Részlet a Műleírásból


A coworking szellemű munkavégzés számára létesített irodák története nem különösebben hosszú. Az első ilyen rendszerű tereket 5 évvel ezelőtt az Egyesült Államokban hozták létre. Azoknak a szellemi szabadfoglalkozású, interneten keresztül dolgozó emberek, vagy hivatalos néven neonomádok számára, akik nem akarnak hagyományos irodában dolgozni, de azért szüksége van az irodai környezetre. Lényege a kötetlenség és a nagy szabadsági fok, mely együttesen teremti meg a szimbiózisát az irodának a kávézónak és az otthondolgozásnak. A közösségi irodatér nem csupán egy irodaház, sokkal inkább egy intézmény. Nemzetközi példákban ezekhez a típusú irodaterekhez hozzátartozik inkubáló funkció is, otthont adnak meet-up rendezvényeknek, melyek feladata a fiatal, jó ötlettel, de tapasztalattal, tudással, és tőkével nem rendelkező vállalkozókat egyrészt felkarolja, megadja a kezdetekhez szükséges tudást, illetve megpróbálja piac más szereplőivel összehozni a fiatalokat. Ezt a típusú légkört keresők közössége éppen a fent említett igazi nagyvárosi emberekből tevődik össze. Magyarországon, többszöri látogatás után, jellemző a nemzetközi légkör. Nagyon sok a nyugat-európai, de ez természetes, hiszen ott jóval hamarabb kezdődött mint idehaza. Budapesten az első coworking rendszerű közösségi irodateret két évvel ezelőtt nyitották meg Loffice néven a Paulai Ede utcában. Mára már 6 kisebb-nagyobb ilyen stílusban működő iroda található a városban. Felmerül a kérdés, hogy miben több ez az egész mint egy internetpont. A válasz a „CO”-ban van. A CO jelentése a névben „collaboration”. Az itt, jellemzően egyedül dolgozó emberek közösségi interakciójaként létrejövő együttműködés elősegíti az egyes egyének munkateljesítményét, növeli a hatékonyságot. Az autonóm elemek napról napra új elrendezésben, az éppen aktuális feladatnak megfelelő struktúrában állnak össze. Nemzetközi felmérések mutatják, hogy az egyedül dolgozó emberek teljesítménye kimutathatóan növekedett annak köszönhetően, hogy ilyen típusú közösségben dolgoztak.

Fontos, hogy ebben a típusú irodatérben nem irodát, csak munkaállomást bérelek. Az iroda share-desk rendszerben működik, nincs fix hely, mindenki oda tud leülni ahova szeretne. Így az épület részei differenciálódottan elvállnak egymástól, mindenki meg tudja találni a saját maga számára ideális teret.

Ez a fajta irodamodell felerősíti a közösségi terek szerepét. Az iroda legfontosabb eleme a konyha, mely az emberek kapcsolatteremtésének központi helyévé válik, itt teremtődik meg igazából a közösség és kovácsolódik egységgé. Az első emeleten alakítottam ki a konyhateret, illetve ide kerültek a játszó illetve a pihenő helyek. A felső irodaterekhez térileg kapcsolódik így megtud valósulni, hogy az egész épület voltaképpen egy felnőtt játszótér, ahol dolgozni is lehet. A homlokzatom alapvető struktúráját a tartószerkezeti rendszer adja, mely közé nagy üveg felületek kerülnek. Az egész épületet egy fémlemez háló burkolat fogja egységgé, mely a tömör felületek előtt mint burkolat, a megnyitott felületek előtt mint árnyékoló jelenik meg. Az épület kontrasztban áll a környezetettel. A háló megjelenéséből fakadó indusztriális jelleg, egyrészt utal a meglévő ipari múltra, de ugyanakkor nincs hasonulás a tényleges ipari épülettel, sőt a téglaarchitecturás meglévő ház is egy erős kontrasztot képez. A tömeg áttörtsége nem nyomja össze a meglévő épületet, tört formálása inkább könnyed feléhelyezkedés érzetét kelti.
Az épület a környezet hangsúlyos eleme, mind tömegformálásában, mind anyag használatában kontrasztot képez az őt körülvevő klasszicista illetve a hozzá közvetlenül csatlakozó modern építésű házakkal. A térformálásval lazítja az őt körülvevő sűrű városi szövetet, mely a terület élhetőségét növeli, illetve az épületen belüli közösségi irodatér funkció egyfajta átértelmezésen keresztül kivetül a közterekre, lehetőséget teremtve az alapvető társadalmi collaboráció létrejöttéhez.


