Ürmös Péter képzőművész, designer az Euro_Color_Print kiállítás anyagát az előző évi Europassionata („szenvedélyem Európa”), és az Európai utcák című kiállítások anyagából válogatta, egészítette ki. E művekre az európai tanulmányutak és ösztöndíjas utak hatottak, az ezeken gyűjtött motívumok kerültek legalább részben grafikai eszközökkel a képekre. A különböző országok és kultúrák építészeti motívumai nyernek megfogalmazást a tradicionális sokszorosítógrafikai eljárások által, melyeket Ürmös Péter virtuóz módon, szinte kivétel nélkül alkalmaz. Így litográfiák, szitanyomatok, rézkarcok és linóleummetszetek láthatók e kiállításon, jobbára többszínű nyomtatásban. A grafikai lapok gazdagságát tovább fokozza, hogy nem csak fekete vonalak, felületek jelennek meg rajtuk, hanem változatos, szép színes képi elemek is megtalálhatóak rajtuk, mely igazán megköveteli a mesterségbeli tudás magas szinten való művelését.

Az alkotó szándéka szerinti ars poetica „Architektonikus formastruktúrák” kifejezéssel összegezhető. Több évtizedes koncepciózus alkotó folyamat eredményeképpen jöttek létre ezek a grafikai sorozatok, természetesen mindig az újabb utazásokkor szerzett művészeti benyomások felhasználásával. Így nyernek teret és jogosultságot a folyamatosan bővülő sorozatok az időről időre történő bemutatásokhoz.

Művészünk az építészeti értékek, jelek, és nyelv használatának széles tárházát tárja elénk alkotói pályáján. Művészetében meghatározó példakép nagyapjának, idősebb Ürmös Péter (1879 – 1925) igen jó nevű festőművésznek a munkássága, akinek a műveit közös kiállításokon többször is bemutatta. Anyai ágon rokonságban áll a pápai születésű és kalandos életű festőművésszel, Györök Leó Györggyel (1847 – 1899).

Művészeti tanulmányait szülővárosában, Pápán kezdte A. Tóth Sándor, Heitler László és Szalay László vezetésével. Pécsett szerezte rajztanári diplomáját, de már ez előtt is foglalkoztatták az építészeti témák, hiszen mestere Horváth Dénes vezetésével a Színdinamikai Tudomány Diákkör munkájával előkelő helyezést ért el az országos konferencián. Itt ismerkedett meg a papírmetszet sokszorosító technikájával is. Hallgatóként kezdte kimetszeni a tettyei háztetők rendszerét, amelyet később színes számítógépes grafikákkal egészített ki, és melyek e kiállításon is láthatóak. Már ekkor, igen korán fellelhető az az alkotói hozzáállás, miszerint az építészeti elemek, szerkezetek csak apropóul szolgálnak, de a képi építkezés autonóm. Ez a továbbiakban is végig kíséri pályáján.

A diploma után Salzburgban tanult litográfiát, ahol a városi vizuális elemeket, mint lehetséges grafikai képalkotó elemeket is tanulmányozta. Az újabb diploma – Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Karának Rajzi Tanszékén – a színdinamikai és építészeti formatervezői volt, mely közvetlen kapcsolatot jelentett az építészettel, annak számos vonatkozásával, de baráti kapcsolatokat is eredményezett gyakorló építészekkel is. E kurzus során mélyedt el a színek használatában, a színharmóniák mesterfokon történő komponálásában. Azóta is titkára az Építéstudományi Egyesület Színdinamikai Szakosztályának. A színekkel, a színdinamikával való foglalkozás azonban továbbra is foglalkoztatta, így néhány év múlva nemzetközi színdinamikai szakértői diplomát szerzett, melyet a Milánói, a Berlini, a Kiotói, és a Budapesti Műegyetem akkreditált. Munkásságát elismerve 1991-ben beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Association Internationale de la Couleur, Magyar Nemzeti Bizottsága (MTA AIC MNB) tagjai közé.  Meg kell említenünk még e sorban, számos tanulmányútját, melyeket Európába, de különösen Olaszországba, Svédországba, Dániába, Németországba, Ausztriába tett. Ezen utakról mindig gazdag rajzi és fotóanyaggal tért haza, melyet azután műtermében megalkotott grafikai lapok dokumentálják, persze e kiállításon is.

