A mai Isztambulban számos nyom emlékeztet a keresztény előképekre, hiszen az óváros legnagyobb múltra visszatekintő mecsetei még az ókorban épültek fel és keresztény templomokként működtek 1000 éven át. Ebben a rövid cikkben a mindenki által ismert Hagia Sophiát (Szent Bölcsesség-temploma), a kevéssé ismert, 6. században elkészült Kis Hagia Sophiát és a földalatti ciszternát, valamint az Aranyszarv-öböl északi oldalán, a Beyoglu negyedben található Galata-tornyot említem meg példaként.

Az Hagia Sophia az egyik legemblematikusabb helyszín, ahol számos keresztény nyomra bukkanhatunk. Illetve csak bukkanhatnánk, mivel a néhány éve ismételten mecsetté alakított épület karzatra vezető lépcsői ott-jártunkkor, 2022 júniusában le voltak zárva, így nem látogathatók a csodálatos mozaikok, melyek a középkori érthetetlen képrombolást követően kerültek fel a falakra.

A lezárás miatt korábbi emlékeimből idézem fel a mozaikok közül a leghíresebbnek számító Déeszisz-ábrázolást, mely az általam ismert egyik legszebb Krisztus-mozaik a világon. A kompozícióban Krisztus áll középen, mellette ott van Szűz Mária és Keresztelő Szent János ábrázolása is. Ezek mellett gyönyörű a Máriát a gyermek Krisztussal ábrázoló mozaik is.

Az előzmények miatt kissé csalódottan hagyjuk el a régi-új mecsetet, amelyhez ha elég közel állunk, tudunk olyan fotót készíteni, amelyen az 1453-as iszlám hódítás előtti épülettömeget örökíthetjük meg, még a II. Mohamed által építtetett négy minaret nélkül.

A "Nagy" Hagia Sophia megtekintése után érdemes egy látogatást tenni a Kis Hagia Sophia épületében is, mely szintén az 530-as években épített keresztény templom volt, Szent Szergiosz és Bacchus nevére felszentelve.

Következő úticélunk a Justinianus császár idején létesített földalatti ciszterna, mely ma a Yerabatan szeráj névre hallgat.  Sajnos itt sincs szerencsénk, mert ez a szintén a keresztényekhez kötődő emlék is felújítás alatt állt látogatásunkkor. Így meg kell elégednünk egy 2010-ből származó kissé homályos felvétellel, melyről azért átsugárzik a tér szürreális hangulata.

Az Aranyszarv-öböl északi oldalán található Beyoglu volt a különböző kereskedő nemzetek kedvelt lakónegyede, mely a muzulmán térhódítást követően is megmaradt a keresztények által lakott zónának. Itt a Galata-torony a legfontosabb épület, mely eredetileg egy 6. századi világítótorony volt, viharos történelme, többszöri újjáépítése után 1965 után újra látogatható. A komputazás és a toronyból elénk táruló fenséges kilátás minden bosszúságunkat feledteti, ahogy elmerülünk Isztambul két kontinensre kiterjedő szépségeinek sziluettjében.

Ajánlott irodalom:
Charles Fitzroy: A szultán Isztambulja napi öt kurusból. Scholar Kiadó, Budapest, 2014.

/folyt. köv./

A Szerző fényképfelvételeivel