Azon lehet vitatkozni, hogy Lengyelországot mennyire tekinthetjük Európa északi felének, hiszen leginkább a kelet-közép-európai régió kapcsán találkozunk vele, de Varsó építészetileg ezer szállal kötődik az északi egykori Hanza-városokhoz.   

Varsó történeti belvárosa rendkívül sajátos helyzetben van, mivel annak ellenére került fel az UNESCO Világörökségi listájára, hogy a második világháború bombázásai során szinte teljesen megsemmisült, majd szépen mindent visszaépítettek.

A különböző műemlékes alapvetések egyike, hogy a rekonstrukciók során a teljes visszaépítések többnyire kerülendők, de a legkülönfélébb történeti helyzetek megmutatták, hogy vannak kivételek.

Az egyik ilyen kivétel a háborús csapás vagy terrorcselekmény. Varsó elpusztításában a legtevékenyebben a németek vettek részt már 1939-ben, aztán a varsói felkelést követően 1944-ben. Így a szovjeteknek már csak kis munka jutott osztályrészül, hogy betetőzzék a feladatot...

1945-ben a lengyel társadalom azzal szembesült, hogy középkori eredetű fővárosuk legértékesebb területei 85%-ban elpusztultak, a főtérrel, a környező utcákkal és terekkel és a királyi palotával egyetemben.

Ebből a traumából csak az ránthatta ki őket, hogy a békekötés első perceitől fogva elhatározták a visszaépítést, amit az elkövetkező 40 évben konzekvensen meg is valósítottak.

Ennek köszönhetően, ha Varsóba látogatunk, bizony van okunk csodálkozni. Nem német mintára felépített, modern városközponttal, hanem a különböző források, fotók, filmfelvételek segítségével a korabelihez hű módon építették vissza a teljes belvárost, ahol igazi élmény tartózkodni és megcsodálni a főtéren a középkort és a reneszánszt tökéletesen autentikus módon visszaidézett homlokzatokat.

/folyt.köv./
A Szerző fényképfelvételeivel