A minimalista képzőművész másodjára jár a Perzsa-öbölben. A „7" címet viselő első megbízatása ugyancsak Qatarban, a dohai Iszlám Művészeti Múzeum parkjában áll 2011 decembere óta. A hét lemezből álló torony Serra valaha épített legmagasabb alkotása. Idén a Brouq Tájvédelmi Körzet területén ismét az acél lett a domináns téma, habár nem az ég felé összetartó kompozícióban, hanem egy közös tengelyben felállítva, elszórtan a dűnék között.

A konkrét helyszínt a sivatag közepén Hamad bin Khalifa al-Thani sejk, a korábbi emír jelölte ki az épületméretű terv számára, bár Serrát inkább a tengerpart vonzotta. Az uralkodót egy átvonuló antilopcsordáról megmaradt gyerekkori emlék kötötte ehhez a tájhoz, s ez a hely kiválasztásában perdöntő volt. Az építkezést az emír után leánytestvére az évi egymilliárd dolláros költségvetést lebonyolító Qatari Múzeumhatóság élén elkötelezetten folytatta.

A Kelet-Nyugat / Nyugat-Kelet címmel megjelölt alkotás acéltábláit Németországban gyártották, és Antwerpenből szállították Qatarba hajón. A közös tengelyre fűzött, távolról monolitikus hatású együttes előképe a németországi Essenbe tervezett Ruhr-vidék emlékmű (1998), habár ott csak egy acéltábla volt hivatott megemlékezni a hanyatló ipari környezetről. A posztindusztriális táj és a sivatag között kétségtelen a hasonlóság, noha az utóbbi az anyatermészet és nem az épített-technikai élettér része.

A műalkotás lényegi dimenziója a fizikai. Az acéltáblák toronymagasak, és szinte lehetetlenül keskenyek. Íratlanok, dísztelenek és plasztikátlanok. Egyetlen beszédesebb elemük, a textúra is az anyag spontán változásaihoz, vagyis az időhöz kötött. Ahogyan a meleg és sós klíma felgyorsítja a vas korrózióját, előbb narancssárga, később barna, majd sötétborostyán színűvé feslenek a most még szürkén fénylő szűz pengefalak. Serra szerint idővel épp azon a változáson fognak keresztülmenni, mint a New York-i Seagram Building. A projekt kapcsán többekben felmerülő kérdést, hogy tulajdoníthatunk-e ennek – vagy az amerikai építész közel-keleti tevékenységének általában – a térség  társadalmi-politikai helyzetére reflektáló üzenetet, Serra elegánsan lerázta magáról:

You know, I come here and work. That’s what I do.
(Tudják, idejövök és dolgozom. Ez az, amit teszek.)

Alább láthatóak a leleplezés fenséges mozzanatai:



Forrás: The New Yorker
Fotók: Nelson Garrido