20 év elteltével a 2001-ben sokak által vizionált felhőkarcoló-stopnak éppen az ellenkezőjét lehet kijelenteni. Szeptember 11-e óta ugyanis több mint ötször annyi magas épület épült, mint korábban. A toronyépületek tervezésében érdekelt építészek megerősítik a trendet, egyenesen a magas épületek tervezésének és fejlesztésének reneszánszáról beszélnek.

A felhőkarcolókat a haladás, sőt gyakran az örökké valóság szimbólumaként képzelik el sokan, ezért a fejlesztők fáradhatatlanul keresik új és egyre magasabb tornyok megvalósításának a lehetőségét.

2000-ben a világon körülbelül 25 szupermagas (200 méter feletti) felhőkarcoló volt. Ma már több mint 200 van belőlük, és még számos építés alatt áll. Az épülő felhőkarcolók számának megugrása mellett az is tetten érhető, hogy a felhőkarcolókat magasabbra építik, mint valaha.

Az ok, amiért húsz évvel ezelőtt a tornyokat célba vették, a szimbolikus és ikonikus jellegük volt. Ebből kiindulva a felhőkarcolók létezésének oka nem szűnt meg, sőt érthető módon egyre jobban terjed. Ha a Világkereskedelmi Központ még állna, akkor ez lenne a világ 31. legmagasabb épülete. Elpusztításakor még a világ negyedik legmagasabb épülete volt.

A felhőkarcolók geográfiai elhelyezkedése is gyökeresen megváltozott. Napjainkban mindössze 15%-uk található Észak-Amerikában, ugyanakkor két évtizeddel korábban a 200 méternél magasabbak fele még ott volt.

A felhőkarcolók használata is sokat változott az évek alatt, a lakó-, vegyes használatú és hoteltornyok egyre gyakoribbak. 2001-ben a 200 méternél magasabb felhőkarcolók 80%-a kifejezetten irodai célra épült, ez a szám mára 46%-ra csökkent.

A felhőkarcolók számának növekedésével párhuzamosan jelentős javulás tapasztalható mind fizikai, mind működési biztonságukban. Fizikailag az épületek földszintjének védelme lett az elsődleges kritérium, megóvva attól, hogy illetéktelen járművek megközelíthessék, továbbá robbanásnak ellenálló burkolatok kifejlesztésével. A logisztikát és az épületekhez való hozzáférést vizsgálják a tervezés során, kizárva az épület érzékeny részei alatti parkolás lehetőségét.

A 2001-es események következménye az is, hogy a nemzetközi építési szabályzatok beépültek a helyi kódexekbe szerte a világon. Ma kiterjedt átfedések tapasztalhatók az építési szabályzatok között. Az a tény, hogy létezik egy univerzálisabb szabvány, lehetővé tette az építészek és a mérnökök számára, hogy információt és tapasztalatokat osszanak meg az általános és életbiztonsági tervezés eredményeiről és hatékonyságáról.

Egyik sarkalatos pont lett a menekülési útvonalak újragondolása. A World Trade Centerben csak néhány keskeny lépcsőház volt, ami a támadások után lassú evakuálást tett csak lehetővé. Könnyebben használható lépcsőket és logikusabb, közvetlenül a szabadba vezető útvonalakat követelnek meg napjainkban. A szélesebb közlekedőkön az egyértelműbb jelzőfények és a tartalék világítás is kötelezővé vált. Egyre gyakoribb a tűzoltók számára vészhelyzetben használható, külön védett lift, valamint a lépcsők alternatívájaként szolgáló menekítésére szolgáló liftek.

A felhőkarcolók építéséhez használt anyagokat is átgondolták az elmúlt 20 évben. A menekülési útvonalakat tartalmazó közlekedőmagokat ma jellemzően nagy szilárdságú tűzálló betonból építik. A World Trade Centerben az ikertornyok lépcsőmagjait kis szilárdságú gipszkarton lapokkal határolták körbe. A támadásokat követően ez azt jelentette, hogy az ütközési zónákon szétestek, és az épületek lakóit csapdába ejtették felettük. A nagy szilárdságú vasbeton magok ma már mindennaposak, és általában nagy mennyiségű, speciálisan kialakított erősítő vasalatot építenek be, hogy segítsenek azok védelmében.

A modern felhőkarcolók lépcsőházai túlnyomás alatt vannak, ami azt jelenti, hogy megakadályozzák a füst beáramlását a zárt ajtókon, hogy megkönnyítsék a menekülést és a tűzoltást.

Az elmúlt két évtizedben a mérnökök olyan módszereket is kifejlesztettek, amelyeket a progresszív összeomlás elleni védelemre terveztek. A progresszív összeomlás az épület szerkezeti meghibásodása, amely akkor következik be, amikor egy kulcsfontosságú szerkezeti elem meghibásodik, és a szomszédos elemek meghibásodását okozza. Ez történt a World Trade Centerben a támadásokat követően, mivel az ütközésekből eredő tüzek és magas hőmérsékletek a padlólemezek megereszkedéséhez és az acélszerkezet kihajlásához vezettek. Ennek elkerülésére ma a szerkezetet úgy tervezik, hogy ha például egy pillér megsérül és elveszíti a teherhordó képességét, a közelében lévő tartószerkezetek át tudják venni a többletterhet.

Az építészek számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy milyen módon érhető el a biztonságos erődítmények helyett a városi szövetbe illeszkedő, a városlakók javát szolgáló épületek létrehozása. Számos épületet ezért megnyitnak a látogatók számára, többnyire kilátóteraszokkal, ritkábban földszinti éttermekkel próbálják integrálni a város épületei közé. 

A többfunkciós használat egyik legjobb példája a londoni Shard, amely földszintjén egy nagy forgalmú pályaudvart, felette irodákat, hotelt, éttermeket, lakásokat, legfelül pedig kilátóteraszt foglal magában.

Az Empire State Building, vagy a Shard, de akár csak egy a lombok koronája fölé emelkedő maja piramis tetején állva az embert olyan érzés fogja el, mint egy hegycsúcson: "itt vagyok a világ tetején, innen többet látok, több információhoz jutok, mint bárki más, innen én irányíthatom a dolgok folyását". A maja papok kétségkívül éltek a magasság adta kizárólagos tudással, ha úgy tetszik, jövőbe látással, ezért nem is engedtek mást felmászni a meredek lépcsőkön, kivéve persze, ha le akarták onnan taszítani az áldozatként magasba rendelt illetőt.

Ma gondos átvilágítás, csomagellenőrzés és néhány tucat dollár leszurkolása után bárki megtapasztalhatja az érzést valamelyik felhőkarcoló kilátóteraszáról a világ számos pontján. Egy szelfivel önmagát is a mindenhatók magasságába emeli, majd – egy élménnyel gazdagabban – folytatja megszokott hétköznapjait.

Képek: Sebes Péter