Bevezetés
Észtország története kalandos fordulatokkal teli kész regény és mindez igaz a másfél milliós lélekszámot megközelítő, legészakabbi balti ország fővárosára is.
Az évezredes múltra visszatekintő Tallinnon keresztülgázolt számos népcsoport, akik alapítottak, uralkodtak és persze háborúztak is éppen eleget, emiatt csodálatra méltó, ahogyan a város megőrizte középkori arculatát.
A bő négyszázezres lakosú Tallinn ma gyönyörűen felújított belvárosával várja a látogatókat, mely a valóságosan létező finnugor rokonság miatt a skandináv népek közé joggal vágyódó észt nemzet központjaként mindenkinek tud valami maradandót nyújtani.
Történelmi háttér
A hagyomány szerint az észtek jó ezer évvel ezelőtt a Dóm-hegyen alapítottak egy erősséget és a mai Városháza tértől nyugatra eső Szentlélek-templom helyén lehetett a kápolnájuk. Az alsó és a felsőváros lényegében már ekkor elkülönült egymástól.
A 13. század elején Dánia királya, II. Valdemár járt erre és serege élén bevette az erősséget, és megalapította a mai nevén ismert Tallinnt, melynek eredeti jelentése „Taani linn”, azaz dán város. 1265-ben Margit dán királynő engedélyt adott a várfal megépítésére, valamint a Hanza-városok egyik legfontosabb kikötőjeként a város évszázadokon keresztül a Lübecki-jog joghatósága alatt élt. Fentiek persze nem képezték akadályát annak, hogy a várost a térképeken még a 19. század végén is német nevén, Reval-ként tüntessék fel. Történt ugyanis, hogy 1346-ban a dán király a várost eladta a Német Lovagrend helyi „leányvállalataként” működő Livónai Lovagrendnek.
Így történhetett, hogy a középkor további századaiban a német lakosság arányszáma meghatározó lett a városban és a céhek küldötteiként a döntéshozó testületekben is. A felsővárosban továbbra is az uralkodó osztály élt, az alsóvárosban, a főtér környezetében pedig a gazdag kereskedők és kézművesek házai kaptak helyet.
A német korszakot 1561-ben a livónai háború győzteseként a svédek uralma váltotta fel, majd másfél század elteltével újabb impériumváltás következett, amikor is az északi háborút megnyerték az oroszok. Ettől kezdve a teljes Baltikum orosz érdekszférába került és ez túlzottan a mai napig sem változott az itt élő oroszok jelentős száma miatt.
A huszadik század totalitárius diktatúrái többször átvonultak mindhárom balti államon, de inkább több, mint kevesebb vérveszteséggel mindent túléltek. Talán még az észtek a legjobban. Az első világháborút két évtizedes függetlenség követte, majd az első rövidebb szovjet megszállást a három éves nemzeti szocialista rémuralom követte a második világháború alatt, majd 1944 és 1990 között következett a majdnem minden ellenállást megtörő második szovjet korszak. A balti országok még a Szovjetunió felbomlása előtt bejelentették függetlenségüket, ma pedig a NATO és az Európai Unió leginkább fejlődőképes országai közé tartoznak.
2021-ben Észtország élen jár a digitalizációban és a fél világ az oktatási rendszerüket csodálja. Az alábbiakban mi a főváros nem kevésbé csodálatra méltó építészetét vesszük szemügyre.
Belvárosi séta
Tallinn óvárosa 1997-ben nyerte el az Unesco Világörökségi címét, a középkori utcaszerkezet, a városrész középkori jellegének és épületeinek megőrzése miatt.
Útikönyvem térképeit böngészve már előzetesen gondolatban végigjártam a belvárosban tervezett sétánkat. Kinek ne ragadná meg fantáziáját az olyan elnevezések sora, mint a Hosszú láb utca, a Dóm-hegy, vagy a Városház térről nyíló Kalács köz?! És akkor a becenevekkel ellátott bástyákról még nem is beszéltünk! Rögtön itt van a Villon verset idéző Kövér Margaréta torony, vagy a Hosszú Hermann bástya, de mind között talán a leghangulatosabb a Kiek in de Kök ágyútorony, mely régi német nyelven körülbelül annyit tesz, hogy „pillants-be-a-konyhába”! Ez arra utal, hogy a toronyból jó belátás nyílt egyes épületek konyháiba. Ez a „konyhába kukkolás”a mai napig ellenőrizhető.
Ha hajón érkezünk Helsinki felől, az égbeszökő karcsú templomtornyok meghatározta városi sziluett fogad bennünket. De aki gépen száll fölébe, vagy egyszerűen csak veszi a fáradtságot és a Niguliste (Szent Miklós-templom) vagy az Oleviste (Szent Olaf-templom) templomok tornyából tekint le, az igazán magáénak érezheti a várost.
A legegyszerűbb persze gyalogosan megközelíteni a belvárost, az épen fennmaradt és szépen restaurált városfal és a harmincöt torony látványa önmagában egy csoda. Kelet felől belépve a Virui-kapun rögtön a Viru utcán találjuk magunkat és utunkat nyílegyenesen kijelöli az óváros középpontjában álló Városháza tornyának látványa.