A kiállítás anyaga összefüggő sorozatok láncolata. Meg kell emlékeznünk a sorozatok szellemi hátteréről is, a kiállított művek kapcsán. A sorozatok vezéreszméje változik, és néha a technika is. Közös azonban bennük az évszázados hagyomány, érték megőrzésének, és a „jel” hagyásának, létrehozásának művészi vágya. A jel fontosságát Herakleitos így említi: „Az Úr(…) nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez.” Annak is tanúi lehetünk, hogy néha e két művészi kiindulópont szinte eggyé lesz, mert miként egy karthauzi szerzetes Grenoble-ban megfogalmazta: „Aki a jelet elhagyja, összedől a háza”.

A városkép – mint képalkotó motívum – igen jelentős művekkel szerepel e kiállításon. Ez néha a klasszikus fekete-fehér formákra egyszerűsítve, néha pedig logószerű ábrázolásban jelenik meg a műveken. A fények és ellenfények játékában az építészeti együttes szinte feloldódik, és organikussá válik. Talán így lesz fogyasztható az építészeti érték az ember számára – aki többek közt tárgya, célja is a művészetnek.

Másféle sokszínűség is felfedezhető e kiállítás, de általában Ürmös Péter életművében. Gyakran váltogatja, és nagy biztonsággal közlekedik a grafikai műfajokban, úgymint képgrafika, emléklap, könyvjegy (exlibris), és persze – nem egyszer – a grafikai lapok méretétét is változtatja, a nagytól az egészen kicsiig.

Nagyon hangsúlyos elemei e kiállításnak a homlokzattipológia segítségével történt ábrázolások. A technikák vegyesek, a foltmaratástól a szitanyomaton át a számítógépes grafikáig. Itt azonban tanúi lehetünk egy újabb – ám számos művön visszaköszönő – grafikai képalkotó elem alkalmazásának, mely a töredék. E képi-építészeti elemek csodálatos grafikai érzékenységgel kerültek ábrázolásra, ám mindig önálló alkotói ötlet megvalósításaként. Ezek szemlélésekor eszünkbe jut Esterházy Péter, a Harmonia Caelestisben írt sora: „A töredék nem attól az, mert hiányzik belőle valami, hanem attól, ami benne megvan.” A képek igen színgazdagok, és a színharmóniák fajtáit szinte egytől egyig megtalálhatjuk rajtuk.

A „Via Roma” című képpel kezdődő, hosszú évek alatt létrehozott képciklusok ugyanakkor nemcsak egy átgondolt és koncepciózus alkotói munka eredményei, hanem a további művészi program alapjául szolgálnak, akár a monoprint eljárások nagyobb szabadságot adó módozataihoz, akár a digitális feldolgozásokhoz.

A „Római Ponte Rottó” című kép egy kis részén még szinte naturalisztikus az ábrázolás, azonban a kép maga igazán a hídépítő elem önálló képi életre keléséből, a variáció szépségéből építkezik.

Az épülethomlokzati elemek („Rue Wissembourg”) rejtett geometriájukkal egy olyan formarendet alkotnak, ahol annak részei variábilis komponálásukkal túllépnek az címadó motívum elsődleges leképezésén, vagy egy adott korstílus ábrázolásán.

Az ausztriai „Welsi műhely” című képen a díszítés – mint vizuális elem – döntő szerephez jut. Megragadó e lap igen gazdag koloritása is.

Az építészethez való igen értő, és érzékeny viszony érezhető meg a Palladió rajzok, tervek alapján készült – még a címében is építészeti jelet megjelölő – „Archigram” című színes rézkarc lapján. Ez is egy sorozathoz tartozik a „Tisztelet Palladiónak” című sorozathoz, mely több lapján mélynyomást is, és magasnyomást is tartalmaz, ezzel a pozitív – negatív hatást is kihasználva.

