A XIX század végén az életminőség igénye és az itt élők gazdaság érdekei úgy estek egybe, olyan várost (közműveket, közlekedést, kultúrát, életet) hoztak létre, ami 130 éve működik.
Az emberek rövid távú gazdasági érdekével ellentétes, vagy annak vélt, bonyolult rendeletekkel nem lehet a várost fenntartani. Ismét létre kell hozni azt a kiegyensúlyozó, lokálisan ható értékrendszert, ami természetes emberi igényekre építve, tömegesen és magától értetődően segíti ennek a különleges városnak a fennmaradását.
Egyszerűen érthető, érdekeltséget, értéket adó jogi, gazdasági szabályozó rendet – világörökségi kezelési tervet – kell készíteni.
A világörökség megőrzését mindannyiunk nevében a Magyar Állam vállalta, terheit kevesen érzékelik, anyagi értelemben pedig nem viseljük, hiszen állapota egyre romlik.
Az érték, amit elődeink öt nemzedékkel ezelőtt létrehoztak, tartós, mégis egyre fogy.
Paradox módon, ami megmarad, akkor is egyre értékesebb lesz, ha a XIX. század végének egyébként átlagos terméke volt. Buta az a mai világ, ami a jól kitalált, jól működő, gazdaságos szerkezeteket, filigrán fa ablakot, szellőzést biztosító kibillenthető „berlini” redőnyt, belső spalettát, nap- és klímavédő, olcsón fenntartható (pufferzóna) fedélszéket, cseréptetőt dob ki, helyettesít vacak műanyag „termékekkel”. Teszi mindezt azért, mert elfelejtettük azt, amit 100 évvel ezelőtt tudtunk. Extra drágán tudjuk csak elkészíteni azt, ami akkor a mester szintű mindennapok terméke volt. Ennek a ma már különleges tudásnak a megőrzését, költségeinek viselését Terézvárosban semmilyen programmal nem segíti a magyar állam. Sőt! Ma 5% áfa támogatja az újlakás-építést, miközben 27% áfát fizetünk az amúgy is drága, különlegessé vált mestermunkáért.
Gazdasági program nélkül nincs normális kezelési terv. Kezelési terv pedig nincs, pedig a 2011-es világörökségi törvény alapján már 7 éve segítenie kellene az élő város hiteles megőrzését.
Dr. Mezős Tamás és fiatal munkatársai az eklektika idején megépített (modern) város és értékek iránti érzékkel, kitartó figyelemmel készítették a „Terézváros világörökségi területének állapotvizsgálata” felmérést és tanulmányt, ami számomra tudományos alapú bizonyítéka annak, hogy évtizedek óta rossz irányt követünk.
Ígéretek, hatástalan jogszabályok ködében, a törtető, rövidlátó magán érdekeknek túlzott hitelt és előnyt biztosítva, a természetes, a gazdasági és életminőség szempontjából fenntartható, magán és közösségi igényt pedig nem kellően támogatva, felelőtlenül elveszítjük, nem kezeljük örökségünket. Ideje ennek véget vetni!
Gazdasági érdekeltség alapú kezelési tervet kell készíteni, és elődeink tudását felfrissítve, mesteremberek munkáját megbecsülve kell a házakat felújítani a ráépítések támogatása helyett!
Budapest, 2020.08.28.
Matus István építészmérnök
Budapest VI. kerület Terézváros főépítésze
Forrás: sajtóközlemény