De ne rohanjunk annyira előre! Rögtön a dupla kaputorony melletti utcasarkon egy kulturáltan városképbe illeszkedő McDonald's fogad bennünket. Álmélkodva tekintünk végig az utcák fölénk magasodó zártsorúan kialakított házain, ahol a házfalakra rögzített átlátszó plexilapokon alaprajzokkal és rövid szövegekkel mutatják be a házak rövid építéstörténetét. Ezekből tudjuk meg, hogy a főtéri patika tulajdonosai több száz éven át magyarok voltak, 1583-tól egy bizonyos Burckhardt János működtette a gyógyszertárat, akinek leszármazottai egészen 1913-ig a kezükben tartották az ingatlant.
A néhány órás séta során szilárd meggyőződésünkké válik, hogy egy középkori mesevárosba tévedtünk, ahol minden szögletben újabbnál újabb meglepetések várnak. A Hosszú láb utcán feljutunk a Dóm-hegyre, ahol az Alexandrej Nevszkij ortodox katedrális forr egységbe az evangélikus Dóm-templommal, és itt található a Tallinni Magyar Intézet is.
A Feketefejesek egykori céhének háza, a Három nővér névre hallgató épülethármas oromfalai, a Tengeri kapu mellett álló Kövér Margaréta-toronyban berendezett tengerészeti kiállítás mind-mind a középkor üzenetét hordozzák. A műemléki felújítások, falkutatások és feltárások szintén ráerősítenek erre, hiszen a legtöbb helyen nem rejtették el a város középkori múltját, a homlokzatokon megmutatott töredékek, nyílászárók gondoskodnak a negyedik dimenzióról.
A Főtér melletti boltban aztán tényleg a középkorba csöppenünk vissza, ahol múltidéző ruhában fogadnak bennünket az eladók, középkori edényeket és fűszereket mutogatva és csípős borspálinkát kínálva. A bolthoz étterem is tartozik, ahol középkori menüt szolgálnak fel.
A Főtér aztán újabb ámultba ejt, hiszen itt áll szinte eredeti formájában Észak-Európa legidősebb városházája. Szerencsénk van, mert az épület csak a nyári hónapokban látogatható az év többi szakaszában ide szervezett reprezentációs célú programok ilyenkor szünetelnek. A Városházában a gyönyörű faragott bútorokkal berendezett és gazdagon díszetett tanácsterem mellett az épületmodelleket és az épület zugaiban fellelhető korabeli épületmaradványokat fedezzük fel. Az épület homlokzatán pedig ott áll a bilincs,amelyhez a régi korokban kikötözték a renitenseket.
A Szent Olaf-templom tornyából az is jól látszik, milyen távolra húzódott mára a tenger a belváros szélétől. Hat évszázaddal ezelőtt még a Kövér Margaréta lábát mosta a víz, míg ma a tenger jó kilométeres sétával érhető el.
Tallinn külső területei
A belvároson kívül Tallinn többnapos programot kínál a külső területein is. A Dalosnegyedben felállított színpadon 1869 óta dalversenyeket rendeznek és itt állnak a Szent Birgitta, azaz Pirita-kolostor maradványai is.
Nem messze innen, Nagy Péter második feleségének, Jekatyerinának szép kis barokk kastélyt építtetett. Ez a kis Kadriorg-kastély harsány színekkel, de frissen felújítva várja a látogatókat és a barokk kertje is figyelemreméltó.
Fentieken kívül pedig közvetlenül a tengerpart mellé telepített Észt Szabadtéri Múzeum, a Rocca al Mare kínál többórás elfoglaltságot a skanzenek kedvelőinek. Itt az élet minden szegmenséből válogattak épületeket: megtekinthető lakóház, parasztház, különböző tárolók, szélmalmok, iskola, kocsma százötven év vidéki építészetének keresztmetszetét adva, Észtország valamennyi tájegységéről felvonultatva példákat. A legidősebb épület, mely a gyűjteményben jelenleg megtalálgató, egy 1699-ban épített kápolna. Az épületegyüttesek újbóli felépítésénél egy 19. századi tipikus észt falu belső szerkezetét vették mintául, s arra törekedtek, hogy a portákon belül is megmaradjon a hiteles elrendezés. Napjainkban hetven-nyolcvan épület látogatható, melyek többnyire nádfedeles faépületek, de Dél-Észtországból származó néhány zsindelyfedésű, részben kőből épített ház is bemutatásra került.
Az épületekben nyitvatartási időben kézműves tevékenységet folytatnak az ott-dolgozó idegenvezetők, kézművesek, valamint számos épületszerkezettani tudnivalót is megosztanak a látogatókkal. A skanzen tengerpart melletti elhelyezkedése csodálatos környezetet biztosít az épületeknek, a gyaloglás mellett a helyszínen bérelhető kerékpárral is bejárható a terület.
Tallinn szépségével egy életre rabul ejti a gyanútlan látogatót. Érdemes esti fényeiben is felkeresni a belvárost, a keleti városfal melletti utcácskák különösen misztikusak ilyenkor. Csupán egyetlen hibája van a városnak; túl messze van. De erre is van megoldás: legközelebb nem busszal, hanem repülővel kell menni!
/folyt.köv./
A Szerző fényképfelvételeivel