A Kr.e. 6. században alapított Ostia szédületes „karrierre” tett szert a császárkorra. Korábban katonai tábor, melyet a Kr.e. 1. században fallal vettek körül. Az első században a császárok figyelme mindinkább a település felé fordult, így számos építkezés zajlott ekkoriban: felépült a fórum, a színház, több fürdőépület és a gabonatárolók, azaz horreumok.
Ostium jelentése „bejárat”, avagy „száj, torkolat”, ami jól kifejezi a Rómától 35 km-re fekvő település funkcióját: a korabeli kikötőváros vált az egyre bővülő birodalom központjának „aranykapujává”. Afrikából ide érkezett meg ugyanis minden tavasszal a gabona, melynek jelentős részét helyben eltárolták, másik részét pedig a Tiberisen keresztül közvetlen juttatták el a fővárosba.
A falak között, ahol 2000 éve pezsgő élet zajlott, ma romváros található. Ostiát aránylag kevesen ismerik, hiszen – teljes joggal – Róma elvonja a figyelmet az olasz főváros közvetlen környezetében fellelhető rendkívüli jelentőségű emlékektől. Pedig a remekül konzervált városban igazi időutazást tehet minden érdeklődő, ahol már a 19. század elején megkezdődtek az első feltárások, és teljesen még a mai napig sem fejeződtek be, de a 2017-ben záruló rekonstrukciós munkák számos egykori középületet tettek térben és időben is jól megfoghatóvá a laikus látogatók és a műemlékvédelem iránt elkötelezettek számára is.
A 21. századi látogató kissé prózai módon, nem a tengeren, hanem a szárazföldön keresztül közelítheti meg az egykori kikötővárost. Mi a Porta Romanán keresztül jutottunk be az egykoron fallal övezett város területére, miután a falakon kívülre helyezett temető egyes építményeit megszemléltük. Érdekes látni, hogy a régi rómaiak már ekkor a falakon kívül (fuori le mura) temetkeztek, nem a templomok körüli településközpontba, mint ahogyan az a középkorban elterjedt a keresztény világban. (Az újkortól kezdve persze már mi is a településeink szélére telepítjük temetőinket, más kérdés, hogy a növekedéssel mára már sok helyen újra körbenőtték a modern városrészek a temetőket.)
Ostiában a feltárt római úton lépkedünk a központ irányába. Ez a Decumanus Massimo vezet a fórumra, de előtte még számos látványosságban van részünk: gabonatárolók (horreumok) és fürdők (termák) maradványai mellett visz az utunk. A Cisiarii-fürdő és a Neptunusz-fürdő frigidariumainak, azaz hidegvizes helyiségeinek fekete-fehér padlómozaikjai két évezred elteltével is elragadja a szemlélődőt. Az utóbbi Neptunusz nejét, Amphitritét ábrázolja, aki csikóhalon lovagolva, tritonokkal körülvéve látható.
Nagyszerű élmény az Agrippa alatt megépült, majd Septimius Severus és Caracalla alatt a 3. század elején 4000 fősre bővített színház rekonstruált építményének látványa is. A színház a néhány éve befejezett rekonstrukciós munkálatok után ma is működőképes, de érdekes elképzelni, milyen hangulatosak lehettek a korabeli vízi-játékok, amikor a színpadot tengervízzel árasztották el. Ez ma aligha sikerülne, mivel a tenger a törmelékek, lerakódások miatt 3 km-rel távolabb húzódott a 21. századra.
A színház mögött alakította ki Claudius császár a Piazzale delle Corporazionit, azt a téglalap alakú teret, ahol a város gazdasági élete folyt.
A gazdasági és kulturális csomóponttól nem messze, a főútvonalak kereszteződésében eljutunk az adminisztráció központjára, a fórumra, mellyel szemben állt a kapitólium és az igazságügyi palota. Érdekesség, hogy a város másik oldalán a Porta Marina, tehát a tengeri kapu mellett egy másik fórum is megtalálható volt, mellette egy további fürdővel. Mindezek jól hangsúlyozták e városrész kiemelt szerepét.
Visszatérve a városközpontba meglepetten tapasztaljuk, hogy a sok rekonstrukció ellenére számos emeletes középület is fennmaradt. Többnyire kétszintes gabonatárolókkal találkozunk, de a korabeli borozó-taverna födéme és mennyezete is eredetinek tűnik. Skanzenszerűen itt akár be is lehetne rendezni egy hangulatos római kocsmát.
A császárkor üzenete mindenütt átsugárzik a falakon, és a megmaradt épületeken, ahol hosszú órákat el lehet tölteni az egyes utcákon barangolva, be-bekukkantva a belső terekbe.
/folyt.köv./
A Szerző fényképeivel