A festészet és a fotográfia ritkán van jelen együtt ilyen szinergikus összhatással, mint ezen a kiállításon. A természet és az építészeti fotó, az ugyancsak a természetből kapott élmények és inspirációk által született, megfestett látvány különös harmóniában találkozik itt. A képek nem szokványos látásvilága vezet el minket, eddig még meg nem élt asszociációk szféráiba, melyek mégis a "déja vu" lelki állapotát váltják ki bennünk.
Tajti Eszter festészete az álmok és a valóság mezsgyéit járja be. Megélt élményeit képpé formálva különös, poétikus látványt tár elénk, mely történeteket, jellemrajzokat, sorsokat hordoz. Sajátos látásmódja révén képein a történésekből életélmények válnak valóra. Valóság, mely emlékből álommá átlényegülve az élet valódi esszenciáit hordozza magában. Az embernek az az érzése, mintha a saját élményeinkben gyökerező álmainkat mutatná meg nékünk. Színhasználata, festéstechnikája minden egyes alkotásán a választott téma lélektani tartalmának alárendelt. Lényegét tekintve finom, érzékeny. Ecsethasználata, a téma jellegétől függően azonban gyakran nagyon is erőteljes, meghökkentő. Mégis, Eszter alkotói gondolkodásmódját semmivel nem tudnám jobban jellemezni, mint egy tőle származó idézettel: "Az én ablakaim a valóságról a képzeletre nyílnak. A természetben szerzett élményeimet formálom képekké. Érzeteket, amiket a teremtett világ inspirál."
Festői munkásságáról, életútjáról sok mást is elmond honlapján, a www.tajtieszter.hu oldalon.
Szentiváni János fotóinak tanulmányozásakor első hatásként megtapasztaljuk az ő egyedi érzékét a historikus és a modern építészeti térnek a legkülönlegesebb látószögekből való láttatására, a fények és árnyékok játékának, a színek és textúrák mozaikszerű összhatásának, az anyag eredendő, természetes jellegének kiemelésére. De ezek a fotók mélyebb dimenziókat is hordoznak magukban. János a természeti élményeinek lélekben és fotóban való alapos feldolgozásán keresztül jutott el az építészeti fotóhoz. Egyik írásában így vall magáról: " Kiállításaimon bemutatott anyagaimról felületesen azt szokták mondani, hogy nagyon racionálisan szerkesztett, tudatos képek. Ám ha megnézed a honlapom kiállítás rovatában a Fehér láng, vagy a Lélekvándorlás című sorozatot, akkor egyértelműen kiderül ennek az állításnak a valótlansága. A 2010-es, Skardelli György munkáit bemutató Megálló címűben is megpróbáltam az építészetnek olyan rétegeit megmutatni, ami nem mindenki számára felfedezhető. Az építész üzenetét átadni a fotó nyelvén."
Igen. És itt kezdődik a valódi professzionalitás és művészet, az üzenetek átadásának képessége. Mint az Octogon c. építészeti magazin egyik alapító tagja és első számú fotósa Bojár Iván András főszerkesztővel együtt ő is elnyerte 2003-ban a csoportos Pulitzer díjat.
Ezt, és még sok mást dolgot is megtudhatnak eddigi munkáiról és életútjáról honlapján, a www.szentivani.com oldalon.
A tárlaton a festmények és a melléjük egy, vagy mindkét oldalról társítva függesztett fotók mintha beszélgetnének egymással, felelgetnének egymásnak az adott témára, hangulatra, egymást kiegészítve. És így együtt a diptich és triptich jellegből adódóan kumulatív hatást gyakorolnak ránk, választ adva nékünk feltett kérdéseinkre az élet fontos dolgairól. A képek alatt nem szerepel semmilyen cím és felirat, mégis érezzük, tudjuk miről van szó. Átjön az üzenet. Ez a két művész együttgondolkodásának különös harmóniájából adódik.
Elmondhatom tehát, hogy ha végignézzük a tárlatot, megtapasztaljuk környező világunknak a művészek által tolmácsolt egyedi megközelítését, és ezáltal megnyílnak előttünk saját benső világunk újabb, talán eddig nem eléggé ismert rétegei is. Indíttatást kapunk saját magunk jobb megismerésére.

Istenes József építész

A Szlovák Építészek Társasága (SAS) alelnöke