1993-ban a kanadai-magyar államközi csereegyezmény keretében – mint a XVIII. kerület főépítésze – javaslatomra Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata egy kanadai közlekedési szakértőt, Dick Gordont, a Torontoi Közlekedési Igazgatóság főmérnökét fogadta három hétre. Erről a tényről „Timon Kálmán 75 éves – Mire elég háromnegyed század?” című, Csanády Pál 2014. január 31-én kelt, itt olvasható írásából értesülhettek. A szakértőt akkor azért hívtuk meg, mert abban az időben az M0-ás nyomvonala a kerület térségében még nem volt véglegesen eldöntve. A kerület vezetése a kerület területén haladó nyomvonalat (az „A” változatot) preferálta, mert azt remélte, hogy az autópálya-gyűrű kerületi szakaszának megépítése oda vonzza majd a logisztikai fejlesztéseket és egyéb ipari-kereskedelmi létesítményeket, s ezek mind a kerület fejlődésének javára szolgálnak. Ezzel szemben a lakosság már előre tiltakozott az autópálya-szakasz megépítése ellen, annak zajossága és bűzössége miatt. Ők a külső nyomvonalat, Gyál térségében a „B” változatot támogatták. A szakértő meghívásával az elgondolás az volt, hogy Kanadában tízszer annyi autópálya van, mint Magyarországon, tehát ott a lakosság ellenállása is tízszer akkora volt, mégis megépültek. Hogyan sikerült ezt elérni? Ebben a tekintetben kértünk és vártunk javaslatokat a szakértőtől.

Dick Gordon közlekedési mérnök szakvéleményében leírta, hogy Torontoban a nyomvonal-változatok koncepcionális kitűzése után összehívták a lakossági fórumot, amelyen részt vettek az érdekelt területek képviselői: ahol tízezer embert érintett volna a nyomvonal, és ahol csak pár százat. Ahol sok ember érdekét sértette volna, azt a területet elkerülték, és az autópályát arra vezették, ahol csak kevesek érdekébe ütközött. Erről a nagyobb létszámú csoportok képviselői a kisebb létszámú csoportokat igyekeztek meggyőzni, vagyis a vita nem a hatóságok és az emberek között, hanem a lakosság körében zajlott. De a környezetvédelmi előírásokat természetesen maximálisan betartották.

Fél év múlva viszonoztam a látogatást Torontóban. Vendéglátóm elvitt egy lakossági fórumra, amely este 6-kor kezdődött és este 9-ig tartott, hogy munka után a területen érdekelt lakosok mind részt vehessenek. Egy irodaházakból álló új városnegyed és a hozzátartozó út terveit vitatták meg. Minden résztvevő demokratikusan 3 perc felszólalási időt kapott, a milliárdos ingatlanfejlesztő cég képviselője ugyanúgy, mint a háromgyerekes családanya, akinek házát kellett lebontani a projekt megvalósíthatósága érdekében. Aki felszólalását nem tudta befejezni, írásban leadhatta a szervezőknek. Az ülést levezető elnök mindig bemondta az időt: - Last minute! (Utolsó perc!), és annak leteltével kiskanalával megcsöngette a poharat. Jöhetett a következő felszólaló. – Az M0-ás délkeleti szakasza a lakosság nagymértékű ellenállása miatt nem a XVIII. kerület, hanem Gyál térségében épült ki, már azután, hogy 1998-ban nyugdíjba mentem.

21 év után, 2014. június 11-14. között Budapestre érkezett Dick Gordon, már mint nyugdíjas, feleségével együtt, meghívásunkra. Első kívánsága volt, hogy az M0-ás elkészült szakaszán végigmenjünk. Beszereztünk egy új térképet, hogy a nyomvonalat követni tudja, mert régi térképén csak az általa bejelölt nyomvonal-változatok szerepeltek. (Felesége macedon származású, neve Moszkandi, röviden csak Mo. Amint hajtottam a körgyűrűn, mutatta, hogy mindenütt az ő neve olvasható: MO.) Budaörstől végighaladtunk az M0-ás körgyűrű mostanáig elkészült, összesen 79 km-es déli, keleti és északi szektorán, egészen a Megyeri hídig, amelyet Dick nagy tetszéssel fogadott. Elismeréssel nyilatkozott a hangvédő falak mindenütt magas színvonalú megépültéről, végül érdeklődött a gyűrű befejező szakaszának megépítéséről. A 108 km-es teljes hosszból Budakalásztól a budai hegyek területén átvezető alagutakkal nem egészen 30 km van hátra. Dick nem mondta, de úgy gondolom, ha még életében elkészül az M0-ás autópálya-gyűrű, lehet, hogy újra eljön Torontoból, megnézni a magyar főváros, Budapest körül haladó szépséges útvonalat.

Fotók: Wikimedia commons