Óbudán a zsidóság jelentős lélekszámú hitközsége a területet birtokló Zichy család engedélyével imaházat építhetett a 18. század elején. A mai épület több előzmény után klasszicista stílusban épült újjá 1820-ban Landherr András tervei szerint. Első felújítására az 1900-as években került sor. Új, szecessziós ízlésű díszítőművészeti elemek vegyültek a későklasszicista és eklektikus belső kialakításhoz. A világháborúban az épület megsérült, a híveket a tragikus üldözések során elvesztette. 1948-ban állagvédelmi munkákat végeztek a műemléken, de ezek után is sokáig üresen állt. Az 1960-as évek végén a hitközség eladta. 1973–74-ben textilmúzeum céljára kívánták hasznosítani. Ekkor elbontották az felolvasóállvány építményét, mivel födémbehúzást terveztek. A múzeum végül nem használta az épületet, így más funkciót kerestek neki. Az 1980-as évektől a Magyar Televízió V. stúdiójaként működött, amelynek használata 2000 táján megszűnt. 2010-től az Egységes Magyar Izraelita Hitközség lebonyolításában helyreállították az épületet mind belsőleg, mind külsőleg, így újra eredeti rendeltetése szerint használhatják (felelős vezető tervező: Szécsi Zsolt építész).

A külső homlokzatok és szerkezetek felújításában jelentős volt a tetőzet helyreállítása. Mivel a történeti fedésmód elpusztult, új anyag és technológia alkalmazását kellett a tervezőnek megkeresni. Az archív fotókon a tetőhéjazatot laposan vágott, ún. apatini cserép alkotta, az élgerinceken kúpcserép fedéssel. A tetőlejtés éppen még megfelelő volt a cserépfedés számára. A régi fényképekről megállapítható, hogy jelentős bádogos szerkezetű kiegészítések, mint építészeti alkotóelemek őrződtek meg formailag: a gerinc végein emelkedő vázadíszek és a tetőablakok. A háborús pusztítás utáni tetőhéjazat a „könnyebb megoldást” választva rombuszpala fedés volt, amely a műemléki érték megjelenésének egyáltalán nem felelt meg, de a szükséges védelmet biztosította. A tetőablakok ugyan megmaradtak, de a gerincdíszeket nem készítették el újra.

A tető kezelésének története jól mutatja, hogy szükséges volt a műemlék komplex felújításában az egész tetőhéjazat és járulékos architekturális elemeinek átgondolt megtervezése. A tetősíkok viszonylag lapos lejtése is lökést adhatott annak a gondolatnak, hogy magas minőségű, egységes fémanyagú fedést válasszanak. Ennek az igénynek megfeleltek a PREFA termékek. A hagyományos bádogos szerkezetek, mint a tetőablakok és a csúcsdíszek kivitelezésére kézenfekvő a fémlemez alkalmazása, más nem is lehetne. Azonban a tetősíkokra is kiválóan volt alkalmazható a különleges felületképzésű elemekből való fedés, amely egyszerre jól visszaadja a hagyományos fedésmódok rajzolatát, és illeszkedik az egységes anyaghasználatú szerkezethez. A tető felújításához PREFA 29×29 alumínium tetőfedő rombuszt alkalmaztak P.10 antracit színben. A magas minőségű kivitel igazolta ezen a műemléki épületen a PREFA termékek használatát. (Kivitelező: Puskás Művek Kft.)

Dr. Vukov Konstantin

(X)