A projekt egy hosszú távú fejlesztési folyamat része, a Kyrö Szeszfőzde díjnyertes termékeinek népszerűsége ugyanis a gyártókapacitás növelését, és a telephely bővítését vonta maga után. A 2017-től elinduló tervezés ipari és vendéglátó célú épületek sorát irányozza elő, melyek első eleme a most bemutatott hordóraktár.1
A fa, mint megmunkálható természeti anyag esztétikáját a skandináv és finn területeken nem uralja múltba révedő romantika. Hozzáférhetősége, mondjuk ki: "közönségessége" révén nem övezi az a fajta áhítat, mint az erdőben szegényebb népek körében. Sokkal mélyebb, sokrétűbb és tartalmasabb ugyanakkor a kötődés hozzá. A zord éghajlaton a fa maga az élet: hajlékot és melegítő tüzet biztosít évszázadok óta. Jelenléte az épületek szerkezetében, külső vagy belső borításában egyaránt magától értetődő. A hagyományos tartósítási-kezelési technológiák rajta hagyták a nyomukat a házak megjelenésén. A kátrányos telítés, az égetés vagy a hosszú ideig történő szárítás mind más-más felületet eredményeznek a barna, fekete színektől az ezüstszürke, kezeletlen állapotában is rendkívül ellenálló teljesen kiszárított faanyagig.
Első ránézésre semmi meglepetést nem jelent hát a whiskey-üzem új hordótároló épülete. Sötét, szinte fekete, finoman erezett, függőleges irányultságú borítása és egyszerű formája a hagyományos finn mezőgazdasági-ipari épületek archetípusát idézi. Nem véletlenül. Közelebb lépve és megérintve falait tudatosul csak bennünk, hogy amit tapintunk, nem deszkaburkolat! Nyersen hagyott vasbeton felületéhez egy ódon, a tulajdonos családja birtokában lévő pajtaépület adta a zsaluzatot.1 Az öreg szerkezet lenyomata szabálytalanul tökéletes: sérülései, "hibái", erezete az alkalmazott anyagminőségnek és precíz kivitelezésnek köszönhetően hiánytalanul örökítődtek át az új betonfelületre.
A végeredmény egyfelől tömbszerű és ipari. A deszkazsalus látszó beton építése ma már nemzetközi szinten elfogadott technológia, már-már hagyomány. Corbusier Miasszonyunk-kápolnája ma már klasszikus2 – talán a leghíresebb korai épület, amelyen a nagy, egybefüggő felület és a deszkák lenyomata közti feszültség kézzel foghatóvá vált. Magyarországon az elmúlt évekből a Kemenes Vulkánpark épületén figyelhető meg (tervező: Földes és Társai Építésziroda), ahol szintén a taktilitás és tömbszerűség kettőssége volt a koncepció egyik alappillére.3
Másfelől a szemünk számára rendkívül finom "felbontást", a tapintási élmény ígéretét, kezünknek a felület "élő" egyenetlenségét biztosítja. Végeredményben az épület iránti kíváncsiságot, érdeklődést, a megismerés vágyát, illetve a tapasztalás meglepetését jelenti. Tudatunkban megjeleníti az időt magát, hidat képez a hagyományok és a mai ipari építési technológia között. Egyben finom utalás a bent található idős hordókra, amelyek a minőségi ital egyik zálogát jelentik. A fejlesztés tehát azt a hozzáadott értéket képezi le, amely a megbízó, a sokszorosan díjnyertes4 szeszfőzde alapértékeinek is egyike.1
Irodalom
1 https://avan.to/works/kyro-distillery/
2 https://www.archdaily.com/84988/ad-classics-ronchamp-le-corbusier
3 Marosi, Bálint: "Utazás a Föld középpontja felé – Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont, Celldömölk", Metszet, Vol 4, No 6 (2013). https://epitesimegoldasok.hu/admin/data/file/9151_metszet-2013-6archiv2.pdf
4 https://kyrodistillery.com/visitor-center/