A történelem folyamán a településekben a különböző, de többnyire racionális igények alapján alakultak ki a települési beépítési struktúrák, melyek halmazai spontán vagy tervezett módon jöhettek létre. Spontán halmazokra példa a kasbah vagy sziklás tengerparti hegyoldalra települt, lépcsős utcákra felfűzött mediterrán falvak. A tervezet halmazok is gyakran a spontán struktúráknak használtak előkép gyanánt, egyik legismertebb közülük a Moshe Safdie tervezte montreali Habitat 67 térbeli halmaza, mely a kasbah spontán rendszerét tervezett formában építi újra.

Peter Barber Architects egy bérház-stílusú lakóépületet terveztet a londoni Peckham Road-on, amely hátrafelé lépeget az utcáról, hogy számos, déli fekvésű tetőteraszt hozzon létre.

A dél-londoni főút mentén épült, a 95 Peckham Road 33 lakást tartalmaz egy hat emeletes, fakó tégla homlokzatú házban, az út mentén, alsó szinteken maisonette lakásokkal egy belső udvar köré szervezve. A bérlakások esetében alapvető fontosságú az apartmanok száma, azok a brit elvárásoknak megfelelő alapterületi összetétele, melyek gyakran egy vízszintes-függőleges mátrixban rendeződnek el, magukban rejtve egy izgalmas építészeti megjelenítés lehetőségét. Ezeket az adottságokat próbálta erénnyé kovácsolni a 95 Peckham Road tervező csapata.

Az épület lakásainak nagy rész a belső udvar felé fordul az utca felől nézve egyáltalán nem tűnik befelé fordulónak. Az utcai járdáról közvetlenül több lakás is nyílik, aktívabbá téve a közterületet. Az udvari kertek, valamint a minden emeleten hangsúlyosan megjelenő erkélyek és tetőteraszok, nagyvonalú privát zónával tesznek teljessé minden lakást, a halmaz struktúra nyelvezetével lehetővé téve a lakosok számára az épület külső megjelenésében is megmutatkozó sokrétű használhatóságot.

Az utca zajától távol a belső udvart kétszintes lakások és házikók spontán sora veszi körül, megemelt, rejtett piknikterülettel, egy olyan helyen, amely egy lakás számára túl szűk lett volna.

A projekt építészeti megjelenésének középpontjában a karakteres építészeti elemek ismétlődő, változatos formában történő hangsúlyozása áll, mely festőien spontán összképet eredményez.

Képek: Sebes Péter 
Utolsó kép: Morley von Sternberg