2025. október 18. és november 16. között a hajlítottfa-bútor, azon belül is a korszakalkotó Thonet 184 éves története egy válogatás alapján volt látható a Kiscelli Múzeum templomterében. E. Szabó László bútorgyűjteményéből és ízelítő a technológia legújabb darabjaiból. A belsőépítész több évtizedes gyűjteménye és egy ritka korabeli mintafüzet [2] együtt teszik láthatóvá, hogyan vált a hajlított fa Európa egyik legszélesebb körben használt designnyelvévé — és hogyan írta át a hétköznapi tárgyak történetét.

A forradalom anyaga: a hajlított bükkfa. A 19. század első felében a fa még ellenálló, szeszélyes, a mesterek által tisztelt és óvatosan kezelt természetes anyag volt. Michael Thonet felismerte, hogy a bükkfa homogén szerkezetű, sűrű szövésű rostjai alkalmasak arra, hogy gőzöléssel meglágyuljanak, majd acélsablonok közé rögzítve új formát kapjanak. 1841-ben szabadalmaztatott eljárása [3] a fabútoripar legjelentősebb technológiai áttörése lett. A fa itt először viselkedett ipari anyagként: nem faragták vagy csapolták, hanem irányították — meghajlították. Ez az átmenet a kézművességtől az ipari logikáig nem csupán a gyártást változtatta meg, hanem a forma lehetőségeit is: légies ívek, minimális elemek, könnyű, mégis tartós szerkezetek jelentek meg.

Anyagpoézis – A fonat, mint szerkezet és mintázat. A Thonet-szék másik védjegye a hatlyukú rattan fonat, a „Thonet szövet”. [4] Ez egy olyan kézi technika, amely egyszerre

• könnyű,
• rugózik,
• szellőzik,
• és nagy teherbírású.

A fonat mindig árnyékot vet: egy második, lebegő mintázatot, amely a tárgy köré új vizuális teret rajzol. Ez a kettősség — szerkezet és ornamentika — a Thonet-ikonográfia egyik legszebb és legidőtlenebb eleme. A fonat nem dísz. A szerkezet része. A könnyedség éppen ebből ered.

A Thonet mint gyártmányrendszer – E. Szabó gyűjteménye és a mintafüzet. A 19–20. század fordulóján a Thonet vállalat volt az első, amely átfogó gyártmánykatalógusokat adott ki. Ezekben százával sorakoztak a modellek: karosszékek, kávéházi székek, háttámlák, fonatminták, pótalkatrészek. A szerző tulajdonában lévő ritka, korabeli mintafüzet pontos képet ad arról, hogyan működött a Thonet mint ipari ökoszisztéma. A katalógus logikája — számozott elemek, cserélhető alkatrészek, állandó méretezés — jóval megelőzte a 20. századi rendszerdesign gondolkodását. E. Szabó László gyűjteménye éppen ezt a rendszert teszi érthetővé, azzá a „nyitott könyvvé”, amelyben a tárgyak nem önmagukban, hanem összefüggéseikben, történetükben és anyagukban állnak előttünk.

A Thonet-forma – ikonok születése. A No. 14-es szék — ma 214-es típus — a világ egyik legismertebb bútordarabja. A széket alkotó hat elem, a két csavaros illesztés és a fonott ülőlap olyan egyszerű, mégis karakteres sziluettet ad, amely azonnal felismerhető. A kávéházak, éttermek, színházak és európai polgári otthonok egy évszázadon át ezzel az ívvel azonosultak. A Thonet-szék lett a modern városi élet vizuális ikonja. A forma nem csupán esztétikai döntés: a hajlítás és a fonat együtt alkotnak szerkezeti rendszert. Ezért vált a tárgy egyszerre törékennyé és erőssé, könnyűvé és tartóssá — és ezért idézi meg a mai designkutatás is újra és újra.

E. Szabó László mint élő archívum. A magyar belsőépítész gyűjteménye három évtized alatt épült fel, és ma a hazai Thonet-kutatás egyik legteljesebb magángyűjteménye. Nemcsak tárgyakat, hanem történeteket, fonatmintákat, sablonrészleteket és ritka dokumentumokat is őriz. Munkáját kurátori szemlélet hatja át: a tárgyakat nem felhalmozza, hanem rendbe állítja, olvashatóvá teszi, kontextusba helyezi. Ennek eredménye a kiállítótér, amelyben a látogató nemcsak nézi a székeket, hanem tanúja lesz annak, hogyan készültek. (Kiscelli Múzeum 2025. október 18. – 2025. november 16.)

A Thonet mint európai történet. A Thonet Testvérek a századfordulóra európai márkává váltak. Bécs, Berlin, Párizs, Budapest, London, New York — az üzletekben ugyanazok a modellek sorakoztak. [5] A magyarországi kávéházi kultúra vizuális identitása szinte összeforrt a Thonet-székkel: a New York kávéház, a Centrál, a Japán, az Abbázia és számos vidéki intézmény alapbútorzata is nagyrészt ilyen székekből állt. A Thonet már azelőtt globális márka volt, mielőtt a fogalom egyáltalán létezett.

Zárógondolat – Hajlított idő. A hajlított fa és a nádfonat mintegy kétszáz éve ugyanazzal a könnyedséggel hordozza a teret, mint születésekor. A Thonet története azt mutatja meg, hogy a design lényege nem csupán tárgy, hanem döntés: meghajlítani az anyagot – és vele a gondolkodás módját is.

Mert, ahogy Michael Thonet mondta: „Hajlik, de nem törik.”

Jegyzetek

1. Michael Thonet (1796–1871) német–osztrák bútortervező és iparos, a hajlítottfa-bútorkészítés úttörője. A Rajna menti Boppardban kezdte munkásságát, 1842-ben Bécsbe költözött Metternich herceg meghívására. Gőzöléses bükkfahajlítási eljárása forradalmasította a fabútoripart.
   Michael Thonet jelmondata: „Es biegt sich, aber es bricht nicht.” Korabeli vállalati nyomtatványokban és a Thonet Testvérek reklámanyagaiban szerepel.
2. A „mintafüzet” a szerző tulajdona másolatban. „Jelen mintafüzet, mely teljes mintakönyvünk kivonatát képezi, ingyen bocsájtatik a t. c. vevőközönség rendelkezéséra. Teljes mintakönyvünket, mely körülbelül 1000 tárgy rajzát tartalmazza. K 4.- előállítási költség ellen bérmentve küldjük szét.” – Írják a a füzet előszavában.
3. Michael Thonet 1841-es szabadalma: az első hivatalos bejegyzés a hajlított faipari technológiáról (Bécs, cs. és kir. udvari szabadalmaztatás).
4. Rattan fonat = A rattan egy természetes anyag, amely a pálmák családjába tartozik, és gyakran használják bútorkészítéshez, kosárfonáshoz. A rattan fonat előnyei közé tartozik a tartóssága, természetes megjelenése és flexibilitása, amely lehetővé teszi különféle formák és minták létrehozását.
5. Magyarországi vonatkozások: a Thonet Testvérek hálózata részeként a Monarchia területén több gyár (Nagyugróc, Besztercebánya, Koritschan) gyártott nagy mennyiségű széket a hazai piacra. A Váci utcai pesti bemutatóteremben a teljes választék elérhető volt. A magyar kávéházi kultúra vizuális identitása a Thonet-székekre épült.

(A fényképek a szerző, dr. Polinszky Tibor felvételei.)