Kedvenc helyeim és épületeim Nyugaton, 7. rész
Limburg an der Lahn, dóm, Németország
szikrisz 2023.08.28.

Ebben a nyolcrészesre tervezett sorozatban különböző nyugat-európai országokba (Ausztria, Németország, Anglia, Skócia, Svájc) kalauzolom a kedves Olvasót, hogy szubjektív válogatásomban bemutathassam a földrészen található kedvenc épületeimet és városaimat.

Parázs szakmai vitákat lehetne arról folytatni, hogy egy középkori templom nyers kőfelületét le lehet-e, le szabad-e festeni. Az elsődleges kérdés, hogy vajon el tudunk-e képzelni Magyarországon egy festett homlokzatú középkori templomot. Sokak számára már a felvetés is szentségtörésszámba megy, pedig ez csak azért van így, mert nincs tudomásunk az ellenkező megoldásokról, hiszen alapvetően rendkívül ritka a beltérben megmaradó középkori freskók száma is, nemhogy a festett homlokzatoké!

Pedig létezik ilyen, igaz, nem eredeti formájában, de ha egy kívülről is festett templomot szeretnénk látni, akkor a legegyszerűbb a Frankfurt (am Main) mellett fekvő Limburg an der Lahn városkába ellátogatnunk.

Sok érdekes látnivaló van a városban, a Németországban tíz- és százezrével meglévő fachwerk épületek számunkra mindig szemet gyönyörködtetőek, de ezúttal koncentráljunk a Karoling-kori előzményekkel rendelkező dómra.

A fellelhető források szerint 1000 körül megépült a románkori templom, mely a mai épület közvetlen előzménye, hiszen több mint 800 éve, 1180 körül már kialakult a mai forma, mely szép példája az úgynevezett átmeneti korszaknak, tehát az alapvetően románkori struktúrákkal rendelkező templom homlokzatán már markáns gótikus elemeket is látunk.

Az épület bélletes kapuzata felett dupla torony magasodik, és a négyezet felett 37 méter magasra törő huszártorony igazán tekintélyessé varázsolja az épület sziluettjét, de ami a legmeglepőbb, az maga a templom homlokzatainak teljes kifestése.

Ilyet nem gyakran látunk manapság, pedig egy rövid időszaktól eltekintve Limburg dómja bizony kívülről is festett volt! 1872-1873-ban a korábban meglévő festékrétegeket szinte teljesen eltávolították, nyilván jócskán meg is kopott addigra a színezés, és restaurálás helyett a nyers anyag bemutatása mellett döntöttek, hiszen mai templomaink döntő többsége így néz ki. De aztán száz év sem telt el, míg 1968 és 1972 között olyan döntés érkezett a német műemlékvédelem részéről, hogy a templom színezését a még meglévő pigmentek segítségével rekonstruálni kell.

Nagyon érdekes eredmény született, és figyelemreméltó véleményeket olvastam az esetről. A „művelt, tanult” közönség elutasítja ezt a megoldást, míg az építészeti szempontból kevesebb előtanulmánnyal rendelkező emberek támogatják azt. (Itt megint felmerül a kérdés, a szakma kinek dolgozik: a szakmának, vagy a közönségnek?)

A szükséges kutatásokat elvégezték, így a különböző, fekete, piros, sárga-barna, zöld színek megléte tudományosan alátámaszthatóan középkori hangulatot tükröz vissza, mely mára olyannyira idegen, hogy a templom külalakja igazi unikummá vált.

De tudjuk, régen mindent festettek, a rómaiak még a sírokra állított szobrokat is, a középkorban pedig a templomokat nem csak belülről, hanem kívülről is – igaz, kevésbé időt állóan – teljesen befestették számos esetben, ami nem mellesleg az alkalmazott kőanyagnak is védelmet nyújtott.

Limburg an der Lahn dómján ezt az érdekes jelenséget szemrevételezhetjük, és mindenki eldöntheti, melyik templom-külalak áll közelebb az ízléséhez.

/folyt.köv./
A Szerző fényképfelvételeivel

Címkék: műemlékvédelem, Németország, limburg