A tanfolyamra a helyek napok alatt elfogytak, ami jól mutatja: van igény az építészek számára arra, hogy "ne a gépnek legyenek kiszolgáltatva, hanem a technikát saját szolgálatukba tudják állítani." – ahogy Oravecz fogalmazott. Ma kétpercenként több képet készítünk, mint az 1800-as években összesen. S ugyan a képkészítés mindennapi foglalatossággá vált, az építészetben továbbra is elsődleges médiának számít, hiszen a valóságos látvány és a videós-filmes megtekintés még mindig csak töredékét éri el egy-egy építészetileg releváns alkotásnál azoknak, akik képen ismerik meg a művet.

A képzésen a Canon és az Autodesk jóvoltából technikai újdonságokkal is ismerkedhettek a résztvevők, Bujnovszky Tamás pedig emlékezetes előadásában a gyakorlatból is sokat megmutatott. A sorozat hiányossága csak az volt, hogy az esti időpontok miatt kültéri épületfotózásra nem tudott érdemben sor kerülni. Jövőre a szervezők tavaszra terveznek újabb sorozatot, ami remélhetőleg ilyen gonddal már nem küzd.

Végül a sok elégedett résztvevő közül egy gondolataiból: "Az oktató lelkesedése és felkészültsége pedig imponáló, ami akkor is lekötné az embert, ha tényleg semmi újat sem hallana.
De ez nem így van.
Még soha nem fotóztam például műteremben profi stúdióvakukkal – de az óra után otthon kipróbáltam a saját rendszervakumat, ami a gépen lévő vaku villanására is kiold rádió nélkül, hogy egyáltalán működik-e... és megvolt a sikerélmény :-) A fényformálók és softboxok hatását is csak elméletben ismerem, jó volt kicsit próbálkozni ezzel a műteremben. (...) Sok olyan apróságra derült fény a számomra a kurzus során, amit nem, vagy nem pontosan tudtam, beleértve egyes technikai eszközök használatát is."