Mikor Bofill rábukkant az omladozó gyárra, azonnal meglátta az épületekben rejtőző lehetőségeket. A gyár bizonyos részeit lebontotta, de alapjában véve megőrizte az eredeti építészeti formákat. Az épület külsejét növényekkel telepítette be, így izgalmas kontraszt keletkezett a zöld felületek és a durva betonkolosszus együttéléséből. Évtizedekig alakítgatta az egykori silókat, melyben négy eltérő, de egymáshoz szorosan kötődő funkciónak adott helyet:

A stúdió a Taller de Arquitectura néven futó irodájának műtermeit foglalja magába. A nagy belmagasságú Katedrális kiállító és konferenciaterem lett. A terület megtisztítása után jelentős zöldterület kialakítására nyílt lehetőség a betonmonstrum körül, ami a mai buja Kert számára biztosított alapot.

Végül, de nem utolsó sorban saját otthonát is az egykori cementsilókba költöztette. Burjánzó növényektől a cementtöltő alatt elhelyezkedő nappalin keresztül a kreatív megvalósítások egész tárházát találhatjuk itt, az egyetlen helyen, ahol az építész alkotáshoz szükséges koncentrációra képes.

A cementgyárat Bofill saját életéhez hasonlítja, így nem zárja ki azt sem, hogy az idő elteltével modernebb építészeti átalakításokat végezzenek a bámulatba ejtő épületkomplexumon.

MTI/www.ricardobofill.com