100 évvel Scott Kapitány Déli-Sarkot is elérő expedíciója után a britek új kutatóbázist építettek az Antarktiszen. A most elkészült Halley VI az 1957 óta a sorban hatodik, húsz éven át üzemelő elődjét váltotta le. 2005-ben kiírt tervpályázat útján nyerte el a különleges feladatra szóló megbízást Hugh Broughton Architects építésziroda, melynek tervei alapján négy antarktiszi nyár, összesen harminchat hónap alatt készült el a teljes építmény. A szerkezetnek nemcsak az extrém hideggel kell megbirkóznia, hanem a többméteres friss hó és gyakori hófúvások ellenére is életben kell tartania a benne élő nyáron 52, télen mindössze 16 kutatót.

Az AECOM mérnökeivel közösen kidolgozott megoldások számos olyan elemet tartalmaznak, melyek segítik a kutatóbázis folyamatos működését. Az aerodinamikailag átgondolt forma megakadályozza a nagyobb mennyiségű hó összegyűlését a külső felületeken, ha pedig a friss hó túl soknak bizonyul, hidraulikus lábaival magasba nyomja magát, mintha fekvőtámaszt csinálna. Mivel a helyszín egy úszó jégsziget, időről időre szükség lehet helyváltoztatásra is, amit sítalpai tesznek lehetővé. Igaz a Hopkins iroda pályázati tervével ellentétben nem lépeget, mozgatásához lánctalpas traktorokat vesznek igénybe.

A bázis látványnak sem utolsó. Az egybekapcsolt nyolc kékszínű lakó-, kutató-, tárolómodult a nagyobb méretű piros közösségi ház, a bázis szíve kapcsolja össze, éjszaka olyan képet mutatva, mintha ufókból állítottak volna össze egy vasúti szerelvényt.

Forrás
Forrás