A városrendezési terv által előírt archetipikus nyeregtetős ház formának  egy tematikus feldolgozását látjuk, egy monolitikus tömeget, mely túlnyúlik és egyensúlyoz a lejtő peremén.

A kinti látványra különböző kilátásokat enged a négy nagyméretű „bemetszés”/megnyitás a sarkokon. A függőleges „kivágások” az épület testén, mint például az ebédlő és a lépcsők feletti üvegfedésű légterek, összekapcsolják a földszintet a felső szinttel.

A megnyitások a lehető legnagyobb méretben a kilátás felé fordulnak, hogy a nagyszerű panorámát, mint az épület legnagyobb értékét feltárják. A lehető legtöbb nyitott rész iránti igény, illetve az épület zártságának minél teljesebb feloldása céljából homogén az épülettömeg megjelenése, melyet a tető és a homlokzat egységes kezelése valósít meg.

A réz különböző felhasználása a tervezésben egyrészről lehetővé tette, hogy a tetőpanelek teljes értékű vízzárást biztosítanak, másrészről elősegítette a monolitikus jelleg átültetését egy absztrakt, éles kontúrokkal formált geometrikus tömbbé.

A tető, és a határoló falak felülete nagyméretű előoxidált, rombusz alakú rézlemezekkel borított, melyeket hagyományos, függesztett rögzítéstechnológiával illesztettek a helyükre. Szép kontrasztot képeznek a belső tér fehér felületeivel. Itt különös figyelmet fordítottak a részletek kialakítására, különösen a kiszolgáló és közlekedő terekben, ahol teljesen síkra munkálták a rézanyagot, ugyanakkor teljes felületen biztosították a hátfalszellőzést.

Visszafogott megjelenésével, antracit színével ez a ház szépen illeszkedik a zöld növényzettel borított városias környezetbe.

A folytonos, fehér „kivágott” felületek felfedik az alaprajz szerkesztési elvét, és engedik a külső és a belső között a tér áramlását.

A réz választása a tető és a homlokzatburkolat anyagának egyben a tartósság, a természetes anyag választása is, és hozzájárul az épület hosszú távú fenntarthatóságához.

Forrás: http://www.copperconcept.org/hu