A középkor évszázadaiban a romanikából kinőve az építészeti kísérletezés eredményeképpen megszületett a ma gótikusnak, vagy csúcsívesnek nevezett stílus, ahol látszólag eltűntek a korábban tömör falak, beáradt a nagyméretű üvegablakokon a fény, az épületek magasságának pedig csak a képzelet szabhatott határt. Meg persze a technológia, de 7-800 évvel ezelőtt ezek a templomok voltak az emberiség első felhőkarcolói, egyfajta adóvevők Isten és ember között.
A gótikus katedrálisok mindig elemi erővel hatnak rám. Megunhatatlan az ilyen típusú épületek látogatása, mert mindegyik tartalmaz valami egyedi elemet.
Így volt ez a yorki dóm esetében is.
Anglia északkeleti csücskében fekvő York városának területén több ezer éves kontinuitás figyelhető meg, ha az egymás követő népek korszakait nézzük. A Krisztus utáni évezred római, angolszász és dán korszakait követő normann hódítás egyértelmű korszakhatárt és impériumváltást jelentett 1066-ban.
York a középkori Anglia egyik legfontosabb vallási és kereskedelmi központjává vált. Canterbury után York lett a második legfontosabb érsekség. A mai dóm, avagy a tiszteletbeli címként használt minster (a latin monastery-monostor szóból) előzményépületei még a római korszakra nyúlnak vissza, tűzesetek és egyéb sérülések miatti többszöri átépítés és bővítés után alakult ki az épület mai külső és belső megjelenése. Az épület építéstörténete tehát párhuzamosan halad a történeti eseményekkel. A mai katedrális helyén egykoron római bazilika állt, majd annak helyén egy fatemplom épült fel. A tűz martalékává vált fatemplomot a 7. században váltotta fel az első kőtemplom.
A többszöri viking és normann támadásoknak ugyan ellenállt az épület, de súlyosan sérült, így szükségszerűvé vált a templom 1080-tól történő teljes átépítése és megerősítése. A románkori templom újabb átépítésére 1220 és 1480 között került sor. A több mint 250 éven át tartó építkezés végeredményeképpen a 15. század végére megszületett a ma ismert épület.
A gótikus templomok esetében nem ritka az elhúzódó kivitelezés (lásd pl. a kölni dóm 632 éves építéstörténetét), ezért az Angliára jellemző gótika valamennyi fejezetének lenyomata megtalálható az épületen a 13. századi Early English-stílustól egészen a 15. századi Perpendicularig.
A többszöri bővítéssel elérték, hogy a kereszt alaprajzú dóm lett a legszélesebb templom Európában, a tornya pedig Anglia második legmagasabbja a Westminster Apátság után.
Most pedig tegyünk egy képzeletbeli látogatást a templom körül és a templomban a fotógaléria segítségével!
Az épület feltáruló látványa azonnal mellbe vágja az embert, az utcaképekbe nehezen illeszkedő, hatalmas kiterjedésű és alapterületű templomépület építészeti és történelmi súlyával nehezedik a településre. Látványa azonban nem feszíti szét a település kereteit, az évszázadok során sikerült integrálni a hatalmas épülettömeget.
Az épület robusztus méretei, tornyai éles kontrasztot alkotnak az oromzatok leheletfinom csipkés díszeivel és fiatornyaival, de ezek az elemek építészettörténetileg jól olvasható egységes egésszé alakítják a székesegyházat, melynek minden egyes részlete egy rövid művészettörténeti epizód, legyen szó a rózsaablakokról, a homlokzati szobordíszekről, vagy éppen a párkányzaton végigfutó frízekről.
Amikor belépünk az épületbe, a csodálatos hűvös elegancia újabb áhítattal tölt el bennünket. A monumentális térélmény valósággal földbe bilincseli a csodálkozó látogató lábát és nem akarja elereszteni.
Évezredekig be lehetne telni ezzel a látvánnyal. Bízunk benne, hogy még évezredekig ezen a helyen fog állni a Yorki Katedrális.
Források:
/folyt.köv./
A Szerző fényképfelvételeivel