A parti fövenyben ovális, teknő alakú festőkagylók fordulnak elő. – A Dunának az egykori szigetet körülölelő mellékága két évszázad alatt kiszáradt, így az 1700 méter hosszú terület csak nevében maradt Beliczay-sziget, változatos nővény- és állatvilággal.

Dunai Magaspart Érd leglátványosabb része, Érd és Százhalombatta között húzódó, kb. 1 kilométeres partszakasz. Érd Ófaluban a Duna felett merészen felfelé törő Magaspart, a Mezőföld pereme táblahegyként szakad le a Dunához. A fennsík legmagasabb pontja az Ófalu fölött a Kakukkhegy, 177 méteres tengerszint feletti magassággal. A Sánchegy a Duna fölött 163 méteres tengerszint feletti magassággal pompás kilátást nyújtó panoráma kilátó pont. A Duna átlagos vízszintje Érdnél 100 méter a tengerszint felett. Így a Magaspart relatív magassága 60 méter, azaz ennyivel emelkedik környezete fölé. A Duna vize magas vízálláskor mossa a partot.

Az érdi Magasparot gyakran löszfalként emlegetik. Ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak. A lösz homogén, egynemű anyag. Másutt, több helyen is előfordulnak löszfalak. De itt Érden egymás fölött agyag-, homok- és márga rétegek jelennek meg. Ez az előzőnél idősebb képződmény. Az 5-6 millió évvel ezelőtti Pannon tó sekély vizű üledékéből lett. A földtani harmadkor végén a Kárpát-medencét miocén kori tenger borította el. A tenger sós vize a belé ömlő folyók vize által fokozatosan édesült. A vízből kiváló rétegösszlet ilyen vastagságban sehol máshol nem látható, a vetődések ott ezeket lépcsőzetesen lemélyesztették. A Magaspart megmaradásában fontos szerepet játszott az a körülmény, hogy az alsóbb, puhább rétegeket legfelül – mintegy pajzsként – kemény dolomit réteg fedte.

Az üledékek homokrétegeiben érdekes kagylómaradványok találhatók, az ún. Unio wetzleri kagylóteknők. Ez az őskagyló nagyon hasonlít a ma is élő, közönséges, Unio pictorum nevű festőkagylóra. Ennek 5-8 cm hosszú, ovális teknő alakú kagylóit a Duna parti fövenyben megtalálhatjuk. Azért hívják festőkagylónak, mert több évszázaddal ezelőtt a festőművészek ezeket a kagylókat, mint apró tálkákat, különböző színű festékek kikeverésére használták. A festőkagylók Közép-Európában, főleg a folyók környékén mindenütt előfordulnak.

A Magaspart Duna felé eső részén gyakran láthatók suvadások (lejtős földtömeg csuszamlások), míg az Ófalu felé forduló oldal lejtőit a bokros-fás növényzet megkötötte. Itt együtt találhatók meg a pusztai növények és a területre a jégkorszak után bevándorolt mediterrán növényfajok. A völgy flóráját 1944-ben Boros Ádám botanikus tanulmányozta. Ő írta le a következő növényeket: osztrák üröm (Artemisia Austriaca), pontusi üröm (Artemisia pontiasa), hosszúvirágú sziléne (Silene longiflora), sárgavirágú len (Linium falvum) és más növényeket is. A Magasparton a nád (Phragmites vulgaris) és a fészkes virágzatú, nagy levelű martilapu (Tussilago farfara) magasra felkapaszkodik.

A Magaspartot geológiai és botanikai különlegességei, továbbá a fölötte húzódó kora vaskori régészeti lelőhely miatt védetté nyilvánították. A leírást 1994-ben Dr. Kubassek János múzeumigazgató készítette a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 506. kötete számára.

Beliczay-sziget. Az 1700-as évek végén valóban sziget volt. Az eltelt több mint két évszázad alatt mára a Duna folyam szigetet körülölelő mellékága elláposodott, aztán feltöltődött, így sziget volta megszűnt, csak nevében maradt fenn. A terület hossza 1700 méter. A Sulák patak torkolatától a régi téglagyár romjáig tart. A part északon homokos, a déli szakasz aprókavicsos. Tengerszint feletti magassága 98 méter, de felszíne nem egyenletes, a vízzel elárasztott, 5-10 méter széles partszakaszon a vízi élet nyomai találhatók meg. A szigetet erdő fedi, melynek 90 %-a nemes nyár, ezüstös lombkoronájú ligetekkel. Ezt a puhatörzsű faállományt azért telepítették, hogy a gyufagyártás alapanyagaként kiszolgálják.

Tavasszal itt a salátaboglárka aranysárga szőnyege borítja a talajt. Néhol a kereklevelű repkény ibolyakék szirmú virágfoltjai tűnnek fel. A folyóba benyúló földnyelveken a bokorfüzeseket törékeny fűz, mandula levelű fűz és fehér fűz alkotja. Az egykori tölgy-, kőris- és szil keményfa állományból alig egy-két példánya maradt meg. A sziget bejáratánál egy több száz éves kocsányos tölgy fogadja a látogatókat. A szigeten három tölgyesfolt található telepített egyedekkel, mely sötétebb lombkoronáival elüt a többi részektől. Az aljnövényzet hóvirág, nyári tőzike, gyöngyvirág, mocsári sás és mocsári nőszirom.

A szigetet a Pilisi Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészete gondozza. 2009. őszén a telepített nyárerdőből fél hektáros területen tarvágást hajtottak végre, így mocsári rét alakult ki, ahol védett nagy tűzlepkét és mocsári szitkár, vagy üvegszárnyú lepkefajt telepítettek vissza. A sziget faunájáról az mondható, hogy sok madárfaj költ a területen: erdei pinty, barátposzáta, csilp-csalp fűzike, vörösbegy, zöldike. A vizes helyeken tőkés récék, fehér gólyák, nemes kócsagok fordulnak elő. Megtalálható itt a karvaly, egerészölyv, réti sas és fekete gólya is. A kecskebékákat szürke gémek ritkítják. A szigeten éti-, ritkább bödön és kavics csigák élnek, a Dunában folyami kagylók. A víz felszínén védett szegélyes vidrapókok, molnárpoloskák járnak, valamint a piros skarlátbogár, amelynek lárvái a nemes nyárak beteg törzseiben fejlődnek.

A Beliczay-sziget 2004-től felkerült a Natura 2000 terület védett listájára. 2010 óta jóléti erdővé alakítják. Tornapálya, tanösvény, esőház és tűzrakóhely várja a látogatókat.

Érd természeti kincsei ismertetésének második része a Dunai Magaspart és a Beliczay-sziget leírását tartalmazza, mindkét terület védett egyedekben bővelkedő nővény- és állatvilágával.

Képek:

1. Érd Dunai Magaspart, a plató szinte függőleges fala a Duna felé
2. Érd-Százhalombattai Sánchegy a Duna felől
3. A Kakukkhegy lejtője, háttérben az Érd Ófalui templom
4. A Kakukkhegyről kilátás a Duna felé
5. Kakukkhegyi lelőhely: tavaszi hérics
6. Kakukkhegyi lelőhely: védett bíbor sisakvirág
7. Érd Beliczay-sziget légitérképe
8. A Duna áradása elönti a Beliczay-sziget mellékágának helyét
9. Tarvágás területe a Beliczay-szigeten
10. A sziget Duna-parti szakasza
11. Lelőhelye a sárga mocsári nősziromnak
12. Lelőhelye a szitkár, vagy üvegszárnyú lepkének