A Tongzhou városrészben, Peking új városközpontjában található könyvtárat a norvég Snøhetta építészeti stúdió tervezte, amely innovatív, környezettudatos és ikonikus épületeiről ismert. Az épület jelentősége nemcsak a funkcionális könyvtári térként való használatában rejlik, hanem kulturális és társadalmi központként is szolgál, amely egyesíti a helyi közösségeket és a látogatók sokféleségét.

A könyvtár belső terét egy központi tér szervezték, amelyet gyakran „városi nappaliként” emlegetnek. Ez a nyitott, sokoldalú tér a társadalmi interakciók elősegítésére szolgál, és a tudásmegosztás központjává válik. A térközpont a spirálszerű szervezést követi, amely a látogatót természetesen vezeti az épület különböző funkcióihoz.

Az épület különböző szinteken és zónákban kínál változatos funkciókat, mint például olvasótermek, interaktív kiállítóterek, digitális archívumok és előadótermek. Az egyes zónák közötti átmenet folyamatos, a térképzési stratégia célja az áramlás érzetének biztosítása.

Az épület központi tere természetes fényt kap a tetőn elhelyezett nagy üvegfelületeken keresztül, amelyek egyúttal a fenntarthatóság érdekében energiamegtakarítást is szolgálnak. A beáradó fény hangsúlyozza az épület belső térbeli rétegzettségét, és szimbolikus értelmet nyer a tudás forrására utalva.

Egyszerű, ismétlődő geometrikus elemek jellemzik a külső homlokzatokat, amelyek világos színekkel és természetes anyagokkal kölcsönöznek elegáns megjelenést. A fő anyagok között szerepel a kőburkolat, amely időtállóságot és monumentalitást ad az épületnek.

Az üveg domináns szerepet játszik mind a homlokzaton, mind a belső terekben, biztosítva a vizuális kapcsolatot a külvilággal. A fa felületek használata melegséget és emberközpontú atmoszférát teremt a belső terekben. A fenntarthatósági elveknek megfelelően a felhasznált faanyagok helyi forrásból származnak.

Az épület központi eleme egy 16 méter magas átrium vagy fórum, amelyet dombok és teraszos ülőhelyek formálnak. Ezek a dombok és teraszok a Tonghui folyót idézik, és a könyvtár fő közlekedési terét alkotják, összekötve az északi és déli bejáratokat.

A fő központi térben „dombok” és „völgyek” helyezkednek el, így az épület egyszerre kínál hatalmas közösségi teret és kisebb, félprivát zónákat. Az ilyen intimebb olvasóhelyek a belső „tájba” vannak beágyazva, melyekben az olvasást a természetes fény és a nagyobb térhez való vizuális kapcsolódás teszi különleges élménnyé.

Az olvasótérben a könyveket hordozó domborzatot karcsú oszlopok törik meg, amelyek teteje lapos, ginkgólevél formájú panelekben végződik, utalva a 290 millió éves, Kínában őshonos fafajra. Az egymásra átfedő panelek és a köztes üvegbetétek lombkoronaszerű tetőt hoznak létre, amely szűrt természetes fényt áraszt a belső térbe. A ginkgó lombkorona alatt a látogatók elérhetik a hegyek csúcsait, ahonnan a könyvek völgyére és a távoli táj látványára nyílik kilátás. Az épület északi és déli oldalain, ahol valódi ginkgófákat ültettek a bejáratokhoz, a dombok kifelé irányítják a kilátást, tovább erősítve a természethez való kapcsolódást.

A tervezés során az építészek a kínai kultúra elemeit modern esztétikával ötvözték. Az épület formavilága és funkcionális megoldásai egyszerre reflektálnak a helyi hagyományokra és a nemzetközi kortárs építészetre.

A Snøhetta által tervezett Tongzhou-i könyvtár így nemcsak egy könyvtári funkciót ellátó épület, hanem olyan ikonikus tér is, amelyben a formatervezés, a közösségépítés és a fenntarthatóság szorosan összekapcsolódnak.

Képek: Yumeng Zhu