E kérdésekre megoldást találni nem válhat magányos feladattá. Államokon vagy akár kontinenseken átívelő szervezetek, kormányok és a legkülönbözőbb ágazatok szakértői dolgoznak azon, hogyan enyhíthetők a globális lakáshiány, avagy éppen a minőségi lakhatás hiányának következményei. A most induló cikksorozatban azokat az építészeti válaszokat és lehetőségeket vizsgáljuk, amelyek prototípusként vagy kiindulásként szolgálhatnak, amikor a stratégiai döntések gyakorlati megvalósítására kerül sor.
Legutóbb Alejandro Aravena 2016-ban elnyert Pritzker-díja irányította a figyelmet a szociális lakásépítés, illetve a szükséglakások kérdésére, s azóta többé-kevésbé meg is maradt a köztudatban – legalábbis a szakmai diskurzusok homlokterében. A mexikói Tatiana Bilbao 2017-ben nyerte el az Architizer A+ „Impact Award” különdíját fenntartható, akár már 8 000 dollárból felépíthető szociális lakóházával, idén pedig ugyanez a szaklap beválasztotta a 2019-es év 19 legígéretesebb női tervezője közé.1
Mexikó mutatja jelen pillanatban az Amerikai kontinens leggyorsabb lakosságszám-növekedését, ami várhatóan a közeli jövőben tovább növeli az egyébként is komoly, mintegy 9 milliós lakáshiányt. Ennek orvoslására dolgozta ki Bilbao rugalmasan alakítható, minőségi anyagokból minőségi életteret biztosító, ugyanakkor a szegényebb rétegeknek is hozzáférhető lakóépület-prototípusát. Számos helyszíni interjú és műhelymunka után született meg a megoldás, amely határozottan eltér az ország addigi szociális lakásépítési gyakorlatával.
Az archetipikus ház formája adja a magját a koncepciónak, amely azután adaptálható a legkülönbözőbb kulturális, szociális vagy domborzati viszonyokra. E mag épül meg betonblokkokból, teljesítve a hatósági előírások által szabályozott 43 m2-es minimális lakóterületet. Könnyű és olcsó, fa anyagú modulok egészíthetik ki ezt a szilárd központi blokkot, mindig az aktuális igényeknek megfelelően. Végeredményben a lakók igényei szerint bővíthető vagy épp elbontható egységek ezek, amelyek azonban előre tervezett módon valóban részét tudják képezni az építészeti esztétikának is. Ilyen módon a kezdeti 43 m2-es kislakás akár öt hálószobás családi otthonná fejleszthető minimális energiabefektetéssel.
Az ökologikus megoldások mellett a tervező a térélményre is nagy hangsúlyt fektetett. Már a kiinduló alapegységben is megnövelt, közel dupla légterű étkező-nappali jóval tágasabb térérzetet biztosít a legtöbb szociális otthon nyomott belmagasságához képest. A betonblokkok vakolása és színezése, a felhasznált faanyagok, illetve az új egységek elrendeződése révén minden család egyedi igényeihez is képes alkalmazkodni.2
A helyi építési hagyományok, szociális sajátosságok és kultúra szövik át az épületet, amelyet a 2015-ös Chicago-i Építészeti Biennálén mutattak be a nagyközönségnek, 30 ország több mint 100 építészének munkái közt.3
Irodalom
1 Architizer: Women architects
2 Architizer: Sustainable Housing
3 ArchDaily
Projektinformáció
Vezető tervező: Tatiana Bilbao
Projektépítész: Alba Cortés
Építész munkatársak: Valentina Marchetti, Enrique Silva, Sonia Castañón, Abelardo Bravo, Alejandro Campos, Karen Díaz de León
Modell: Rodolfo Díaz
Képek forrása: Alejandro Spamer és Tatiana Bilbao Estudio (forrás: Architizer: Sustainable Housing, ArchDaily)