Opponencia Szendrei Zsolt Diplomatervéhez

Az öreg Csepel bringám váltója alig hallhatóan, de kerreg. Meg kellene csinálni. Végülis így is szépen gurulok, jóval gyorsabb vagyok az araszoló autóknál.
Fél 10, sietnem kellene, de inkább a hosszabb utat választom, hogy kiélvezzem a reggeli Andrássy út hangulatát. Budapest itt különleges élményt ad a biciklizőnek. Egyszerre tudom a város lakójaként és turistaként is befogadni. Keveredik a kora reggelről még megmaradt hűvösség, az öreg bérházak pinceszagával, hullámokban a parfum illatával, és a szmoggal. Az üzletek nagyrésze még zárva van, de a kiülős kávézók teraszai szinte már tele vannak.
A Székely Mihály utcánál jobbra kanyarodok. Itt már nyomom a pedált, ahogy csak tudom. A Király utcát épphogy fékezve a gyalogosok között szlalomozva átvágom a Kazinczy utca felé. Már nem figyelek semmire, csakhogy minél előbb beérjek. A fejemben márcsak a napirendem mantrázik. Kit kell felhívnom, kinek kellene engem felhívnia, kinek küldjek és kitől várok emailt. De leginkább a reggeli zuhanyzás alatt kipattant ötletemet szeretném minél előbb kirajzolni magamból. Kiváncsi vagyok a gépen kiszerkesztve is működik-e. Jó lenne, mert vészesen közeleg a határidő.
A következő saroknál kezdi megmutatni magát a nagy sötét árny. Mint két óriás lábon, magabiztosan álló lény vigyázza a környéket. Nem lehet nem figyelni rá. Közeledve, feltárul a teljes irodaház szoborszerű tömege. Élettel teli karakter itt a romos bérházak és az újonnan is avult lakótömbök között. Nem érzeleg, mégis vonzó. Nem hízeleg szomszédainak, sőt, a velük való kontrasztban értelmezi saját magát és a környezetét is.
Mindig valami jólesó érzés fog el, amikor meglátom. Mégis létezik élő kortárs építészet? Mégis engedi a valóság, hogy az építész bátran építsen, úgy hogy integrálja múltat, de ügyet sem vet az álságos és bénító kicsinyességekre. Aki ebben a házban dolgozik, az szereti ezt az épületet. Valószínűleg főként azért, mert részének érzi ezt a felfogást és más normarendszert nem is tudna elviselni illetve az előbb vagy utóbb biztosan kidobná magából. Bár ez ellen szól, hogy a magam negyven évével matuzsálemnek számítok itt. Szinte mindenki 25 és 35 éves kor között van. Valahogy a teljes szabadság és függetlenség egy idővel túl nyomasztóan kockázatos és fárasztó tud lenni.
A régi raktárra épített “bástyája” szokatlanul beleáll a sétány vonalába, de mégis pont így jó. Jobbról is, balról is megkerülhető, de a sikátorszerű ágán még sosem mentem át.
Behajtok a két „bástya“ közé. Lelakatolom bicajt a bringaparkoló támasztójához. Van itt már egy-két gép, de messze még a csúcsidő. Ma is elbizonytalanodom, hogy melyik bejáraton menjek be, de valahogy, nem volt még alkalom, hogy nem a kávézós bejáratot választottam volna. Mindig helyesek a pultos lányok és mindig van itt ismerős arc. Most is így van. Nem ülők le, már otthon reggeliztem. Biccentek az ismerősöknek és megyek tovább. Jól észrevehetően a pult felé is intek, de nem figyelnek rám. Mégiscsak kellett volna egy capuccino-t kérnem. Majd legközelebb.
Az első emeletig nem használom a liftet. Gyalog megyek. A táskámban levő otthonról hozott kaját berakom a konyhában levő lévő hűtőbe, persze szigorúan felcímkézve, nem mintha ez bármire is garancia lenne. Szerencsére a régi falon új ajtónyílást ütöttek, így az elsőn ebből a lépcsőházból is elérem a konyhát. Egyedül Zsombor van mostücsörög csak itt. Mereven, véres szemekkel, élettelenül bámulja Powerbook-jának képernyőjét. Ahoj! – köszönök neki. Te már itt vagy? Ahoooj – motyogja és tudom, hogy rossz volt a kérdés, hiszen haza se ment. Az asztalon nyitott pizzas dobozban a négy évszakból márcsak egy évszak zsugorodva szárad. Mellette három papír kávéspohár. Hogy állsz? – próbálkozom újra kommunikálni. Mingydjá kééész. – feleli. Nem lep meg a válasz, mert neki mindig csak kicsi hiányzik, hogy kész legyen. Menj haza aludni! – javaslom. Erre már nem látja értelmét, hogy válaszoljon.
Hát induljon a nap! Majdnem minden hely szabad – még korán van –, de én ragaszkodom a kedvenc asztalomhoz. Otthonosan érzem, magam, de mégse otthon vagyok a négy fal között. Kell az érzés, hogy a zakatoló világ része vagyok.
A hídról belátható az utca forgalma és a kétszintes légterek miatt felsőbb szintek is. A belső udvar felé a teljesen zárt belső fal esélyt sem ad a belátásra és a déli nap felmelegítő hatásának sem. Az utolsó délelőtti keleti napsugarak szűrődnek át a finoman függönyhatású húzottacél spalettákon, a fénylő műgyanta padlón csipkeszerű mintázatot rajzolva. A folyosói falon levő óriástábla telefirkálva mindenféle számomra érthetelen ábrával. Szép, ahogy forrnak a gondolatok. Úgy látszik a formatervező csapat is késő estig dolgozott. Lassan bejöhetnének. Kikérdezném őket a 4D cinemá-ról. Jól jönne a következő projeketnél. Őrült kupit hagynak maguk után, de valahogy ez is jól áll ennek a kemény, ipari térnek. A födém lukjain leszűrődnek a másik bástya felől az angol nyelvóra magnós“ Listening“ gyakorlatának hangjai. Most nem zavar. Muszáj haladnom! De már alig várom, hogy a haverokkal együtt ebédeljek a tetőteraszon.

Lerakom a gépem asztalra. Táp és hálózat be. Headset be. Amint feláll a Mac OSX, már csörög is a Skype.....


BME Középülettervezési Tanszék 2011.
Téma: CoWorking irodatér, Kazinczy utca 48.
Diplomázó: Szendrei Zsolt
Korrektor: Klobusovszki Péter
Opponens: Szokolyai Gábor