Frank Lloyd Wright építész (1867-1959): Testamentum (1974) című könyvében megjegyzi, hogy „Az építészet természetéből adódóan hajlamos az ornamentikára.” „A stílus maga az ember. Így is van, a stílus valóban elsősorban a velünk született karakter kérdése. De a stílusnak csakis akkor van jelentősége, csak akkor hatásos igazán, ha valóban szerves, azaz organikus kapcsolatban áll a művel.” „A művész bármilyen eszközzel fejezze is ki magát, az igazságot közli, a gondolat szépségének erejével.”

Újfajta minőségükkel a konkrét egyediség helyett tájspecifikus típusalkotó jelleggel bírnak, legyen az a motívum egy adott mediterrán, vagy elzászi, vagy skandináv építmény egészének, vagy részletének a feldolgozása. Ezek olyan képalkotási csomópontok, ahonnan többértelmű asszociációs lehetőségek révén eljuthatunk egy másfajta, imaginárius térképzés irányába („Metamorfózis – Holmen’s Kirke, Koppenhága”), vagy szürreális inspirációra sarkallnak („Gótika II. – Limburg”); vagy groteszk jelenetek háttereként szolgálnak („Szerenád”); sőt visszajuthatunk már a látványszinten megjelenő vegytiszta geometriáig („Tettyei háztetők, Pécs”).

A kiállításon bemutatásra kerülnek kísérleti művek a pécsi alkotói időszakból is. A rézdomborításos kisplasztikák egy kubisztikus térlátás dokumentációi, főleg az Hommage à Picasso című kompozíció, amely Picasso egy festményének a 3D-s adaptációja. Ebben az időszakban keletkezett a Tettyei háztetők több színben nyomtatott linómetszet projektje. A Salzburgi Grafikai Műhelyben készült litográfiákból kettő látható a kiállításon (Lebegő formák, Bildstruktur)

Az ezt követő időszakból származik a szintén kubisztikus felbontású Budavári udvar és a Színpad című olajképe. Később is keletkeztek kísérleti jellegű munkák, mint például a nyolcvanas években készült porcelán vázához tervezett több színű dekor minta, amelyet szitanyomással sokszorosítottak.

Nem kerülhetjük meg Ürmös Péter színdinamikai munkásságát sem, mely visszatükröződött, képzőművészeti tevékenységében is. 1993-94-ben elkészült a pápai Szt. Benedek plébánia templom színdinamikai terve, és a falképek kivitelezése, a sík-ornamentális festés „al secco” módjának alkalmazásával. Ide sorolhatjuk a logókat, plakátokat, a műszaki, mérnöki vizsgálatok kiegészítéseként készült vizsgálati területek térképei, melyek papíron, temperával festve készültek.

E körbe sorolódnak az épületek, városképi részletek színdinamikai tervei is. Budapesten a Magyar utcai védett épület, és a Helsinki utcai raktáráruház, Budafok főutcájának, és az 1956-os Forradalmi Emlékmúzeum színtervei. Vidéken nevezetes épületek színdinamikai tervei készültek, Kiskőrösön, Egerben, Miskolcon, Szegeden. De készültek tervek villamossági szerelvények színrendszeréhez is. E tevékenysége során alkalmazásra kerültek a számítógépes programrendszerek, a vizsgálatok során pedig műszerek is.

Külön szép blokkot képez az életműben a kisgrafikák szerepe. Exlibrisek, fekete-fehér, és színes grafikai kivitelben. Megjelenek e grafikai lapokon a népi építészet, illetve annak építészeti elemei, díszítései.

Jajczay János múlt századi művészettörténész: Mai magyar egyházművészet (Bp., 1938) című könyvében így foglalja össze a művészről alkotott véleményét, amely tökéletesen illik Ürmös Péterre: „a hívő lélek az őáltala elgondolt kaleidoszkópon át a földöntúli, fölöttünk levő világba tekint. Benne szerencsésen egyesül két adottság: a lelkében élő tiszta hit, és a művészet.”

Gyönyörködjenek hát e gondolatok végiggondolásával is, e kiállítás megtekintésekor, hiszen Heraikleitosz szerint „A szemek a füleknél gondosabb tanúk”. A kiállítás 04. 06-ig van nyitva.

Szende Árpád