A clunyi bencés kolostorból terjedt el az a szép szokás, hogy a halottak vecsernyéjének hangulatával jámbor komolyság tölti be a templomok csarnokát. A sírokon gyertyák és mécsesek égnek, és őszi virágok díszlenek. A Halottak napjának gyászünnepe, különös alkalom és ösztönzés számunkra, hogy kedves halottaink iránt érzett részvétünket valóban kimutassuk.
Joggal és bölcsen nevezi a nép az egész novembert a halottak hónapjának. A sírok látogatása emlékeztessen minket a földi mulandóságra, és ébresszen bennünk gondolatokat arról az igazságról, amit a halott a sírból kiált: „Hodie mihi, cras tibi!” – Ma nekem, holnap neked!
Alig kétszáz esztendővel ezelőtt csak gyertyákat égettek a síroknál, a virágozás újkeletű szokás, amely immáron hozzánőtt a kegyeleti emlékezéshez. De gyertyát gyújtanak, mindenütt, ahol emberek vesztették életüket. A múlt század elején még szokásban volt, hogy Halottak napja előtt, Mindenszentek napján fonott kalácsot sütöttek azok, akiknek már volt halottjuk. Halottak napján megálltak a koldusok, a helyiség szegényei a temetőkapunál, és ott kapták meg adagjaikat, a kalács mellett olykor zsírt, babot, kölest, kenyeret, és akinek szőleje volt, attól bort is. Bálint Sándor szerint a „koldusnak szánt kalács, alamizsna a halott megvendégelésének módosult, keresztény változata”. Legalább ezen a napon álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk azokra a kollégáinkra – a halott lelki megvendégeléseként –, akik már nem köszönhetnek vissza nekünk.
Pozsgay Csaba László (1940 – 2012) Alpár-, és ÉTE díjas okl. építészmérnök, a Magyar Építőipar c. folyóirat főszerkesztője, az építéstudományi egyesület alelnöke, a magyar Építőművészek Szövetségének tagja.
A KÖZTI meghatározó szakembere volt 1970-1990 között, és részt vett a Hilton szálló tervezésében. A siófoki Aranyparti üdülőszállók vezető tervezője, új műszaki megoldások tervezője. Az OTP Ingatlan Rt. társalapítója és műszaki vezérigazgató-helyettese. A műszaki kutatás-fejlesztés fáradhatatlan művelője, több szakmai bizottság és zsűri tagja, opponense. A mérnökképzés aktív résztvevője, számos konferencia előadója, szakcikkek írója. A Magyar Építőművészet 1993/3-4. számában Pintér Béla építészről írt Mányoki Lászlóval és Ligeti Bélával, míg Zalaváry Lajos Kossuth-díjas építésszel a tervező intézetek megalakulásáról készített riportot. Igen jó humorú, barátságos kolléga volt, önzetlenül vett részt a szakmai közéletben. Könyv-, és térképgyűjtő volt, aki a Magyarok Világszövetségében is aktívan kivette a részét.
Gergely Gábor belsőépítész, bútortervező, formatervező (Ungvár, 1939. nov. 7. – Budapest, 2013. nov. 13.)
A Képző-, és Iparművészeti Gimnáziumban végzett bútorműves szakon, és szerzett intarziaszakmunkás-bizonyítványt (1955-58). Egy évig bútorgyári intarziakészítő. 1960-64-ig az Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója. Tanárai: Szrogh György, Vámossy György, Németh István. Még főiskolásként megtervezi és Borz Kovács Sándorral közösen megépíti az első magyar vendéghajós katamaránt, amely általa újjáépítve magyar vizeken fut az 1990-es évekig. 2009-ben szerzi meg a műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát a BME-en. Munkahelyei, munkái: 1964-69 Iparterv: Fehér Galamb étterem-borozó pincéje, Köfém iroda és labor-épület, balatonfüredi OMFB Vitorlás Klub, Kertészeti Egyetem aula, előadótermek. 1969-78-ig Fémmunkás Vállalat: sorozatgyártásra alkalmas gépkocsimosó épületek, könnyűszerkezetes szervizépületek, fémvázas irodabútor-család, szerelt álmennyezetek, homlokzatképző elemek a „Sopron” függönyfalhoz. 1978-1985 között felépül a Közlekedési Múzeum bővítése, függönyfal kialakítása és belső burkolása egyedi, saját fejlesztésű szerkezeti csomópontokkal és homlokzatképző elemekkel. 1978-87-ig a TTI belsőépítész tervezője: a CLASP iskolák belsőépítészeti alrendszere, Lágymányosi Bútorgyár részére konyhabútor-család tervezése házgyári lakások számára. 1985: Kaposvári utcabútorok vázlatterve, megvalósult kandeláberek. 1985-86: József Attila Színház felújítása. 1987-től belsőépítész magántervező: Állami Biztosító részére irodák, a VPOP számára reprezentatív étterem, Gázművek Fiumei úti irodaháza, Bajcsy-Zsilinszky úti bemutatóterme, üdülőépületeinek átalakítása, BSH épület rekonstrukciója. 1997-től kapcsolódik be a színes környezettervezésbe feleségével, Surányi Évával. 1998-tól MATÁV megbízásokat tervez, Zsóry Gyógyfürdő belsőépítészeti és színterve, Városház utcai Főposta épületének részleges belső átalakítása és színdinamikai tervei. 2000-től saját cégében lakóházak, lakóparkok, villaházak, patikák belsőépítészeti és színtervezését végzi, míg 2009-től magántervezői praxisként tervezi a hajtogatott lámpaernyőkarton-családot, amelyet sajátkezűleg kivitelez. Csoportos kiállításokon vesz részt: 1974: Magyar Iparművészet, Műcsarnok, Bp.; 1997: Belsőépítészek Műhely-kiállítása, Vigadó Galéria, Bp., 2000: Kovács Keve üvegművész kiállítását tervezi, MÉK Székház, Bp.; 2000: Belsőépítészet, MÉSZ Székház, Bp., 2003: Hol tartunk? Magyar belsőépítészet 2003.
