2015 őszén feleségemmel Bari városába repültünk, és én eléggé el nem ítélhető módon beleolvastam a mellettem ülő utastárs programfüzetébe. Az akkori relatív olcsóság mellett erre is jók voltak a fapados járatok: bepillantást engedtek mások jegyzetfüzetébe, ahonnét sikerült kibetűznöm az alábbi nevet: Matera.

Már elsőre megtetszett a hangzása és rögtön fel is vettem a megnézendő településeink listájára. Nem bántuk meg, Matera ugyanis maga a csoda!

Még az olaszok által is kevéssé ismert Basilicata tartományban, annak is a déli részén helyezkedik el Matera, tehát az olasz csizma sarka felett valamennyivel. Egyedülálló építészeti öröksége miatt 1993 óta Unesco világörökségi helyszín, 2019-ben pedig Európa Kulturális Fővárosa volt.

Matera, illetve annak Sassi névre hallgató városrésze az 1950-es évek elején azzal vált hírhedtté a nagyvilágban, hogy a II. világháború után néhány évvel még mindig emberek ezrei laktak hihetetlen elmaradott, kis túlzással őskori körülmények között a mészkőhegységbe vájt barlanglakások százaiban. Az akkoriban regnáló többedik, kereszténydemokrata színezetű De Gasperi-kormányzat a helyzet tarthatalanságát felismerve ezt a nyomornegyedet és az itt lévő lakásokat felszámolta, az embereket emberibb lakhatási körülmények közé telepítette.

Ezt követően évtizedekig szinte teljesen üresen állt Sassi de Matera, kezdett is leromlani az állapota, úgyhogy nagyszabású rekonstrukciós programok keretében sikerült megmenteni ezt a világraszóló kultúrkincset. Mel Gibson is itt forgatta a Passió egyes jeleneteit a 2000-es évek elején. És valóban, ha az ember lesétál a hegyoldalba, és belevész a csodálatos kőépületek rengetegébe, igazán Jézus Krisztus korában érezheti magát. A háttérben meghúzódó néhány diszkrét daru, vagy egynémely éttermet és szállást kínáló reklám azért visszaránt a jelenbe, de az élmény életre szóló lesz.

Itália legnagyobb szabadtéri múzeumában az épületek között barangolva, a templomokat megcsodálva aztán eljutunk a hegy másik oldalára, ahol a felújított és berendezett barlanglakások ma már csupán múzeumként működnek, bár érkeztek olyan hírek is, hogy néhányan visszatértek ide lakni. Hiába, a nosztalgiafaktor nem kikapcsolható!

Mindenesetre ez a rendkívüli egyediséggel bíró városrész lassan harminc esztendeje világörökségi helyszín, amit többek között az egyedi tájhasználat, és az építészeti együttes egyedülálló mivolta indokolt. A barlanglakások már az őskortól kezdve az emberiség történetének több periódusában voltak lakottak, sokezer éves időszakot fogva át.

Aki egy kis közel-keleti hangulatot keres Európában, annak feltétlenül meg kell látogatnia Materát és a Sassi városrészt!

/folyt.köv./

A Szerző fényképfelvételeivel