Bár hivatalos értesítés a halálesetről egyelőre még nem érkezett (a MOME honlapjára felkerült közben a hír – a szerk.), közvetlen barátai előtt nem maradhatott titokban. Jómagam június 16-án beszéltem vele utoljára telefonon, ekkor már nagy volt a baj. A beszélgetés során közöltem vele, hogy új könyvemben ("Az Úr bevonul szentélyébe": Kortárs római katolikus templomépítészet a liturgia tükrében, Szent István Társulat) szerepelni fog az általa tervezett gödöllői templom és plébánia, amihez hozzájárulását kértem. A hozzájárulást örömmel megadta, de arra már nem volt ereje, hogy összekössön a templomot fotózó Hajdú Józseffel. Ebből éreztem, hogy nincs rendben valami. 

"Nem részletezném, de nagyon nagy baj van" – mondta szerényen. 

Nagy Tamás egyenes gerinccel és emelt fővel élt. Meggyőződéseit vállalta tanítványai, egyetemi kollégái és a szakma előtt, fájdalmait méltósággal viselte. Amilyen tiszta és világos tereket tervezett templomaiban és más közösségi épületeiben, olyan nyitott és szavahihető volt a mindennapokban. Hatalmi játszmákba nem bocsátkozott, pályatársai ellen nem viselt hadat, mert szilárdan hitt a tehetségben és annak elkerülhetetlen sikerében.

Tamás Ybl Miklós-díját 1992-ben, Csonka Pál-díját 2002-ben, Prima díját 2010-ben, Kotsis Iván-díját 2016-ben kapta, a hazai építészközösség egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású alkotója volt. 

Középiskolai tanulmányait a győri Hild József Építőipari Technikumban végezte 1964-től 1969-ig. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1975-ben szerzett diplomát. 1975-86 között a BUVÁTI-ban dolgozott építész tervezőként. A MÉSZ Mesteriskolát 1980-ban végezte el. 1986-től majd három évig New Yorkban, a Haines Lundberg Waehler Architects irodában dolgozott. Amerikából hazatérve egy évet töltött Makovecz Imre irodájában, a Makonában. Vincze Lászlóval és Salamin Ferenccel 1990-ben megalapította az Axis Építészirodát, ahol tíz évig dolgozott, elsősorban egyházi megbízásokon. 1998-ban DLA címet kapott. 2000-ben megnyitotta saját építészirodáját a Lint Építészeti és Művészeti Kft.-t, ahol haláláig vezető építész tervezőként tevékenykedett.

Már 1979-től részt vett a hazai építészoktatásban, a BME Építészmérnöki Karán, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán óraadóként tanított. 2004-től 2014-ig, tíz éven át a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (2006-ig Magyar Iparművészeti Egyetem) építész tanszékének vezetője, 2011-től a MOME főállású egyetemi tanára volt.