Pécs történelmi belvárosának délkeleti szektorában jelentős mennyiségű beruházás, felújítás történt az elmúlt években. Ezek közül harmadikként a Kisfaludy utca 6. sz. alatt álló épületet emelem ki pozitív példaként, mely korábban lakóépület volt, ma többek között a Dunántúli Napló székháza is.
A jelenlegi épület és a telek múltja szépen rekonstruálható a rendelkezésünkre álló térképek és írott források összevetésével.
A Madas József által összeállított Pécs-belváros telkei és házai című adatgyűjtemény segítséget nyújt abban, hogy a pontos birtoklástörténettel megismerkedjünk. A telekről az első adatunk 1712-ből származik, amikor is lakóként Horváth Kranecz Mihály van feltüntetve, tehát ebből tudjuk, hogy a telken ekkor már ház állt. 1722-ből származó adat arról tájékoztat, hogy ezen a telken van a Munkácsy u. 21. is, tehát a mai telek még nem alakult ki, akkoriban a mainál jóval nagyobb volt, a délre fekvő saroktelket is magába foglalva, valószínűsíthetően tágas előkertként hasznosítva. A 18. század folyamán többször gazdát cserél a telek, míg 1833-ban arról szerzünk tudomást, hogy a telek északi része eladásra kerül, tehát ettől az évtől számolhatunk a mai telekalakulattal.
Az 1865-ös színes kataszteri térképen a 126-as helyrajzi számon szinte a mainak megfelelő zártsorú beépítés látható a Kisfaludy utcza végén, a délnyugati saroktelek mellett északra, ekkor még a 3-as szám alatt. 1874-ben az épületben található a Klesch Hermin-féle hatosztályos leányintézet. 1885-ben már a mai cím, Kisfaludy u. 6. sz. szerepel a forrásokban.
Az 1912-es kataszteri térképen az ötven évvel korábbihoz képest gyakorlatilag nem történt változás, a mai beépítéssel találkozunk, valószínűsíthetően az épület magassága változott, az alapterülete adott volt már a 19. század közepén is. A hátsó udvari melléképület és az utcai főépület közötti egy kisméretű udvar húzódik valamennyi ismert térképen.
1971-ig a Munkácsy utcai rendelőintézet egyik központi épületeként funkcionált, majd a részleges funkcióváltásokat követően – illetőleg bizonyos funkciók megszűnése után – az épület homlokzata a 21. század elejére igencsak elhanyagolttá vált. A 2013 júliusában készült utcaképen jól látható, hogy az épület földszinti mezői erősen lepusztult állapotban vannak, a nyílászárók elavultak, a vakolat számos ponton lemállott, tehát a néhány évvel ezelőtti homlokzati felújítás a legjobbkor érkezett. Ez összefüggött a megyei napilap, a Dunántúli Napló szerkesztőségének ideköltözésével, 2018-ra a keleti homlokzat már a mai fényében pompázik. A teljes homlokzat felújítása mellett a portál modern anyagokkal történő kialakítása plusz ízekkel ruházta fel a történeti épületet, ahol a földszinti osztópárkány és az első emeleti ablakok közötti díszek is restaurálásra kerültek.
Ez a felújítás arra is jó példa, hogy jó ízléssel sikeresen integrálható egy-egy modern építészeti elem egy történeti épület homlokzati megjelenésébe.
Internetes források:
folyt.köv.
/A Szerző fényképeivel/