A megfelelő pont megtalálása a térben a tér megértésével egyenlő, valahogy így írta Moholy-Nagy László. A terek, épületek pszichére gyakorolt hatása mindenki számára nyilvánvaló lehet, esetenként a szándék is egyértelmű. A különös érzések aztán merengésre hívnak és képesek leszünk megérteni a gondolatokat is, amelyeket az épületbe írtak. Előbb csak egy-egy foszlányt, majd tapasztalattal egyre rutinosabban áll össze az egész egy alkotássá. Világossá válik számunkra, hogy az építészet egy különös nyelv, melynek a fény ad igazán hangot. Minden órában másként szól, és ha ezeket a dallamokat elég kíváncsian hallgatjuk, a nap végére érthető a ritmika, a formák egymásba fonódása, a felületek, egységek közti párbeszéd, üdvözlés vagy feleselés – Fülünkbe a zenemű, lehet fényképezni!

Mielőtt a kamerát a kezembe veszem, előbb mindig megpróbálom megérteni, hogy miről mesél az épület, és a képeket ezen érzés és értelem szerint szeretem elkészíteni, egyensúlyban az építész szándékával. Fotózás közben formálódik az elképzelés, majd kialakul a végső olvasat. A Hove-i All Saints Church sorozat végére vált világossá számomra, hogy az építészet egy darab múlt, egy kapu az időben. Nem csak az építész gondolatait értettem meg, de a templom lelkébe is betekinthettem. Értettem és éreztem nem csak a fizikai struktúrát, hanem a szellemit is, amely mentén a templom felépült. Az épület e szellemisége ugyanúgy tartja a szerkezetet, mint annak bármelyik eleme. Kapu az időben, mert mindezen felül még a kor emberének gondolkodásából is meg-megérthet valamit a fényképész…

Az említett sorozat volt az első komolyabb anyag, amit fekete-fehér filmre fotóztam és úgy hiszem, a technika sajátosságai miatt is sikerült ennyire elmélyülnöm benne. Az analóg minden tekintetben precizitásra sarkall, egyszerűsége szabadabbá tesz. Rájöttem, hogy mennyire fontos a témával való harmónia, megtalálni annak csendjét, nyugalmát. Egyébként véleményem szerint ez igaz a fotózás valamennyi területére, még a riportra is. A jó képnek ugyanis mindig van tartalma, mindig beszédes, mindig több, mint maga a látvány, túlmutat a témán és magán a fényképészen is. Meg kell engednünk, hogy nálunk nagyobb erők érvényesüljenek a képeken. Jó fénykép tehát alapvetően akkor születhet, ha a téma igazi arca, lelke kerül a fotóra, és ehhez kell az összhang, az egység a témával. Ezt a meditatív folyamatot nem lehet rohanva megélni még akkor sem, ha mint riporter rohannunk kell. Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel, mondja Robert Capa.

A filmes technika, eleinte főleg a fekete-fehér nagyban segíti, hogy kialakuljon ez a fotós tudatosság. A fekete-fehér nyelvezete egyszerű és egyértelmű, a fény és árnyék nagy hangsúlyt kap. Tulajdonképpen ezzel a kontraszttal bármit megtehetünk, az építész szándékának kiemelésétől kezdve egy teljesen új dizájnt építhetünk fel. Minden esetben az érzelmek kifejezésének egyik leghatásosabb eszköze. Különös tapasztalat az is, hogy a fekete-fehér letisztultságát keresem akkor is, amikor színesben gondolkodom. Sokkal közelebb áll egymáshoz e két technika, mint gondolnánk.

Sokat emlegetik, hogy mivel a film drága, ezért jobban oda kell figyelni arra, hogy mi és hogy kerül rá. Természetesen itt fel lehetne hozni a vegyszerek árát is, vagy akár a hívással, a megismételt felvételekkel, az újbóli hívással eltöltött időt is. Bosszantó? Szerintem nem. Ez kihívás, és az egyetlen útja annak, hogy valaki megtanuljon fotózni, később pedig alkotó módon fényképezni.

Visszakanyarodva a mögöttes filozófiához és ahhoz, hogy mennyire hozzátartozik az analóg a fotográfiához, gondoljunk csak bele, a film mint anyag megfogja a megfoghatatlant, a fény benne kitörölhetetlen változást hoz létre, ezüst képződik a rétegbe, ha úgy tetszik, fény vésődik az emulzióba. Mint egy ősi törvény, mint egy ősi eredet, ez egyszerűen szép!

Fontosnak tartom, hogy az építészet fotósa merjen alkotni, találja meg azt az egyensúlyt a munkája során, ami hűen tükrözi az eredeti alkotást és az ő szellemét. Ehhez azonban muszáj a legigazabb módon tervezni, fényképezni. Az épület túlmutat a tömegén, sok esetben a szakralitás materializálódik. Próbálom ezt az állandót az épületre jellemzően, sajátjaként megmutatni, filmbe vésni, láthatóvá tenni a láthatatlant.

Online portfólióm itt tekinthető meg.