Épület- és szerkezetfelújításról a 2. Épületszerkezeti Konferencián
A Metszet és az Építési Megoldások támogatásával
Csépé	2011.11.25.
Mintegy kétszáz érdeklődő és sok nehezen megoldható probléma jellemezte a BME Épületszerkezettani Tanszék 2. Épületszerkezeti Konferenciáját, melyet a Metszet és az Építési Megoldások támogatott.
Műemléki épületek teraszai, tetői, födémei – számos olyan kényes kérdés előkerült a konferencia során, melyek megoldása nagy szakmai rátermettséget és alapos épületszerkezet-tani tudást igényel. Dr. Becker Gábor tanszékvezetőnek a tanszék szerteágazó kutatásait bemutató bevezetője után Pazár Béla Ybl-díjas építész mutatta be a Zeneakadémia felújításának terveit. Érdekessége a tervnek, hogy a nagyterem eredeti felülről lefelé történő átöblítésének irányát megfordították, egyebekben viszont – legalábbis a közönségforgalmi terekben – alig észrevehető lesz a felújítás, átalakítás. A részletekbe menő előadások sorát Kakasy László kezdte, aki a megtartandó, értékes (díszített, vagy/és nemes anyagú) homlokzatok belső hőszigetelési megoldásait elemezte. Egy konkrét épület megoldásaiból kiderült, hogy 6-8 centiméternél vastagabb belső hőszigetelésnél a fal átfagyhat, így hőszigeteléssel, üvegezések cseréjével a H kategóriájú épület energiaosztálya csak D–E kategóriáig javulhat. Ennél jobb eredményt csak az udvar lefedésével (így a lehűlő felületek drasztikus csökkentésével) és gépi szellőzéssel, hővisszanyeréssel lehet elérni. Bakonyi Dániel doktorandusz ugyanezen épület példáján igazolta, hogy a teljes hőáramot figyelembe véve az ablakcserénél energetikailag is jobb lehet a kapcsolt gerébtokos ablakok felújítása, üvegeinek új, 6-3-6 hőszigetelő, low-E bevonatos üvegre cserélése. Teraszok és erkélyek gyakran okozhatnak beázást, sokszor a szakszerűtlen felújítás következtében – tudhattuk meg Fülöp Zsuzsa előadásából. Elhanyagolt kérdés a megfelelő vízelvezetés – régen ez mindig kifelé történt, amit, ha lehet, érdemes megtartani. Leggyakrabban függőfolyosók megerősítésére van szükség a Laczkovics János által mutatott sokféle homlokzati tartószerkezet közül, és erre számtalan megoldás van. Ilyen a kőgyámok megerősítése, a kővarrás, a szénszálas megerősítések, az utólagos alátámasztások, illetve a vasbeton vagy acélszerkezetű megerősítések, cserék. A gyakran energetikai célú homlokzat-felújítások ritkán segítik a hangszigetelést, legfeljebb a légtömörség vagy éppen a már említett gerébtokos ablakok preferálása szempontjából. Máskor a homlokzati hőszigetelés ront a hanggátláson, egyszerre magas hőszigetelési és hangszigetelési igény egyedi, speciális megoldásokat igényel. A csapos gerendafödémek eredetileg is tűzvédelmi céllal jöttek létre – tudhattuk meg Takács Lajostól. Ugyanis akkor a fedélszéktűz volt a jellemző veszély, és az ilyenkor bekövetkező kéménydőléseket a rugalmas gerendafödém bírta csak ki. A megerősítéseknél is fontos a tűzvédelem: az acélszerkezeteket védeni kell, erre a felhabosodó festések is alkalmasak. Az előregyártott vasbetongerendák ugyanakkor nem vehetők figyelembe. Gyenge pontok lehetnek az elemkapcsolatok, vagy például a szénszálas erősítések. Energetikai előnye is lehet az üvegfedéseknek – ezekről Stocker György beszélt, számos szép példát ismertetve. Még a gyakorlott, és hamarosan a megoldásokat oktató szakember is olykor saját kárán tanul: egy-egy túl kis hajlású tető, egy bonyolult szerelési sorrend okozhat nem várt nehézségeket. Szinte mindig kisebb hibákkal létesülnek a vízzáró betonok, amiket Reisch Richárd mutatott be. A kisebb szivárgások javítás normális, míg a nagyobb vízbetörési helyek, repedések komoly gondot okozhatnak. A nem megfelelő vastagság, a gyenge vasalás vagy betonminőség, esetleg a hiányos utókezelés okozhat gondot. A külső oldali javítások közül a szórt bitumenes a legcélszerűbb, míg a belső oldali lehet injektálásos, kristályos tömítőhabarcsos, szigetelőiszapos. Pataky Rita padlószerkezetek hibáinak járt utána: gyakran az új anyagok alkalmazásához hiányzik a tudás, a szabályozás. utóbbira példa a „vibrokerámiák” esete: a vastag ágyazóhabarcsba bevibrált kerámialapok síkfogasságára nincs speciális magyar szabvány. A német a technológia sajátosságai miatt az első osztályban 1,5 mm-t is megenged, amire az általános magyar szabvány csak harmadosztályú besorolást ad. Kényesek a gumi- vagy például a műgyantaburkolatok: míg előbbinél akár egy előírt áthengerlés elmaradása is púposodást okozhat, utóbbinál az aljzat repedései okozhatnak gondot. Az aljzatokra egyébként is kevés figyelem jut, például egy nagyobb, 5kN/m2 terhelésnél 8 cm-nél vékonyabb aljzat akkor is rossz, ha a dilatációtól az utókezelésig mindenre odafigyeltek. Szintén kényes szerkezetek a nagy nedvességterhelésű terek lefedései: itt a megfelelő párazárást gyakorlatilag csak felülről épített rétegrenddel lehet biztosítani (hacsak esetleg nem egyes fóliaszakaszok előre elhelyezésével és nagy kivitelezési fegyelemmel). A nagy Sd értékű párazáró fóliát ragasztással, csatlakozó szerkezetekhez tömítéssel kell folytonosítani, és még a válaszfalak, tartószerkezetek felett is tökéletesen zárni. Ha itt rések vannak, a tető légréséből a pára már kényszerszellőzéssel sem vihető ki. Különösen veszélyesek a „zárt” héjazatok (fémlemez, bitumenes zsindely), illetve az összetett szerkezetek. A konferenciáról kiadvány is megjelent, az elhangzottaknál jóval több írással.

Címkék: épületszerkezettan