Gergely Gábor igen koncepciózusan, nagy szorgalommal dolgozott, és még idősen is egyetemi kurzusokon vett részt, naprakészen tartva ismereteit. Precízen elrendezett mindent maga körül, még betegágyán is. Évfolyamtársai kiadványából valahogy kimaradt, de ezt már odafentről nyugtázta kedves mosolyával.
Perczel Dénes okl. építészmérnök, festő, grafikus, a Közti vezető tervezője (Budapest, 1929 – Budapest, 2013. nov. 24.)
A debreceni piarista gimnázium diákja volt 1939-től nyolc éven át, ott érettségizett kitüntetéssel 1947-ben. Építészmérnöki diplomáját a BME-n szerezte meg. Több magyarországi templom és templombelső tervezője. Munkái: Budapest II., Frankel Leó utca 2-4. alatti OTP lakóház id. Janáky Istvánnal és Mináry Olgával (1957-1959), amely a magyarországi modern építészet 1956 utáni reneszánszának egyik első alkotása. Soproni kaszinó (Liszt Ferenc Kongresszus- és Kulturális Központ) bejárati csarnoka 1963-ban, ahol a neoreneszánsz épület keleti homlokzata elé íves alaprajzú, alumíniumlemezzel burkolt bejárati csarnok került. Budapest, „Ezres” kollégium (BME Gépészmérnöki Karának Münnich Ferenc, utóbb Kármán Tódor Kollégiuma, XI., Irinyi József u. 9-11.) Kisdi Pállal együtt, 1966. Budapest Piarista Gimnázium tornaterme (Mikszáth Kálmán tér 1.) 1980-1982. Az iskola addigi udvarát acélvázas tetővel fedték le. Pusztaberki, harangtorony a római katolikus plébániatemplom mellett, 1976. Gyál, Szent István római katolikus plébániatemplom, 1981-1983 (a „fény temploma”). Gyál, plébánia, 1985-1986. Budapest-Óbuda-Hegyvidék Szentháromság plébániatemplom (Vörösvári út), 1984. Perczel Dénes tervezte a szentély falán látható gipszmozaikot is. Domaszék, Szent Kereszt plébániatemplom, 1985-1988. Budapest, Farkasréti temető, Sík Sándor síremléke, 1964. Budapest, Kalazantinum piarista növendékház új kápolnája (Mikszáth Kálmán tér 1.), 1974. Debrecen, Svetits leánygimnázium kápolnája, 1977. Az oltárt, az ambót és a tabernákulumot díszítő rézmetszeteket, valamint a feszület életnagyságú korpuszát is Perczel Dénes készítette. Székkutas, római katolikus plébániatemplom (neogótikus) belső átalakítása, 1974. Budapest, Rózsafüzér Királynéja (domonkos) plébánia (Thököly út) liturgikus tere, 1977. Abony, Szent István római katolikus plébániatemplom (barokk) liturgikus tere, 1978. Kiskunmajsa, római katolikus plébániatemplom (barokk) rekonstrukciója és a liturgikus tere, 1987-1989. Pilisvörösvár, Szent Család templom (modern) liturgikus tere (oltárkép, oltár, olvasóállvány), 1992.
Perczel Dénes a Köztiben, majd 1978-1992-ig a Mikszáth Kálmán téri Piarista Rendházban lévő műtermében csendesen dolgozott. Szakrális témájú és egyéb munkáit is igen gondosan készítette elő, sok előtanulmánnyal és a legapróbb részletekig kidolgozva dokumentálta, nemegyszer a kivitelezés aktív résztvevőjeként. Igazi önfeláldozó, odaadó kolléga és barát volt.
