Pécs történelmi belvárosának délnyugati szektorában (a korában tárgyalt délkeleti zónához hasonlóan) jelentős mennyiségű – javarészt a Pécsi Egyházmegyéhez köthető – beruházás, felújítás történt az elmúlt években. Ezek közül elsőként viszont egy magánberuházást szeretnék kiemelni pozitív példaként, a Vörösmarty Mihály utca és a Janus Pannonius utca sarkán meglévő lakóépület homlokzatfelújítását.
A jelenlegi épület és a telek múltja szépen rekonstruálható a rendelkezésünkre álló térképek és írott források összevetésével.
A Madas József által összeállított Pécs-belváros telkei és házai című adatgyűjtemény segítséget nyújt abban, hogy a pontos birtoklástörténettel megismerkedjünk. A telekről az első adatunk 1777-ből származik, amikor a K-i rész még püspöki veteményeskert, a többi vár előtér, tehát egyelőre beépítetlen. 1792-ben Huber Ferenc ácsmester megvette a várostól a frissen kiparcellázott – „unter dem Schlossberg”, tehát a várhegy alatti – területet. Ekkor még itt van a Vörösmarty u. 7. sz. is. Még a 18. század végén egy ízben, majd a 19. században több alkalommal is sor került tulajdonosváltásra. Először Piacsek, majd Gianone-birtok, végül Piacsek János örökli meg 1831-ben. 1806-ban már ház állt rajta. A mai telekalakulattal 1882-től számolhatunk, amikor a telek D-i része eladásra került. 1891-ben a Schlauch Imre által tervezett egyemeletes udvari építkezés lakhatási engedélyt kapott.
Az 1865-ös színes kataszteri térképen, az Iskola utca és a Vörösmarty utca sarkán lévő 456-os helyrajzi számon már felfedezhetjük a mai épület utcai tömbjeit. Az U-alakú épület északon zártsorúan csatlakozik NY-i szomszédjához, míg D-ről jó léptékű zöldterület tartozik a három oldalról zárt udvar előteréhez. A K-i szárny a század utolsó harmadában átalakult, kissé megszélesedett, továbi fontos változás, hogy a D-i szárny kiépülésével szinte keretes beépítés jött létre 1891-re. A változás jól érzékelhető az 1912-es, fekete-fehér kataszteri térképen. Az akkori beépítés gyakorlatilag megfelel a mai állapotoknak, egy 1975-ös műholdfelvétel is arról árulkodik, hogy a 20. század folyamán számottevő változás nem történt az épület tömegét illetően.
A jelenleg tíz lakással bíró lakóépület jókarbantartására sajnos hosszú időn át nem került sor, így az épület igen lepusztult képet mutatott a 2018-as utcakép tanúsága szerint. Annál örömtelibb, hogy a teljes homlokzat felújítására sor került 2019 folyamán.
A nívós eklektikus épület felfrissített homlokzata a már most megjelenő kisebb vakolathibák és a helyenként következetlen ablakcserék ellenére üde színfoltként hat a Sétatér K-i bejárata mellett, az elmúlt években szintén megújult Egyházmegyei Könyvtárépülettel szemközt.
Internetes források:
folyt.köv.
/A Szerző fényképeivel/