„Az egykor korszerűnek számító, pavilonos rendszerű, domboldalra, teraszos rendbe épített műemléki védettségű épületek sajnos nagyon rossz állapotban vannak; a megrendelői szándék a teljes és egységes felújításra fontos lépés a magyar egészségügy számára” – mondja Kádár Mihály építész, a TSPC tulajdonos-ügyvezetője. „Mára hatalmas a különbség a kórházban dolgozók szaktudása, odaadása és a munkakörnyezetük között, ezt a különbséget szeretnénk az építészet eszközeivel enyhíteni. Célunk egy modern, jól szervezett épületegyüttest megtervezni, amely ötvözi a Szent János kórház építészeti örökségét a modern orvostudomány méltó körülményeivel.”

A 14 hektáros területen teljes egészében, komplex rendszerként újul meg a közműhálózat; a közlekedési, parkolási és betegszállítási rend kialakítása is komoly feladat lesz. A kórház a felújítás alatt is biztosítja a betegellátást. A Szent János kórház évi közel egymillió orvos-beteg találkozás helyszíne, Észak- és Közép-Buda lakossága mellett 125 környező település lakóinak ellátását is biztosítja. 

A Szent János kórház története

1887-ben rendelte el a székesfőváros törvényhatóságának testülete a 300 férőhelyes Szent János kórház építését, amely eredetileg szegényház és a ragályos betegek gyógyítóhelye volt – ennek az első épületnek ma a Hattyú utcánál található emléktáblája. Az 1820-as években a Margit körúton szintén kórház működött, melyet Nepomuki Szent Jánosról neveztek el, itt az 1848-as forradalom alatt már műtő is működött, ekkoriban húsz kórteremben hat orvos dolgozott.

A század végére Buda lakossága nagymértékben nőtt, ezért új kórházra volt szükség, melynek építéséhez a Diósárok dűlőre esett a választás, ahol pavilonrendszer kialakítása mellett döntöttek. Kezdetben öt osztállyal indul meg a munka a diósároki épületekben: sebészet, belbeteg, gyermekbeteg, bőr- és bujakóros betegek osztálya, majd szembeteg osztály létesült, de hamarosan fiókosztályként szülő és nőbeteg, gyermekragály és vegyes osztály is létesült. 1903-ban épült Wodiáner Albert tehetős vállalkozó adományából a lábadozó betegek részére készült pavilon. 1910-ben már Röntgen-laboratórium létesült, 1917-ben központi laboratórium. 1918-ban megalakult az ország első ortopéd sebészeti osztálya. A századfordulótól kezdve a kórház a technikai fejlődés mellett tudományos eredményeket is felmutatott.

Az intézményben a szívsebészetet kivéve a korszerű orvostudomány minden ága képviselteti magát.