Azt gondolom, nem egyedül látom a jelenlegi időket némileg visszafogottnak - és ez a jelző maga is rendkívül visszafogott - építőipari beruházások szempontjából, amit építészként valamennyien érzünk és meg is szenvedünk. Sovány vigasz, de vigasz, hogy míg görög barátaink nemzeti kincseinek jelentős része párizsi és londoni múzeumok raktáraiban sorakozik, a mi műemlékeink nagyrészt egyelőre itthon vannak, ami persze az örömön túl hatalmas feladat is, hiszen rengeteg van köztük majdnem "antik" állapotban. A "rossz idők" egyik viszonylagos előnye, hogy ezekre most talán nagyobb figyelem és idő juthat, persze a fő ok, a pénzhiány itt is nyilvánvalóan alapvető gond. A mi templomunk, a szegedi minorita templom is ezekben az ínséges időkben került a figyelem középpontjába, amit tarthatatlan állapotával azért maga is elősegített.