Az Auburni Egyetem Rural Studio nevű programjának résztvevői több mint 10 éve vállalják a kihívást, hogy teljesen működőképes házakat építsenek, és a helyi polgároknak adományozzák őket… mindössze 20 000 dollárból. Ez az építőanyagokat és az építési költségeket is magában foglalja.

Az ötlet egy szövetségi lakhatási támogatás alapján született meg, amely legfeljebb 20 000 dollárral támogatta az első házukat építő otthontulajdonosokat. A Rural Studio résztvevői utána szerettek volna járni, hogy meg tudnak-e építeni egy tényleges otthont – ami nem egy lakókocsi – ezen az áron az alabamai Hale megyében.

Noha a Rural Studio által épített házak közül néhány átlépte a 20 000 dolláros határt, a cél az, hogy 12 000 dollár legyen az anyagköltség, a nyereség és a munkaerő-költségek pedig 8000 dollárt tegyenek ki. Az odaadományozott házak megépítésénél a közösségen belül elérhető anyagokra támaszkodtak, az Auburni Egyetem építésztanulói pedig számos tervezéssel és munkával töltött órát szántak önkéntesen a projektre. Minden egyes szög számít. A Rural Studio programra jellemző fegyelem nagyon tanulságosnak bizonyult.

Az odaadományozott házak a Rural Studio eredeti, tanárként tevékenykedő társalapítója, Samuel Mockbee építészeti elveit követik. Ennek keretében olyan tervekre hagyatkoznak, amelyek több nemzedéken át bizonyítottak az Egyesült Államok gyapottermesztő déli államaiban.

A 20 ezer dolláros termékcsalád három házában csak egy hálószoba van, és nagyjából 46 négyzetméteresek. Nagy, házon túlnyúló tetejük védi a falakat és a házakat a perzselő alabamai napsütéstől. Nagy belmagassággal rendelkeznek: minél magasabban van a mennyezet, annál jobb a hőeloszlás. A természetes kereszthuzat szintén fontos. A termékcsaládból két ház (Dave’s House és Joanne’s House) értékét valamivel 40 000 dollár fölé becsülték. Ennek főként a hatékony anyag- és energiahasználat az oka.

Több ház tiszteleg a háború előtti déli hagyományok előtt: ezek hosszúkás, shotgun (vadászpuska) és dogtrot (kutyaügető) stílusú épületek.

„Rendkívül precízen helyezzük el az ablakokat és az ajtókat” – nyilatkozta Andrew Freear, a stúdió igazgatója. Mockbee 2001-es halála óta ő a program tervezési vezetője és élő lelkiismerete. „Jellemzően két ajtó és hét ablak helyezhető el az otthonokban. Hogyan használhatók ki ezek a lehető legjobban? Kiaknázhatjuk a kereszthuzatot, a fényvisszaverődést, illetve egy asztalt is elhelyezhetünk az ablak mellett, amely visszaveri a fényt. A Joanne’s House nevű ház konyhájában a hűtőszekrényt az ablakhoz képest merőlegesen helyeztük el, így visszaveri a természetes fényt a térben.

Freear úgy gondolja, hogy a Rural Studio a mindennapi amerikai jellemzőkre – nagy belmagasság, mennyezeti ventilátorok és verandák – alapozza az építészeti megoldásait a „vendégszerető, lebilincselő és hívogató” jellegük miatt. „Ez nem rakétatudomány. Lényegében megvizsgáljuk, hogyan néznek ki, miként lettek megépítve, és hogy működnek ezek a régebbi házak, és miért maradtak fenn az idők során. A házainkban különösen jól ki tudjuk aknázni a benti hűvös hőmérsékletet a természetes szellőzéshez. Nem akartunk feltétlenül regionális referenciapontokra építeni, de ezek az eszközök vannak a kezünkben. A shotgun stílusú házat nem azért találták fel, és nem azért tervezték hosszúra és keskenyre, mert ezt a megjelenést részesítették előnyben. Azért építették ilyenre, mert akkoriban ezek az anyagok álltak rendelkezésre.”

Minden házat a későbbi lakójáról nevezünk el (Joanne’s House, Dave’s House, Elizabeth’s House). Az építészeti közösség néhány tagja kezdetben kritizálta a Rural Studio korai projektjeit, amiért túlságosan hasonlítanak egy „farmra”. Freear azonban rávilágít, hogy hallgatóival valódi otthont kell teremteniük valaki számára. Nem az a fő szempont, hogy a ház elnyerje az építészek tetszését. A szélesebb nyilvánosságnak is el kell fogadnia, és javítania kell a házépítés színvonalát, valamint el kell érnie, hogy a helyiek nagyobb elvárásokat támasszanak.

(X)