Soha nem felejtem el, ahogy 2014-ben Nagy Károly császár életét és uralkodását bemutató évfordulós kiállítások élményeitől eltelve utaztunk vasúton visszafelé Aachenből Dortmundba, és feleségem hirtelen észrevett a vasúti kocsiból egy különleges szerkezetet.

Először nem hittünk a szemünknek, de több kilométeres távolságból is jól kirajzolódott a függővasút sziluettje, ami úgy írható le a legegyszerűbben, hogy fémlábakon álló szerkezet tetejéről fejjel lefelé lógó vasúti kocsikból áll a szerelvény. Csak remélni tudtuk, hogy az emberek nem fejjel lefelé utaznak benne!

Kiderítettük, hogy Wuppertalnál járunk, és azonnal tudtuk, hogy németországi tartózkodásunk során ezt a települést mindenképpen meg kell látogatnunk, hogy közelebbről is megszemlélhessük az egyedülálló függővasutat, amelyről akkor még mit sem tudtunk.

Aztán eljött a nagy nap, sok-sok átélt élmény birtokában utaztunk Wuppertalba, ami az egyik legérdekesebb és legszórakoztatóbb napunk helyszíne lett.

A város Németország legiparosodottabb területétől, a Ruhr-vidéktől délre helyezkedik el, a Wupper-folyó völgyében, innen is kaphatta a nevét: Wupper + Tal = Wuppertal. A logikus etimológia inkább a földrajzi adottságokra, mintsem hosszabb történeti múltra vezethető vissza: több település összevonásával csupán 1929-ben alakult ki a város mai közigazgatási határa, nevét pedig népszavatás útján 1930-ban kapta.

A város büszkesége, a Németországban egyedülálló Schwebebahn, azaz függővasút azonban a város elnevezésénél is idősebb néhány évtizeddel, hiszen az egysínű vasút 120 évvel ezelőtt, 1901-ben indult első útjára. Eredeti neve Einschienige Hängebahn System Eugen Langen, azaz Eugen Langen-rendszerű egysínű függővasút. Carl Eugen Langen 19. században élt német mérnök és feltaláló volt, aki élete utolsó nagy munkájaként részt vett a függővasút kifejlesztésében.

Ez volt egyébként a világon első ízben üzembe helyezett ilyen típusú szerkezet és szerelvény, mely a földrajzi adottságok miatt alakult ki. A köves talajon egyszerűen nem tudták volna lefektetni a síneket, így maradt ez a megoldás: részben a Wupper folyó fölött halad a lábakon álló szerkezet, mely a szakaszos megnyitások után mára egy 13 km-es szakaszt fog át 25 megállójával. A 12 méteres magasságban közlekedő függővasút igazi vidámparkos élményben részesíti az ide látogatókat, és nem mellesleg a helyieknek is rendkívüli módon megkönnyíti a városrészek közötti közlekedést. Egy 2008-as adat szerint évente 25 millió utast szállít a jármű, ami nagyjából 80 000-es utazóközönséget jelent naponta.

Megnyitásától fogva egy rövid leállást a második világháború végén és egy 1999-es súlyos balesetet leszámítva a függővasút folyamatosan közlekedik, népszerűsége töretlen, és az utóbbi két évtizedben nagy hangsúlyt fektetnek a tartószerkezetek modernizálására és a szerelvények állandó felülvizsgálatra is.

Érkezésünkkor egy kedves helyi lakos tájékoztatott bennünket, hogy kedvezőbb napijegyet vennünk, mert azzal korlátlanul utazhatunk. Tehát így tettünk, és ha valamelyik megállóban megláttunk valamit, rögtön leszálltunk, hogy a járószintről is megszemlélhessük. A függővasútról az emeleti párkányok szintjén utazva sosem látott épületrészletek kerülnek az ember látómezejébe.

Miközben más turistákhoz hasonlóan mi is örömködve osztottuk meg egymással élményeinket, az egyik utas felénk fordult, és megkérdezte, hogy Magyarországról jöttünk-e. Igennel válaszoltuk, és dicsértük, milyen jól felismerte a nyelvünket. Kiderült, hogy az illető többször járt már a Szigeten, így ráállt a füle a magyar nyelvre.

Wuppertalban ittunk másodjára, és sajnos azóta utoljára kólás barna sört, ami leírva nem túl bizalomgerjesztő, de elfogyasztva remek. Vasúti különlegességek iránt érdeklődőknek kötelező ellátogatni ide, másoknak pedig érdemes, az élmény garantáltan életreszóló lesz.

Furcsa épületes/építményes minisorozatomat ezennel lezárom, hogy rövidesen új témák feldolgozásába kezdhessek.

Vége

Forrás: Wuppertal Schwebebahn Wikipedia-oldala

/A Szerző felvételeivel/