Az ily módon készült szerkezetek kedvező és kedvezőtlen tulajdonságai ma már jól ismertek. Kedvező tulajdonságnak tartották a gyors szilárdulást (a kizsaluzást néhány nap után elvégezhették), továbbá a szilárdulás közbeni intenzív felmelegedést (lehetővé téve a téli betonozást).
A bauxitbeton szilárdságcsökkenésére hazánkban már 1936-ban felfigyeltek és a vonatkozó tapasztalatokról és a kísérletek eredményeiről Mihailich professzor 1942-ben előadást is tartott. A szilárdságcsökkenést mind a laboratóriumi vizsgálatok, mind a beépített szerkezetek vizsgálata igazolta. Ennek a jelenségnek eleinte nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, mert az akkori követelményeket csökkent értékekkel is ki tudták elégíteni. A bauxitbetonok szilárdságcsökkenése a betonban végbemenő anyagszerkezeti változások következménye és a tapasztalatok szerint a szilárdságcsökkenés mértéke a készítés módjától és a szerkezeti elem vastagságától függően eltérő.
A bauxitbeton térfogatsúlya is kisebb (mintegy 5-6%-kal), mint a normál betoné, ez pedig az acélbetétek korrózióelleni védelme szempontjából kedvezőtlen tulajdonság.
A bauxitbeton szilárdságcsökkenések fokozódása miatt – az esetleges beavatkozások szükségességének megtervezése és elvégzése érdekében – az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a 6/1967. számú ÉVM. körrendelettel kötelezővé tette a bauxitcement felhasználásával készült épületek állékonyságának felülvizsgálatát, majd 1997-ben az akkor hatályos 23/1970. számú ÉVM rendeletet ’Az időszakos felülvizsgálati kötelezettségről’ hatályon kívül helyezték. Jogszabályi vonatkozásban a 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről ad jelenleg iránymutatást, mely alapján:
„Az építmény tulajdonosa jókarbantartási kötelezettsége teljesítésének keretében köteles az építmény
- a) jó műszaki állapotához szükséges munkálatokat elvégeztetni, és
- b) rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát folyamatosan biztosítani.
A jókarbantartási kötelezettség teljesítése érdekében az építmény tulajdonosa köteles az építmény állapotát szükség szerint – arra külön jogszabály szerint jogosultsággal rendelkező szakértővel – felülvizsgáltatni.”
Általánosságban elmondható, hogy a felülvizsgálat időpontját az épület/szerkezeti elemek besorolásától és a felülvizsgálatkor aktuális műszaki állapotától tesszük függővé. Az „A” (megfelelő) kategóriájú épületek/szerkezeti elemek esetén 8/10 év, „B” (tűrhető) kategória esetén 5, míg „C” (veszélyes) kategória esetén pedig 2/3 évet, esetenként még gyakoribb időpontot szoktunk javasolni felülvizsgálatra.
Az elkészült szakvélemények és vizsgálati jegyzőkönyvek egy példánya az ÉMI adatárában található meg. A dokumentumokban a mérési eredményeken kívül szakértői javaslatok (megerősítésekről, elemcserékről, stb.), továbbá alaprajzok is találhatók.
A nagyszámú állékonysági vizsgálat és több tudományos kutatóintézet laboratóriumi vizsgálatának elemzése alapján a 80-as évekre igazolódott, hogy a nedvességtől és hőhatástól védett helyen lévő bauxitbetonok szilárdságcsökkenése nagyrészt teljesen lezajlott, de tapasztalataink szerint a kültéri, nedvességnek kitett helyen lévő (pl. erkélyek tömör mellvédjei) bauxitbeton szerkezetek esetén még napjainkig is mérhető szilárdságcsökkenés roncsolásmentes vizsgálattal.
Tudomásunk szerint a felülvizsgálatok során veszélyesnek ítélt épületrészek nagy részét már lebontották vagy megerősítették, a fokozott óvatosságot és az épületek folyamatos felülvizsgálatát azonban továbbra is fontosnak tartjuk. Feltehetően vannak még olyan épületek is, amelyek bauxitbeton szerkezetekkel épültek és nem szerepelnek a nyilvántartásunkban. Gyanú esetén segítséget jelenthet az építés ideje (zömében 1930-1942 között használták) és a beton vöröses barna színe.
A bauxitbeton anyagú épületek teherbíróképességével kapcsolatban általánosságban megállapítható, hogy ha a teherhordó szerkezetek határ-igénybevétele megegyezik az aktuális mértékadó igénybevétellel, továbbá a teherhordó szerkezetek minősítése – TSZ 01-2013 Műszaki Szabályzat szerinti vizsgálatok alapján – megfelelő vagy tűrhető besorolású, akkor beavatkozásra általában nincs szükség.
Figyelembe véve hogy a bauxitbeton alacsony szilárdságú (a legjobbnak minősített „A” kategória esetén is σbH ≥ 5 N/mm2 a mai vasbetonszerkezetekbe beépíthető beton pedig min. 13,3 N/mm2 /C20/25/), ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy a bauxitbeton teherhordó szerkezeti elemek nem rendelkeznek számottevő teherbírási tartalékkal.
Az előbbiektől eltérő esetekben, továbbá funkcióváltás (hasznos terhek növekedése bővítéssel, padlástér beépítéssel, emeletráépítéssel, stb.) esetén a tényleges teherbírást egyedileg a mért szilárdsági jellemzőkkel, a tényleges szerkezeti méretekkel és kialakítással (vasalások) készülő, illetve a teherbírási, alakváltozási követelményeket igazoló erőtani számítással kell igazolni.
A jelentős többletterhet okozó beavatkozás jellemzően csak új teherhordó szerkezeti elemek beépítésével, a meglévők megerősítésével/cseréjével oldható meg, ezen feladatok elvégzéséhez jogosult statikus tervező bevonása szükséges.
A bauxitbetonos épületekről készült elektronikus adatbázis, az épületek felülvizsgálatára vonatkozó szakértői vélemények, egyéb részletes információk rendelkezésre bocsátása, a bauxitbeton szerkezetek rendszeres és szakszerű megfigyelése, időszakos műszeres vizsgálata – térítéses szolgálatásként – megrendelhető Cégünknél.
Elérhetőségeink:
összeállította: Michelberger Mátyás okl. építőmérnök, építésügyi szakértő