A Budapesti Planetárium történetéről és bezárásának körülményeiről korábban a PestBuda közölt részletes összefoglalót. Ez az épület nem csupán ismeretterjesztő intézmény (volt), hanem a magyar építészet kiemelkedő alkotása is. A Népligetben felépült létesítmény 1978-ban Építészeti Nívódíjat kapott, amelyet a tervezők és a kivitelezők közösen vehettek át. A korabeli zsűri indoklása szerint "a Planetárium külső-belső esztétikai igényessége és a funkcionális igények magasfokú kielégítése alapján a legkorszerűbbek és legszebbek közé sorolható.” (1978. évi nívódíj pályázat, Műszaki Tervezés, 1979-02-01, 2. szám) A zsűri kiemelte: nagymértékben hozzájárult a Népliget kultúrparkká való fejlesztéséhez, városképi megjelenése jól illeszkedik természetes környezetéhez, miközben magas színvonalon fejezi ki rendeltetését, teljes egészében hazai anyagokból épült, részletképzése példamutató.
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) 1966-ban rendelte meg a jénai Zeiss művektől a korszerű kétgömbös projekciós planetáriumot (UNIVERSAL-VI típusú planetárium-készülék [01], mely 1969-ben érkezett meg, akkor azonban még nem volt alkalmas hely a felállítására. A Planetárium új épületének helyszíneként 1971-ben a Népliget mellett döntöttek, ahol 1975-ben kezdődött meg az építkezés [02]. A tervezéssel megbízták dr. Lux Lászlót [05] és Tömöry Tamást [06] (szaktervezőiket lásd [04]). Az épület meghatározó eleme a kupola, mely a vetítés felületét adta, központjában a planetáriumkészülékkel, körülötte 400 fős „nézőtérrel”. E köré összességében 800 főt befogadó előcsarnok kapcsolódik, mely a „magot” körgyűrűként veszi körül. Természetesen a létszámnak megfelelő kiszolgálóhelyiségek, ruhatár, pénztárak, árusítóhelyek és mellékhelyiségek kapcsolódnak a kupolatérhez. Ettől elválasztva helyezkedik el az adminisztrációs részleg hagyományos középfolyosós épülete, a látogatóktól elzártan műhelyek, raktárak, irodák, fotólaboratórium.[03]
A kupola kivitelezése egyedülálló feladat volt. A kupolatartók 20 darab, egyenként közel két tonna súlyú íveinek beemelése a henger alakú körfalra kihívás volt a ’70 es években a kivitelezők számára. Ez csak fokozódott a mintegy 1 200 m2-es kupolafelület faborításával, szigetelésével és réz fedésével. A rézburkolat előre méretre szabott vörösréz lemezekkel készült. A felhelyezés után rögtön megindult az anyag természetes oxidációja, ennek eredményeként láthatjuk ma már zöldes színárnyalatban a jellegzetes kupolát.
Az épület burkolatain gazdag anyagválasztékot találunk: norvég gránit, labradorit – a főbejárat környékén –, bolgár fehérmészkő a főépület homlokzatán és mázas kerámia az irodaszárnyon. Megjelentek a „fémmunkás” vállalat akkortájt népszerű alumínium nyílászáró szerkezetei is. A korszak középületein még jól felismerhető az építész egységes tervezői szemlélete. Az alumínium nyílászárók, az egyedi tervezésű fémrácsok, a gondosan rakott téglafelületek, mázas kerámia burkolatok vagy a természetes kőburkolatok nem önálló elemek voltak, hanem az épület egészének részei. A közintézmények rangját gyakran éppen ezek a részletek adták meg. A ’70-es években tervezett és kivitelezett épületeink építészeti örökségét manapság újraértékeljük.
A Budapesti Planetárium megítélése az elmúlt évtizedben jelentősen megváltozott. Bezárását követően elsősorban leromlott műszaki állapotáról esett szó, néhány évvel később azonban már a modern építészeti örökség egyik jelentős alkotásaként került a szakmai érdeklődés középpontjába. Ennek egyik fontos állomása volt a 2021-es Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása című kiállítása, amely tizenkét ikonikus budapesti modern épület újragondolását tűzte ki célul. A kiválasztott épületek között szerepelt a népligeti Planetárium is, amelyet egy nemzetközi építésziroda tájépítészeti összefüggésben értelmezett újra.
Ugyancsak az Építészfórum foglalkozik örökségünk ezen épületének újrafogalmazásával. Király-Tóth Viktória diplomamunkájának bemutatásával, aki az épületnek építészeti és belsőépítészeti átalakítását tervezte meg úgy, hogy az épület alap karakterét megőrizte, de új térszervezéssel tette korszerűvé és attraktívvá.
