Julita Wójcik lengyel képzőművész kiállítása a budapesti Lengyel Intézet Platán Galériájában (1061 Budapest, Andrássy út 32.)
Megnyitó: 2012. május 31. (csütörtök), 19 óra
A kiállítást megnyitja: Szemerey Samu építész
Megtekinthető: 2012. augusztus 31-ig, keddtől péntekig 11.00 -19.00 óra között.
A "Hullám panel" – Lengyelország leghosszabb, a gdański Przymorze negyedben 1970-73 között épített, 700 méter hosszú, 11 emeletes, és 5500 lakosú lakótömbjének modellje, melyet Julita Wójcik lengyel képzőművész hat hosszú téli hónap alatt horgolt 2005 – 2006 fordulóján. A művésznő ebben az épületben nőtt fel, a modell elkészítéséhez több kiló fehér és rózsaszín fonalat használt fel, amit az egyik panelben található textilüzletben vásárolt.
Julita Wójcik közvetlen környezetéből merít ihletet. Jóindulattal tekint a „ronda panelekre”, figyelemmel kíséri a panelház életét, a lakók privát terek kialakítását célzó igyekezetét, személyes történeteit és értékeli a modernista építészeti gondolkodás előnyeit. A Przymorze lakótelep megálmodója és építésze, Tadeusz Różański olyan urbanisztikai létesítményt tervezett, ami kétségkívül nagy hatással van a külső szemlélőre: látványa csodálattal vegyes borzadályt kelt. Az építésznek több mint tíz évet kellett várni a kivitelezésre. Julita Wójcik a panelház lakóinak mindennapi fáradozására, az egyéni ízlés (a hagyományos polgári vagy vidéki) és a modern építészet nyersségének küzdelmére reflektál. Mindkét homlokzat magán viseli a lakók kézjegyét, a személyes tér kialakításának vágyát és igyekezetét. A lakók közül volt, aki az eredeti, egyszerű ajtót díszesebbre cserélte (olyanra, mely egyúttal jobban is szigetel – így nem csupán esztétikai, de az épület funkcionalitását növelő beavatkozásról is beszélhetünk), az erkélyeket ormótlanul beépítették, növelve ezzel a lakótereket. Az egységesített paneltömbök individualizálása a lakótelep adminisztrációjában is megnyilvánul, mely szerint a szóban forgó lakótömb homlokzatát nemrég infantilis, rózsaszín sávokkal díszítették. Ezeket az újításokat a művész hűen ábrázolta modelljén. Wójcik horgolt valósága egyfelől empatikus, hisz azt mutatja be, hogy a lakók törekvése, hogy személyesebbé tegyék életterüket érthető, másrészről kritikus, hisz segít láthatóvá tenni, hogy az egységes szemlélet hiánya, a stíluskavalkád esztétikai szempontból sokszor igen káros.
Julita Wójcik (1971) szobrász, akcióművész. A nemzetközi színtéren leginkább, mint a vidéki otthon esztétikumának hírnöke ismert. Munkáiban, a hétköznapi tevékenységek művészeti szintre emelése következtében, a valóság és a művészet közötti határ elmosódik. Akcióit a sokféleség és a cselekvés hiánya jellemzi, mint például a krumplihámozás egy galériában (Krumplihámozás, 2001), vagy absztrakt fogalmak felolvasása legelő teheneknek (Unista tájkép, 2007), vagy egy meglehetősen női foglalatosság eredményeképp született kötött és horgolt munkái, a kommunista időkben épített panelházakat ábrázoló rajzai és szobrai. A horgolás, söprögetés, kertgondozás, köztéri halastavak, madáretetők építése, vagy sárkányeregetés olyan tevékenységek, melyek közvetlenül nem kapcsolódnak a művészethez, sokkal inkább a mindennapi élethez, olyan tennivalókhoz, amik egy letűnt kor emlékét idézik. Wójcik koncepciója a mindennapok cselekvéseit a művészet rangjára emeli, másrészt megfosztja a művészet fogalmát elitista jellegétől.
A Hullám panel a varsói Zacheta Nemzeti Galéria tulajdona.
Forrás: www.lengyelintezet.hu