Ágostházy László DLA (1931 - 2014) Ybl díjas építészmérnök, szakmérnök, főiskolai tanár, a hazai műemlékvédelem emblematikus alakja.
Az épített örökség megőrzése érdekében kifejtett, sok évtizedet átfogó, egyedülállóan eredményes és páratlanul gazdag (kivitelezői, tervezői, igazgatási, törvényalkotói, oktatói és publikációs) munkásság jellemezte. Több szakmai szervezet tagja, tisztségviselője, meghatározó kezdeményezője volt. Hosszú évekig az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság vezetőségi tagja, több cikluson át alelnöke, tiszteletbeli tagja. Az ICOMOS mellett is több szakmai szervezet tagja (MÉSZ, MUT, MÉK, ÉTE, MTA Bizottság). Pályája kezdetén az OMF építésvezetőségének munkatársaként a Balaton-felvidéken aktív részese volt műemlékek '50-es évek végi mintaszerű helyreállításának. A '60-as évektől a VÁTI műemléki műtermének tervezőjeként, majd a Fejér Megyei Tervező Iroda műszaki igazgató-helyettesként a műemléki helyreállítások tervezésének vált jelentős alakjává. 1987-től az aktuális minisztérium műemléki főosztálya vezetőjeként az igazgatásban, a törvényalkotásban, valamint a szakmai feltételek megteremtésével segítette a műemlékvédelmet. Az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Urbanisztikai Tanszékének vezetőjeként generációkat nevelt és oktatott a műemlékvédelem tiszteletére és gyakorlatára. Munkája mellett rendszeresen publikált és tartott előadásokat. Oktatóként a műemlékvédelmi szakoktatásban és az Ybl Főiskola műemlékvédelmi tantárgyának oktatásában bízták meg jelentős feladattal. Az építészet más területén is meghatározó volt munkássága: tervezés, településtervezés-településfejlesztés, műemlékvédelem. Az általa tervezett épületekkel, helyreállításokkal az egész országban találkozhatunk. Ezek közül a legjelentősebbek Budapesten (Flórián téri romterület kialakítása), Sopronban (Előkapu utca 11., 1961-1966, Szent György utca 7., 1967-1972), Pécsett (tömbrehabilitációs tervek, 1970-1972), Kőszegen (Kelcz-Adelffy utca 6. lakóház, Szent Imre templom helyreállítása, 1964-1966), Berhidán (római katolikus templom helyreállítása, 1962-1964), Fertőrákoson (püspöki kastély helyreállítása, 1963-1964), Egerben (Lyceum helyreállítása, 1962-1965), Vizsolyban (református templom helyreállítása, 1972-1974), Szántódpusztán (kastély helyreállítása, 1972-1976 és területrendezési terv, 1961-1974). Jelentősek publikációi, számos cikket, tanulmányt írt. A BME Építészettörténeti Tanszékén a Műemlékvédelmi Szakmérnöki képzés meghatározó oktatója. A kiemelkedő, sokrétű munkát és annak eredményességét tükrözi a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje, a Möller-díj, az Ybl-díj, az Építészeti Nívódíj, az Europa Nostra-díj, a Forster Gyula-díj, a Magyar Műemlékvédelmi-díj, Hild-díj és számos más kitüntetése. Az építészeti évfordulókról szóló periodikáit mindenki ismeri. Ő volt, aki az építészetet, a műemlékvédelmet és az urbanisztikát egyben látta, láttatta és művelte is egyaránt.
Ágostházi László, vagy ahogy mindenki szólította: a Tanár úr, külön fejezetet érdemelt volna az általa elkezdett, de sajnos már be nem fejezett Ki kicsoda a műemlékvédelemben c. könyvében. Ő képviselte az igazi polgári értékrendet, amelynek vidám, de határozott stílusával hangot is adott mindig és mindenkor. Jelenség volt, szaktekintély, aki annak a csodának volt a birtokában, hogy mindenhol el tudta mondani figyelemre érdemes meglátását, mégsem bántott meg soha senkit, hanem mindenkit – legalábbis az ügy – barátjának tekintett.
Emléküket megőrizzük!
Talán önkényes a válogatás, ezért ki-ki maga is gondoljon most szeretett kollégáira, azokra az építészekre, mérnökökre is, akik jelen írás keretében nem kerültek megemlítésre, és fohászkodjon a középkori szekvenciával, kiérdemelve a fentiek együttérzését, segítségét munkáinkban, küzdelmeinkben:
Térden kérlek, görnyedetten
Sír a lelkem megtörötten
Ott, a végnél, állj mellettem
(Dies irae szekvencia)