményeket, valamint azok örökségi értékeit; biztosítani az ipari épületek, térségek, tájak kielégítő védelmét; konzerválni az ipari építményeket, területet és tájat; a közvélemény és a vállalatok érdeklődésének felkeltése, valamint az oktatás és kutatás segítése az ipari örökség tájaiban, térségeiben és épületeiben rejtőző örökségi érték bemutatásával és ismertetésével.
Rostás László Miskolc főépítésze „Ipari szerkezetváltás – településfejlesztési kihívások” című előadásában (pdf) előbb a diósgyőri vasgyár fokozatos leépüléséről és több sikertelen gyármentő akcióról szólt, majd a településtervezés oldaláról közelítve az elkövetkező időszak lépéseit elemezte. Eszerint a városi közlekedési hálózatok iparterületre való bevezetésével, s éppen a legproblémásabb területeken való átvezetésével kínálkozik egy olyan új városfejlesztési modell, ami a funkciónélküli épületek és erodálódott területek felélesztését hozná magával, s ehhez meggyőző példákat is felvonultatott.
Szabó Julianna építész, a BME urbanisztikai tanszékének oktatója „Iparterületi városi parkok fenntartása” című előadásában (on-line megtekinthető itt és itt a második fele) két rendkívüli sikertörténet bemutatásával keltette fel méltán a hallgatóság érdeklődését, ami egyben a korábbi előadásban vizionált jövőkép gyakorlati megvalósulását is jelentette. A súlyos válságba került német acélipar két jelentős helyszíne a Saar-vidéken és a Ruhr-vidéken hosszú évek alatt teljes szerkezetváltáson esett át és új iparágak kifejlődésével ma már világörökségi helyszínként is jegyzett, elismert turisztikai, illetve kulturális szabadidőpark funkcióval bírnak. A völklingeni acélmű 1986-ban szüntette be a gyártást és ma kb. 10 hektáros területen 120 épület védelmével (az épületek területe 6000 m2) 3,3 hektár parkfelülettel sokszínű kulturális központként üzemel. A duisburgi acélmű, amely Thyssen gyár volt egykor, ma 180 hektáros területen biztosít élhető környezetet nemcsak az odalátogatóknak, hanem – szociális tényezőként – a környék lakosságának mentalitását is megváltoztatta. Majd a két kitűnő példa összevetésével, valamint az elmúlt évtizedek lépéseinek elemzésével igazolta a változások sikerét, illetve életképességét, s végül magyar példákkal is összevetve tanulságos elemzést nyújtott a területek nagysága és a ráfordított források tekintetében.
Szűts István Gergely „Civil kezdeményezések a városi ipartelepeken és környezetükben. Az Európa Nostra díjas Átjáró Egyesület miskolci példái” címmel tartott referátumában (online megtekinthető itt) bemutatta annak lehetőségét, hogy civil kezdeményezéssel és fiatalos lendülettel egy pusztulásra ítélt egykori bányászkolónia mégse csak a múlt emléke lehet, hanem az egykori források, dokumentumok, szemtanúk felkutatása és nem utolsósorban a közvélemény felrázása hozhat még új életet a Pereces szunnyadó mindennapjaiba. Rendezvények, koncertek, kiadványok bizonyítják, hogy a civil erő mekkora lehetőséget jelentenek az identitásukat vesztett térségek újjáélesztésében.
Mivel a konferencia kitűnő előadói maximálisan kihasználták a rendelkezésre álló időt, így komoly vitára nem kerülhetett sor, de az ezt követő kiállítás megnyitón a bemutatott tablók méltatása során elhangzott, hogy a legtöbb jeles mű éppen BAZ megye területéről került a kiállítás képanyagába. A kiállítást köszöntötte még Bodonyi Csaba építész, akadémikus és az NKA támogatási programjáról rövid ismertetést tartott Pottyondy Péter építész, az NKA kuratóriumának elnöke.
Klaniczay Péter építész, levezető elnök