A Wilhelmsburg bunker brutális formáit Adolf Hitler Harmadik Birodalma alatt építették fel, és mindezidáig ellenálltak még a dinamitnak is, bár korábban robbantással is megpróbálták lebontani őket. Ennek köszönhetően a mai napig állnak a környéket elcsúfító maradványok, hamarosan azonban lehet, hogy hasznos energiát előállító városi erőmű kaphat helyet a masszív betonfalak között.

Az IBA Hamburg projektje a mai metropoliszokra leselkedő kihívásokra próbál megoldást kínálni; az egyik legnagyobb probléma pedig, amellyel napjaink városai szembesülnek, az energiafogyasztás kérdése. A projekt várostervező és építész szakemberei azon munkálkodnak, hogy bebizonyítsák: egy város nem feltétlenül kell hogy kiszolgáltatott legyen azáltal, hogy hatalmas mennyiségű, kívülről importált energiára szorul. Annak fényében, hogy jelenleg a városok az emberiség energiafogyasztásának 80 százalékáért felelősek, a kérdés jelentősége hatalmas a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából.

Az IBA projekt a Hamburg központjától nem messze fekvő Wilhelmsburgban olyan modellvárost kíván kialakítani, amely kis léptékben vázol fel a metropoliszok számára egy lehetséges forgatókönyvet. Karsten Wessel, a projekt koordinátora szerint gyökeresen újfajta szemléletmódot igyekeznek meghonosítani, amikor az energiatermelést behozzák a város belsejébe. „Igaz, hogy Németországban már számos olyan település van, amely 100 százalékban önellátó az energia szempontjából, azonban ezek nagyrészt vidéki kistelepülések. Tavaly München bejelentette, hogy 2025-re teljes mértékben megújuló forrásokból kívánja fedezni energiafogyasztását. Ez az energia azonban Európa más vidékeiről vagy a tengerparti szélerőmű-telepekről származik majd. Mi teljes mértékben helyi forrásokra fogunk támaszkodni” – nyilatkozta Wessel.

A projekt célja a teljes városrész szénsemlegessé tétele, és az, hogy 15 éven belül teljes egészében megújuló forrásokból fedezze elektromosenergia-fogyasztását, 2050-re pedig fűtésienergia-szükségletét is. A projekt részleteit egy, az Elbán lebegő hajón berendezett kiállítótérben mutatják be az érdeklődőknek, akik egy vezetett kerékpáros túrán is részt vehetnek, megszemlélve a munkálatok jelenlegi stádiumát. A stílusosan „Energiabunker” névre keresztelt betonbunker falait például az egyik oldalon kilyuggatták; a kibelezett épületben a tervek szerint 2013-ra egy biomassza-fűtőmű jön majd létre, amelynek tetejét és déli falát napkollektorok borítják majd. Helyet kap benne továbbá egy melegvíz-tároló is, amelyből a vizet a közeli háztartásokba pumpálják. A létesítmény 3000 háztartás energiaszükségletét fedezi majd.

A városnak e kerülete egyébként viszonylag elhanyagolt területnek számít. Sok bevándorló él itt, és a fejlesztések általában elkerülték – kivéve az olyan „vívmányokat”, mint a rajta átvezető forgalmas autóutak építése. A bunker átalakításával kapcsolatos reakciók mégis vegyesek: Margaret Mackert, aki egy, a létesítményt bemutató dokumentációs központot szeretne létrehozni, úgy véli: az idősebbek közül soknak pozitív emlékei fűződnek a betonmonstrumhoz, hiszen a háborúban az életüket köszönhették neki. Ugyanakkor nem csoda, hogy a fiatalok általában csak csúnya és fenyegető mementónak tekintik az építményt.

A bunker átalakítása mellett egy „energiadomb” létrehozása is része a projektnek: ennek a területnek is megvannak a háborús kötődései, ugyanis itt gyűjtötték össze a törmeléket, amikor vége lett a bombázásoknak. Erre rakódott aztán a háztartási hulladék és mérgező ipari hulladék rétege. Bár a 70-es években beszüntették a hulladék lerakását a területre, a dombból kiszabadult anyagok azonban továbbra is veszélyt jelentettek: a vegyszerek kiszivárogtak és megmérgezték az ivóvizet. A lerakót idővel műanyag rétegekkel „lezárták”, a területre azonban az egészségügyi kockázat miatt így sem szabad ellátogatni.

2012-re azonban három kecses szélturbina emelkedik majd a mérgező dombon, oldalait pedig napelemek borítják majd. A lenyírt füvet bioüzemanyagnak dolgozzák majd fel. Mindezeknek köszönhetően a domb 2000 háztartás energiaszükségletét fedezi majd.

Annak fényében, hogy Németország 2022-re teljes egészében szeretné bezárni atomerőműveit, az IBA projekt több mint időszerű. A folyamatot gondos megfigyelés és elemzés kíséri majd, ha pedig sikeresnek bizonyul az elképzelés, más városoknak is modellként szolgálhat. Andree Böhling, a Greenpeace energetikai szakértője szerint mindenképp elengedhetetlen, hogy a városok egyre inkább az energia helyi megtermelésére helyezzék a hangsúlyt. A szakember úgy véli, nem szabad, hogy a városok passzívan várják az energetikával kapcsolatos koncepciók kifejlesztését: nekik maguknak kell a változás élére állniuk.

Forrás:.