A japán Suzuko Yamada Architects tervei alapján készült tokiói ház elkészült, még ha nem is mutatja: a lakótereket acélcsövek, járdák és lépcsők kusza halmaza takarja el a járókelők szeme elől. A gorillák erdei élőhelyeinek informális építészetéből ihletett projekt a spontánnak ható acélszerkezet révén ötvözi a lakóépület belső és külső tereit, amely különböző pontokon köti össze a kertet és a belső helyiségeket. Az épület járófelületekből és egyenes csövekből áll, amelyek könnyen egymáshoz rögzíthetők és szétválaszthatók a kapcsoló elemek segítségével, hogy bejáratként, kapaszkodóként, növénytartóként vagy akasztóként szolgáljanak, a lakosok igényei szerint.

A Daita ház tervezésekor az építészek a gorillák improvizált erdei lakóhelyeiből merítettek, amelyeket sűrű fák között építenek, falak és tetők nélkül, és amelyek összefonódtak a természetes terep változatosságával. A Tokió egy kis lakónegyedében található épülettel a gorillák erdei otthon-koncepcióját rétegelt csövekből és platformokból álló acélváz segítségével gondolták újra, kiterjesztve a kertbe, elmosva a belső és külső közötti határokat. A koncepció folytatódik a ház belsejében is, ahol a faszerkezet képezi a család mindennapi életének a hátterét.

A külső rácsszerkezet nyitott, a különféle elemek közötti illesztések láthatók, miközben az épületet nem választja el fal az acélszerkezettel átszőtt kerttől. Ehelyett a ház homlokzatát olyan üvegfal határolja, amelyek lehetővé teszi a belső tér teljes megnyitását. Növények, gyümölcsfák, gyógynövények és zöldségek nőnek a kertben, és az acél rácsozat teljes magasságában.

A rejtett csomópontoktól mentes, könnyen alakítható acélszerkezet csökkenti a karbantartás, a jövőbeni felújítás, sőt, az esetleges átalakítás költségeit is. Belül a szintén szerelt kapcsolatokkal összeépített faszerkezet keretet kínál a család különféle tárgyainak, az egyes családtagok igényeihez térben és időben alkalmazkodva.

Kétségtelenül új értelmet nyer a rend fogalma az épület kapcsán. Itt a rend nem egy előre, ésszerű megfontolások alapján megtervezett cél. Ellenkezőleg, a rend maga a káosz, az egyes tevékenységek vagy tárgyak helye leírhatatlan, mert azokat a pillanatnyi körülmények, mások éppen folytatott tevékenysége, más tárgyak aktuális helyzete határozza meg. A renddel szemben támasztott elvárás éppen az, hogy akkor és ott funkcionáljanak a dolgok, amikor és ahol a legnagyobb szükség van rájuk, vagy az adott tevékenység ideálisan végezhető. Ha a megrendelőknek valóban ez volt az elvárása, akkor a kis tokiói ház esetében jól tervezett káoszról beszélhetünk, melynek lényege a benne rejlő spontaneitás.

Képek: Yurika Kono

Forrás: designboom