A Csepel-szigeten átmenő hídra már 1992-ben is volt egy magyar tervpályázat, igaz, akkor első díjast nem választott a zsűri, és akkor még villamost sem terveztek a hídra. Az új híd építésének nemcsak az északabbi hidak tehermentesítése lés a kerülőutak rövidítése a célja, hanem a városképi jelentőségű híd megalkotása is. Ennek érdekében írtak ki – 120 év után először – nemzetközi hídtervezési pályázatot.
A pályázat előminősítésén 17 tervező jutott keresztül, 12 külföldi iroda, és öt magyar cég. A magyarok közül a Speciálterv és a Pont-terv nyert megvételt, ami a világszínvonalú pályázaton meglehetősen jó eredmény.
Az első díjas terv két hatalmas pilon-építményből és a közéjük befüggesztett hídrészből áll. A pilonok emlékeztetnek a világhírű Erasmus-hídra – nem csoda, hiszen ugyanaz a tervezőjük – de kiforrottabb a formaviláguk, karakteresebbek, és a budapesti hidakhoz hasonlóan ez a híd szimmetrikus. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egy kiteljesedettebb, kiegyensúlyozottabb, szebb hídról van szó. A zsűri alaposan elemezte a közlekedési, városszerkezeti kapcsolatokat és statikai megoldásokat is, és ez a terv bizonyult a legmegfelelőbbnek az összes szempontot mérlegelve.
A pályázók így fogalmaztak: „Hisszük, hogy a hidaknak – a Duna-hidak többségéhez hasonlóan – eltérőnek kell lenniük, így egy olyan híd megalkotására törekszünk, amely méltó arra, hogy jelképpé váljon. Miután gondosan tanulmányoztuk a méretarányokat, a strukturális paramétereket és Budapest jelenlegi, illetve elképzelt jövőbeli arcát, az Új Duna-hidat egyfajta keretként alkottuk meg, amely epizódokat, hangsorokat formál a városi tapasztalatokból úgy, hogy nem csupán egy fenntartható, egyensúlyban lévő közlekedési alternatívát kínál Újbuda és Csepel között, hanem természetes átjárót is képez a város felé. Javaslatunk Budapest jövőbeli fejlődését kívánja erősíteni a város déli részén. A részletes megoldás letisztult formája és mérete végül úgy lett kialakítva, hogy a folyó alapvető funkciói mellett a folyópart paramétereit is tiszteletben tartsa és megőrizze, zökkenőmentes átmenetet biztosítva az új struktúra felé. Miután több szerkezeti tipológiát is teszteltünk az adott területen, végül egy olyan konfigurációt sikerült megtalálnunk, amely megfelelően kiemeli, ugyanakkor nem harsogja túl a helyszín karakterét és a jövőbeli fejlődési irányvonalakat. A 220 méter fesztávú, ferdekábeles szerkezet megalkotásával több szinten is megőrizhető a zavartalan kilátás a városból kifelé, illetve a híd felé haladva, miközben egy új városi ikon jön létre, amely Budapest déli részének fejlődését hangsúlyozza.”
Második díjat nyert a Zaha Hadid Architects pályázata, mely egy rendkívül szellemes és dinamikus hidat vázol fel, mely nem egyenes vonalban, hanem S alakban szeli át a Dunát, és az íve is mintegy „átcsavarodik” az S alak középpontján. Lírai vonala és eleganciája ellenére végül azért nyert második díjat, mivel az ívelt vonalvezetés nem tűnt indokoltnak, viszont költségesnek igen, és a mederközepi pillért sem támogatták a mérnök zsűritagok.
Szintén második díjat nyert a Lavigne & Chéron Architectes függőhídja, mely mederpillérek nélkül, hatalmas fesztávval hidalja át a folyót, merevítését a főhídtól elváló gyalogosjárdák íve adja. A kétségtelenül érdekesen szerkesztett, különleges híd, pilonjainak erőteljes formálásáról lehetne vitatkozni.
Megvételt nyert három aszimmetrikus híd, melyek kétségtelenül korszerűek, de a budapesti szemmetrikus hídépítési hagyományoktól idegenek.
Dr. Fürjes Balázs kormánybiztos így nyilatkozott a tervpályázatról:
„Időnként voltak heves viták, de ez természetes. Amikor valaki egy nagyon karakteres, különleges megoldást javasol, az szükségképpen megosztó. A hármas pályamű (a Zaha Hadid Architects munkája –a szerk) kétségkívül jellegzetes, meg is osztotta a komoly emberekből álló zsűrit, általam egyként becsült emberek átéléssel tudtak mellette is, ellene is érvelni. A gondolata erős: egygesztusú híd, a hullámzásra, a kacsázó kőre utaló elegáns, könnyed dizájnnal. Nagyon alapos munkát végeztünk a két nap alatt, kellően mélyek voltak a viták, ám egyáltalán nem személyeskedőek. Elmentünk a falig, de nem léptük át egy határt. A zsűri jó szájízzel zárta le a munkát, a döntést meghozta és bátran, jó lelkiismerettel, büszkén vállalja azt.”