A felhívásra beérkezett pályamunkák alapvetően kétféleképp közelítettek a hajóroncsot: az építészek egy része érintetlenül hagyja azt, s ezzel a tragédiára emlékeztető állandó - de új minőségben hasznosítható épített térként - látnánk a hajót, a tervezők másik csoportja viszont komplex vágási és bontási műveletekkel teremt új téri formákat a félig elsüllyedt hajótest segítségével.

I. helyezett: Alexander Laing & Francesco Matteo Belfiore, London, Egyesült Királyság
A londoni Alexander Laing és Francesco Matteo Belfiore közös munkája a hajóroncs elsüllyedt, láthatatlan belső tereit tárná fel: érdekesség, hogy a pályamunkában eltávolították a vízvonal fölé eső szekciót, a víz alá került részt viszont megtartották. A tervezők a feltáruló tereket különféle nyilvános funkciókkal, például belső kertekkel látták el, amelyeket két, a vízen úszó ösvénnyel csatoltak össze a közeli partszakasszal.

II. helyezett: Vulmaro Zoffi, Milánó, Olaszország

A milánói Vulmaro Zoffi ötlete hasonlít az első díjaséhoz: ebben az esetben is a vízvonalnál vágná el a hajótestet, de Zoffi nem hasznosítaná a belsőt, hanem az elvágott szerkezeten a tengeri madarak számára alakítana pihenő- és fészkelőhelyet. A pályamű alapgondolata szerint a madarak emlékeztetnének a 32 emberéletet követelő katasztrófára apály esetén, amikor is a madarak a roncs vonalaira telepednek.

III. helyezett: Wynn Chandra, London, Egyesült Királyság/ Francesco Tonnarelli & Andrea Cippitelli, Macerata, Olaszország

A londoni Wynn Chandra terve érdemelte ki ez egyik harmadik helyezést – ez a díj ugyanis megosztott volt. A zsűri szemében ez a terv volt legnagyobb léptékű tájformálást javasoló, mert az elgondolás egy nagyméretű geometrikus háló segítségével teremt összeköttetést és egységet a hajóroncs, valamint a legközelebbi partszakasz közt. A mesterséges geostruktúra medencékbe szorítja a tengervizet, így biztonságossá és szabályozottá téve a roncs látogathatóságát.

(forrás: hg.hu) (forrás: icsplat.org/)