Történelmi előzmények
Az Ibériai-félszigeten a csaknem 800 éves muzulmán fennhatóság miatt olyan egyedi építészeti stílusok alakultak ki, amelyek csupán a mai Spanyolország és Portugália területén lelhetőek fel. Az arab-berber uralom időtartama régiónként változik, ami bizonyos, hogy 711-ben kezdődött és néhány év alatt lezajlott az akkoriban vizigótok által uralt Ibériai-félsziget szinte teljes meghódítása és megalakult a Córdobai Emirátus, mely később Córdobai Kalifátus néven élt tovább.
A muzulmán hódítással egyidejűleg megkezdődött a keresztény visszafoglalás is, a Reconquista, mely változó intenzitással, évszázadokon keresztül húzódott, mivel a kialakuló keresztény királyságok nem csak az egységes muzulmán hadsereggel, hanem egymással is viszálykodtak. Így egyes területek már a 10. században ismételten keresztény fennhatóság alá kerültek, míg mások, mint például Granada és környéke egészen 1492 januárjáig arab kézen maradtak.
Témánk szempontjából I. Alfonz aragóniai király uralkodásának időszaka lényeges, mivel a mai Spanyolország északkeleti részei a 12. század első felében, egy csaknem 400 éves arab időszak után tértek vissza a keresztények kebelére. A visszahódítást követően szembe kellett nézni a területek reintegrálásán túl a keresztények visszatelepítésével, és a területen megmaradó muzulmán hitű lakossággal való együttéléssel is.
A mudéjar stílus kialakulása
A keresztények által visszafoglalt területeken megmaradt muzulmán népcsoportok – akik lehettek többek között arabok, berberek stb. – kapták a mudéjar elnevezést, ami az arab mudayyan szóból jön: „azok, akiknek megengedték, hogy maradjanak”. 1492-ig valóban megengedték nekik a további itt-tartózkodást, ezt követően a nem keresztény népcsoportoknak el kellett hagyniuk az Ibériai-félszigetet. De eddig az időpontig keresztények, arabok és zsidók békében tudtak együtt élni ezekben a tartományokban, és ebből a kulturális "szimbiózisból" alakult ki az ún. mudéjar stílus, mely nem sorolható kizárólagosan sem a keresztény, sem a muzulmán építészeti stílusok közé, valójában mindkettőnek része.
A mudéjar stílus az egykor arabok által uralt, majd a keresztények által visszafoglalt területeken alakult ki, ahol már megvolt az Almohád-dinasztia építészetéhez visszavezethető építészeti hagyomány. Kiindulópontként a sevillai Giralda toronyépülete említhető. A mudéjar építészet mudéjarok és keresztények közös alkotása, melyben meghatározóak a minaretekhez hasonlítható téglából épített harangtornyok, a homlokzatokon a téglák díszes és játékos elhelyezése, a mázas kerámia használata, a belső térben a festett famennyezet, az artesonado használata.
Teruel, mint a mudéjar fővárosa
Aragónia tartományban a történeti leírások szerint kb. 200 ezer mudéjar élt a középkor késői századaiban, ami hatalmas szám, ez a spanyol tartomány a leggazdagabb a mudéjar emlékekben. 1986-ban az UNESCO Aragónia valamennyi mudéjar emlékét felvette a világörökségi listájára.
A mindössze 35 ezres kisváros, Teruel a mudéjar építészet fővárosa Aragónia tartomány szívében, valahol félúton Zaragoza felé, ha északnak indulunk, vagy Madrid felé, ha nyugat felé vesszük az irányt a Földközi-tengertől.
A 900 méteres magasságban fekvő Teruelt jócskán 1000 méter fölé nyúló hegyek veszik körül, egyfajta katlanba érkezik a tengerparti 25 fokot még novemberben is élvező gyanútlan látogató, aztán itt megdöbbenéssel tapasztalja a délutáni 12 fokot, reggeli órákban pedig a 4(!) fokot. De ragyogó napsütésben igazán örömteli a zsebkendőnyi területen elterülő (elterueló:-)) belvárosban felfedezni a zöld és fehér színű mázas kerámiával dúsan díszített téglatornyokat.
A vasútállomástól nem messze lifttel juthatunk fel kényelmesen a felsővárosba, a lépcsőzni szeretők pedig a neomudéjar lépcsősoron közelíthetik meg a látnivalókat. Rögtön a 14. századi El Salvador- torony fogad bennünket az óvárosba történő belépésünkkor. A torony mindkét oldalról meghatározó szerepet tölt be az utcaképben, ráadásul belülről is megtekinthető. 120 lépcső visz fel a 6. szintre, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az egész városra, a valamennyi égtáj felé nyíló ablakok mellvédjén pedig információs táblák tájékoztatnak, mit is látunk, ill. mely tornyok tűntek el sajnálatos módon a város sziluettjéből. Az eltűnt tornyok ellenére Teruel még mindig a tornyok városa Spanyolországban és csakhamar kiderül, hogy karnyújtásnyira áll az El Salvador ikertornya, a San Martín.
A két legifjabb torony a 14. század elején épült és a legendák szerint két építőmester versengett az építésük közben, a vesztes pedig a mélybe vetette magát… A tragikus háttér ellenére pozitívan tekintünk az épületek gazdag díszítésére, egészen fantasztikus, milyen végtelen sűrűségű és formavilágú díszek alakíthatók ki téglából és kerámiából.
A kis teresedéssel rendelkező, emiatt kiválóan fotózható San Martín-toronytól egy utcányira máris a városka szívében találjuk magunkat, a Santa María de Mediavilla katedrálisnál, melynek tornya a legősibb, valamikor az 1250-es évek végén készült el. A minaretszerű építmény ez esetben kis kupolás-íves lezárást kapott, itt laknak a harangok. A katedrális belső tere rejti a világon egyedülállónak mondott, festett és faragott emberi és állati alakokkal is sűrűn díszített artesonado famennyezetet, melyet a szakirodalom a „mudéjar Sixtus-kápolnájának” nevez. Elsőre elcsodálkozunk a számos ember- és állatábrázoláson, de itt válik világossá, hogy a mudéjar nem kizárólagosan a mudéjarok, tehát arab kézművesek, asztalosok munkája volt, hiszen vallásuk szerint tilos az emberábrázolás. Sokkal valószínűbb tehát, hogy ezeken a mintákon keresztény iparosok dolgoztak, de még így is szürreális, hogy igen profán jelenetek is bekerültek a szakrális térbe (pl. egy mosolygó párocska egy ágyban – ez egy középkori ágyjelenet).
Teruel másik népszerű látványosságát a San Pedro-toronyhoz épített mauzóleum jelenti, mely a „Terueli szerelmesek” legendás múmiáit rejti. Történeti tény, hogy évszázadokkal ezelőtt találtak itt két múmiát, akiknek összeért a kezük. Beindult az emberek fantáziája és rögtön egy helyi Rómeó és Júlia-sztorit kerítettek, ami bizony a mai napig idecsalogatja az óvatlan turistákat.
Teruel hazánkban ma még szinte ismeretlen a szélesebb nagyközönség előtt, ezzel a kis írással ezen szeretnék változtatni és mindenkit arra biztatni, hogy keresse fel ezt a különleges adottságokkal rendelkező települést!
/folyt.köv./
A Szerző fényképeivel