Pécs történelmi belvárosának délnyugati szektorában (a korában tárgyalt délkeleti zónához hasonlóan) jelentős mennyiségű – javarészt a Pécsi Egyházmegyéhez köthető – beruházás, felújítás történt az elmúlt években. Ezek közül másodikként a volt Megyei Könyvtár épületét szeretném bemutatni, mely az Apáca utca és a Vörösmarty Mihály (korábban Székesfehérvár) utca sarkán helyezkedik el. Az 1790 körül épült, copf stílusú műemléképület az elmúlt években teljes külső és belső felújításon esett át.
A jelenlegi épület és a telek múltja szépen rekonstruálható a rendelkezésünkre álló térképek és írott források összevetésével.
A Madas József által összeállított Pécs-belváros telkei és házai című adatgyűjtemény segítséget nyújt abban, hogy a pontos birtoklástörténettel megismerkedjünk. A telekről az első adatunk 1777-ből származik, amikor a mainál nagyobb telek keleti része még püspöki veteményeskert, a többi vár előtér, tehát egyelőre beépítetlen. Térképes forrásunk ebből az időszakból a másolat másolataként fennmaradt Duplatre-féle térkép, amely igazolja az írott forrás tartalmát. 1792-ben Kissfaludy József 200 forintért megvette a várostól a frissen kiparcellázott területet azzal a megkötéssel, hogy 3 éven belül sorházat szükséges építenie. Ennek a kötelezettségnek meg is felelt, a mai utcai épülettömeg még a 18. században megépült, 1804-ben az írott források már házat említenek a telken.
A mai telekalakulat az 1864-es telekosztással jött létre, amikor az északi, kisebb rész levált. Az 1865-ös színes kataszteri térképen és az 1873-es Lukrits Ignác-féle térképeken 454. hrsz. alatt jól látható a saroképület tömbje, melynek nyugati mellékszárnya alakult át jelentősebb mértékben a 20. század folyamán, de a déli és keleti főtömeg az építéskorabeli állapotokat tükrözi napjainkban is.
Az 1912-es, fekete-fehér kataszteri térképen hozzávetőlegesen a 19. századi beépítéssel találkozunk, amely még a múlt század hetvenes éveiben is fennállt az 1975-ös műholdfelvétel tanúsága szerint. A nyugati telekhatáron meglévő udvari szárny ekkor még változatlan az udvaron széles lombú fa állt.
Érdekesség, hogy a 20. század elején az épület Pilch Andor építész irodájaként működött, ahol a fiatal Gosztonyi Gyula és Visy Zoltán voltak a pécsi szecesszió letéteményeseként aposztrofálható tervező munkatársai.
Az épületen több ízben végeztek felújításokat: az épület a Zsolnay-ház nevet is viselte egy időben, az 1930-as években Sikorsi-Zsolnay Miklósné tulajdonában állt, amikor is az udvari szárnyat átalakították. Majd az 1959-es nagy műemléki revíziót követően az utcai és az udvari szárny is megújult az 1960-as évek elején.
A 20. század végén a Megyei Könyvtár kapott helyett az épületben és ekkor került kialakításra a ma is látható modern épületszárny az egykori udvari épület helyén. Ekkor némileg átalakult a védett főtömeg alaprajzi szerkezete, de műemléki értékeit csak kis mértékben érintette az 1997 és 2010 között itt működő Megyei Könyvtár.
Majd 2010-ben az épületben megszűnt a könyvtárfunkció, hiszen az Európa Kulturális Fővárosa program keretében megépült Regionális Tudásközpont épületében került összevonásra az Egyetemi és a Megyei Könyvtár állománya. A 2019-es felújítást követően pedig a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Kara kapott helyett az épületben.
A copf stílus ritkasága miatt ez a kiemelt helyen lévő saroképület különös figyelemre tart számot, a teljes felújítás pedig szépen szolgálta a műemlékvédelmi érdekeket.
Internetes források:
folyt.köv.
/A Szerző fényképeivel/