A bejárás az erőd udvarán található második világháborús légvédelmi bunkernél, az épületet eltakarni hivatott, 1960-as években emelt vasbeton vitrinsor előtt kezdődött. Az erődöt körbevevő falak ágyúállásaiban nem is olyan rég még a magyarok történelmének jeles epizódjai villantak fel a város tetejére felzarándokló turisták számára.
Az építmény mögött már csak emléktábla őrzi a Citadella elődje, az egykori Csillagda emlékét, amely József nádor kezdeményezésére épült a Gellért-hegyen és 1815-ben avatták fel. Az obszervatóriumot nem sokáig használhatták, Buda 1849-es ostromában jelentősen megsérült. Az erőd építésével egy időben helyreállították, de csak pár évig tölthette be funkcióját, mivel maradványait 1870-ig végleg elbontották. A Csillagda a korabeli ábrázolások szerint két 5 méter átmérőjű és 10 méter magas toronyból állt, köztük egy nagy méretű megfigyelő teremmel.
Az erődépítés ötlete 1849-ben, a szabadságharc leverése után vált aktuálissá. A bécsi haditanács már 1823-ban tervbe vette, hogy egy jól védhető erődrendszert épít ki Budán, amelynek az esetleges támadók visszaverése mellett, a legfontosabb célja az volt, hogy az építmény féken tartsa és megfélemlítse a város lakosságát. Ennek az erődrendszernek első – és végül egyetlen – elemét a Gellért-hegyen építették fel. A Citadella terveit Ignaz Weisz mérnök készítette el már meglevő elképzelések alapján. A terv megvalósítására Zitterbarth Mátyás ajánlatát fogadták el, és 1851-ben megkezdődött az alapozás, amely során török kori leletek is előkerültek. Az erőd felépítményi részeit Hofhauser Antal kivitelezte. A katonaság 1854-ben költözött be az erődbe, a lépcsőházi fehérmárvány burkolat csak két évvel később készült el. Ez volt az egyetlen „luxus”, a ma is álló erődfalak egyszerű, durva mészkőből készültek, fedésük tardosi vörös mészkőlap.
A Szabadság-szoborról beszélve idegenvezetőink elmondták, hogy mindenképp a helyén marad. Az 1947-ben, akkor szovjet felszabadítási emlékműként felavatott szobor átfogalmazott felirata 1993 óta így szól: „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért.”
A területet bejárva feltűnő, hogy az erődítmény falaiba helyenként belebontottak: mint megtudtuk, erre azért volt szükség, mert a katonai létesítményt úgy lehetett átadni polgári célra, hogy előtte harcképtelenné kellett tenni.
Az erődépületben igen vastag, 2 egész tégla vastagságú boltozat készült, védelmi okok miatt – a szabadon hagyott téglafelületen ma is megcsodálható a gondos építés. Mielőtt szálló lett volna, az 1950-es években rövid ideig magyar, majd szovjet laktanyaként is működött. Az 1960-as műemlékké nyilvánítást követően a BUVÁTI tervei alapján alakították ki a vendéglátóegységeket. A szálló színvonalas, de sokak számára megfizethető volt, a panoráma teremből nyíló kilátás pedig ma is ugyanolyan, mint annak idején, így elképzelhetjük, milyen lehetett a „főváros tetején” üdülni.
A 235 méter magas Gellért-hegyet megkoronázó Citadella a Duna-part látképének részeként 1987-ben felkerült a világörökségi helyszínek listájára.
A 2000-es évek táján az épület állapota helyenként már életveszélyes volt az átgondolatlan átalakítások, illetve a karbantartás elmaradása miatt – az ágyútorony belső udvarát például sátorral fedték le, mely végül számos beázás okozója lett.
A mára már nagyon leromlott állapotú épületet 2014-ben kiürítették, most pedig a kormány döntésének értelmében megkezdődik a Citadella területének rendbetétele, revitalizációja. A kiemelt kormányzati beruházás irányításával Fodor Gergely kormánybiztost bízták meg, a munkálatokat a Várkapitányság Nonprofit Zrt. végzi. 2022-re közparkot alakítanak ki a belső udvar rendezésével és a falak rekonstrukciójával, 2023-ra pedig megvalósul a magyarság szabadságküzdelmeit bemutató állandó kiállítás. Az erre vonatkozó elképzelésekről szól a korábbi sajtóközlemény.
Forrás: sajtóközlemény – Várkapitányság NZrt., sajtóbejárás