A szemléletváltás azóta tovább erősödött. A modern magyar építészet kutatása, a brutalizmusról szóló előadások, kiállítások és új publikációk egyre inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy a hatvanas–hetvenes évek középületei építészeti és kultúrtörténeti értéket képviselnek. Ebben a szakmai közegben kezdtem el újra felkeresni és építészeti szempontból dokumentálni a hetvenes évek középületeit. Nemcsak az épületek egészét kívántam megörökíteni, hanem azokat a részleteket is, amelyek ma már egy letűnt építészeti kultúra lenyomatai: az egyedileg tervezett fémrácsokat, az alumínium nyílászárókat, a gondosan rakott téglafelületeket, a természetes kőburkolatokat és az építész által egységesen megtervezett részletképzést.
A Sétáló Naprendszer – a Planetárium szabadtéri folytatása
A Budapesti Planetárium mellett 2000–2002 között alakították ki a Sétáló Naprendszert, amely a Naprendszer 1:10 milliárdos méretarányú modellje. Az ötlet Mátis András, a Planetárium munkatársától származott, a megvalósításban a Népliget kertészeti szakemberei is részt vettek. A bolygókat a parkban, a gyepbe süllyesztett kőtáblák jelölték, így a látogatók valóban végigsétálhatták a Naprendszert. A modell különlegessége az volt, hogy nemcsak a bolygók sorrendjét, hanem azok egymáshoz viszonyított méretét és távolságát is érzékeltette. A kicsinyített Nap átmérője 139 milliméter volt, míg a Plútó közel 595 méterre helyezkedett el tőle. Ebben a léptékben a Naphoz legközelebbi csillag már több mint 4 200 kilométerre, a Kanári-szigetek vagy Izland távolságában lenne.
A Planetárium látogatása így nem a kupola alatt ért véget. Az intézmény munkatársai kifejezetten ajánlották, hogy az előadás után a látogatók járják végig a parkban kialakított modellt is, amely különösen az iskolai csoportok és a családok számára tette kézzelfoghatóvá a csillagászati távolságokat.
A Planetárium ma zárva áll, a Sétáló Naprendszer kőtáblái pedig lassan beleolvadnak a Népliget növényzetébe. Mégis ezek az apró nyomok emlékeztetnek arra, hogy egykor itt a csillagászat és az építészet együtt teremtett különleges élményt. Ha a Planetárium valóban új életet kap, akkor érdemes lenne nemcsak az épületet helyreállítani, hanem a hozzá tartozó Sétáló Naprendszert is újjáéleszteni. Egy felújított planetárium és egy korszerű, interaktív tanösvény együtt ismét a természettudományos ismeretterjesztés különleges budapesti helyszínévé tehetné a Népligetet.
Jegyzetek
[01] Planetárium Csillagászati megjelenítő műszert befogadó, kupolával ellátott épület, de nem csillagvizsgáló. A Walter Bauersfeld német mérnök fejlesztette projekciós műszert, a Zeiss-planetáriumot 1923-ban mutatták be a müncheni Deutsches Museumnak a külön erre a célra épített, tízméteres átmérőjű kupolája alatt. Az összetett működésű, pontosan összehangolt hajtóművek által vezérelt, sokoldalú, változatos bemutatási formákra képes planetárium készülékeket eleinte csak a jénai Zeiss gyár készített.
[02] Kronológia
- 1971 döntés: az épület a Népligetben épül meg
- 1972-73 tervezés
- 1975 május 28. alapkőletétel
- 1977. augusztus 17. átadás
- 1977. augusztus 20. első műsor
- 1978 építészeti Nívó Díj megosztva, BME Magasépítés Tsz., Középületépítő Vállalat (KÖZÉV)
- 2015-16 beázások
- 2017. június 18 bezárás
Forrás: Internet, Wikipédia
[03] Műszaki adatok
- Tulajdonos (telek): állam és főváros
- Tulajdonos (épület): állam 19%, TITI 81% – 1997 óta
- a kupola pontosan félgömb alakú, átmérője 23 méter, magassága 18 méter
- alapterülete: ~1 000 m2
- nézőtér: 400 személy,
- kiállítási csarnok: 500 személy
Forrás: Internet, Wikipédia
[04] Tervezők
- Építész: dr. LUX László és TÖMÖRY Tamás
- Statikus: HAVADY Endre, dr. KŐRÖSI Tibor, dr. PETTRICH Gézáné, DR. RUSZNÁK György,
- Épületgépész: FARAGÓ Mihály, dr. HÖGYE Sándor
[05] Lux László (Bp. 1909. július 15. – Budapest, 2002. április 30.) Kossuth-díjas építész, az IPARTERV igazgatója, miniszterhelyettes, az 1950-es évek építészetpolitikájának meghatározó alakja volt. 1961-től 1980-ig a Műegyetem Magasépítési Tanszékének oktatójaként dolgozott, 1961–76 között tanszékvezető egyetemi tanár. Az 1940-es évek végén modern stílusban megtervezte a Szabad Nép új székházát a Blaha Lujza téren, a József körút 3–5–7. számú épületek egyesítésével (Sajtóház). 1972-73-ban épült meg Lux másik fontos épülete, a Tömöry Tamás és Faragó Mihály közreműködésével tervezett népligeti Planetárium. 1974-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett.
[06] Tömöry Tamás a BME Lakóépülettervezési tanszék oktatója 1951–1964 között.